Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
2008. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 egyetemi professzor könyve amelynek magyar cime: „ Kik voltak a korai Izraeliták és honnan jöttek? ” Ez a könyv összegezni próbálja másféltucat tudós mun-káját és véleményét akik ezzel a poroblémával foglalkoztak. A feltárt dolgok magyarázata ugyan nem egyöntetű, de egyben minden tudós megegyezik akár izraeliek, európaiak vagy amerikaiak: az Exodusznak nevezett, Egyiptomból való kivándorlás Mózes vezetésével nem létezett. De hogyan kerültek akkor oda? A leletek gondos megvizsgálása után a válasz egyöntetű volt. Kivándorlás nem is létezhetett, mert nem volt rá szükség, a zsidók mindig is ott éltek ahol most is vannak. Az Exodusz hősi monda, mint annyi más népé, egyesek szerint kitalált hazugság, más tudósok szerint megtörténhetett, de félig felfújt, felnagyított eset, mások szerint célirányos történet olyan azonosság, identitáskereső. Mindezeket a szerző bőven dokumentálja. A régészeti kérdésekből azonnal teológiai lett, melyet nemcsak a zsidók de a keresztények sem fúmigálhatnak. Milyen történelmi érvénye van a Bibliának, pláne azok előtt, akik visszautasítva minden tényt, hisznek annak minden szavában, betűjében? Nem is beszélve arról a politikai viharról amit ez keltett: kik voltak ott először? A zsidók-e vagy a Palisztinok? Mindkét fél a régészetet próbálja tanúnak hívni igazához. A szerző válasza kompromisszum: „Nem zörög a ha- raszt ha nem fuj a szél” jelszóval minden ótestamentumi történetnek némi hitelt ad, ha meg is vannak cukrozva, kiszínezve az identitás szempontjából. Különösen Mózes és Joshua könyvei a szálkák a régésszek szemében. Az írások szerint óriási genocideket követtek el, halomra öltek asszonyt, gyermeket, kicsinyeket és nagyokat, de sehol egy tömegsírt nem találtak, sőt fegyvereknek nyomát sem, inkább ekevasat és földmivelő szerszámokat. Ez a földcsuszamlás még nem jutott el a kereszténységig, de előbb-utóbb eljut. A katolikusokhoz először s utána a protestánsokhoz is. Ezek szempontjából pesze a kérdés ez: Hogyan higyjünk Krisztusban, ha az Otestamentum minden szavának nem lehet hinni? Válaszom az, hogy nem a történetek számítanak, hanem az üzenet amit azok takarnak. Pl. József történetében nem annak személye számit, akár volt-e vagy sem. Egyiptomban volt-e vagy sem, hanem amit csinált: megállta helyét egy idegen világban, mert igazságos volt, hivő volt, tehát engedelmes is és alázatos. „Az Isten felvitte a dolgát” ahogy a magyar közmondás mondja. Az organizált vallások lelki terrorizmusa az a szörnyű megfélemlítés: ha nem hiszel szószerint az írásban akkor elkárhozol, az örök halál lesz részed. Talán ez a legjobb módszer néhány karakter meggyőzésére, akiket más módszerrel nem lehetne jobb belátásra bimi. De az Otestamentumnak vannak ellentétes üzenetei is. Vannak amelyek a violanciát nemcsak eltűrik, hanem arra serkentenek. Pl. a 137. Zsoltár 9. verse amelynek szerzője visszaemlékezik a babilóniai fogságra: „ Áldott legyen aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet” - de ugyanakkor a szeretetre serkentőké is. Szeresd felebarátodat mint tenmagadat. A farkas és a bárány története. Az Újtestamentum mentes ilyen történetektől. Itt már határozottan kikristályosodott nézetről van szó. Üzenete egyértelmű: Krisztus példázatai lelki folyamatok, sem a megtörtént cselekmények szereplői nem fontosak mint egy hollywoodi filmnek amelyet időnként felújítanak más szereplőkkel, sem a történet valódisága, mert a képet más keretbe is lehet helyezni, hanem annak üzenete. Ugyan Isten Fia volt.e? Elhiszem, amennyiben Ő volt az aki az egész fényében feltárta azt a belső életet amely véghez mehet bennünk, ha odaadóan odafigyelünk az isteni hangra. Ő jobban hallotta mint bárki a földön, hiszem, hogy az Atyával tudott „közlekedni” vagy együtt érezni, nincs szó rá, hogy ezt kifejezze. Hiszen mondta tanítványainak: Nem én mondom ezt néktek, hanem aki küldött. (Nem szószerint idézve.) Nem azért hiszek, mert le van írva a Bibliában. A hit ott kezdődik (és végződik) amikor valaki saját magában felfedezi, hogy nincs egyedül, valami csodálatos és megmagyarázhatatlan jelenségnek tanúja, alanya és tárgya. A protestánsok ezt nem ignorálhatják. Isten nem vezérel fegyveres népeket, nem tűri a violanciát. Nem minden szenvedés Isten karata, lehet az saját hibáink következménye is. Az élő Bibliából tabu lett. Már nem a lélek válaszol belőle, hanem szavak. Új kereszténység nem születik a Biblia reformja nélkül és most adatok, tények vannak a kezünkben. A „Szentirás” nem egészen szent. Az új felfedezések fényében utódainknak kell azt szentté tenni. A Szentlélek vezetett volna félre bennünket? Hagyjuk a teológiát. Éppen a teológiai okoskodások próbálták a bárányt és a farkast mindenképpen összeházasítani. Érzelmeim mindig tiltakoztak ez ellen. A Szentlélek nem varázsszó, hogy kiejtsük és máris ott van. Gyümölcseiről lehet azt felismerni. Ez a 2000 év: mondhatjuk-e hogy jó gyümölcsöket termett? Szalay Gyula KÖSZÖNET ÉS HÁLA Az ünnepek alkalmából nagyon sok karácsonyi-újévi jókívánságokkal teli lapot-levelet kaptunk. Mindenkinek külün-kűlön nem tudunk válaszolni (sajnos az a szólás-mondás, hogy "időmilliomos* ránk nem vonatkozik). Ezért, ezúton fejezzük ki köszö- netünket és viszont kívánunk minden jót, a jó Isten áldása kísérje Olvasóink életét az új esztendőben is. Külön köszönetünk és hálánk azoknak, akik a jókívánságaik mellé egy-egy új előfizetést is eszközöltek, vagy anyagi támogatást küldtek a lap részére. Kérjük, ne feledkezzennek meg rólunk a jövőben sem. Bort, búzát, békességet, jószerencséi, egészséget! A szerk.
