Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
2008. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Az elmúlt évek leggyalázatosabb és legigazságtalanabb politikai pere kezdődött a Fővárosi Bíróságon. A vádlottak padján Budaházy György ült, akiről nem kevesebbet állított az ügyész, mint az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérletet. Még ha így is lenne, csak elismerés illeti a vádlottat. akinek személyében az a radikális ifjúságot állították a vádlottak padjára, akik nem hajlandók belenyugodni abba, hogy egy idegenszívü törpe kisebbség, hazugsággal és csalással megszerezvén a hatalmat, ma tort ül egy egész nemzet felett. Számomra ez a radikális ifjúság, azt a tisztességes (kétségtelenül idealista) pesti srácokat juttatja eszembe, akik 56 októberében, egy magasztos eszméért az. utcára mentek. Ahogy az árulók őket gyalázták a forradalom eltiprása után, ma ugyan úgy gyalázza ezeket a fiatalokat a „cselédsajtó.” A magát legitimnek kinevezett hatalom, melynek tagjai jó időben voltak jó helyen ahhoz, hogy egy egész nemzetet kifosszanak, miközben (csak úgy mellékesen) tönkre tesznek egy országot, és annak gazdaságát. Arról nem beszélve, hogy félelembe tartanak egy nemzetet. A hatalmat bitorlók példát akartak statuálni. Volt ilyenre hasonlóra példa az elmúlt ezer év alatt. Mégis azt kell mondanom, akik ezt a kirakatpert kiagyalták, politikailag és morálisan a saját koporsójukba ütnek egy szöget. Ugyanis a Fővárosi Bíróság nem volt vevő erre az aljasságra, és bűncselekmény hiányában felmentette a vád alól Budaházy Györgyöt. Egy velejéig romlott, korrupt társadalomban eddig talán a büntetés végrehajtó intézeteket elkerülte az állami politika rangjára emelt megvesztegetés. Eddig, mint írtam, és néhány hét óta már is a múlté. írásomban a néhány hete is csak szimbólum, mivel a Katonai Ügyészség 2006-tól nyomozást folytat az egri és a tököli B.M. intézet ellen. Jellemző az esetre, hogy a két intézet nyugállományú parancsnoka, továbbá négy bv. ezredes, egy alezredes, az egykori BM - kórház főorvosa, egy ügyvéd, valamint egy aktív börtön parancsnok ellen folyik eljárás. Ez utóbbit csak nem olyan régen szólította fel az államtitkár, hogy ugyan már szedje a sátorfáját, melyet a nyomaték kedvéért, még Dömény Sándor dandártábornok, országos parancsnok is megerősített. Az is érdekes és jellemző, hogy az egész botrányt egy szemfüles újságíró pattantotta ki. Ettől kezdve viszont „megtelt a képernyő” dandártábornok úrral, akit így megismerve nyugodtan elmondhatom, hogy jó szívvel még a kutyámat sem bíznám rá, legkevésbé 20,000 elitéltet. Az urak egyébként „némi” kézpénzéit (ez néhány esetben több millió volt) különböző plusz kedvezményeket biztosítottak a foglyoknak. Végül úgy elszemtelenedtek, hogy már akkora összegeket követeltek, hogy két elitéit feljelentette őket. Az, hogy mik voltak ezek a plusz kedvezmények, meggyőződésem, hogy teljes egészében soha nem lesznek tisztázva. Mint ahogy a pénzek nagysága, és az érintett személyek szerepe sem. Valamikor az ötvenes években, néhány ember az ÁVO elöl a bolondokházában talált menedéket. Akkor az a mondás járta, hogy nem mindenki bolond, aki itt van, és sajnos nem minden bolond van itt. Ma nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy nem mindenki gazember, akit fogva tartanak, és sajnos nem minden gazember van őrizetben. Ezt az is bizonyítja, hogy kormányunk még a „helyén” van! Sztrájkol a vasút. A rendszerváltozásnak csúfolt szemfényvesztés óta ki tudja már hányadszor. Mégis ennek a munkabeszüntetésnek van valami „magyaros bája” mely csak itt a Kárpát-medencében fordulhat így elő. A múlt havi írásomban a MÁV teherszállítás eladásán keseregtem. Az volt a bajom vele, hogy az ágazat egyetlen nyereséges részlegét adták magánkézbe. A személyszállítás ráfizetéses, és az itt keletkezet nyereségből kompenzálták. A hatalom ezt másként látja. Szerintük, csak azt a pénzt lehet ellopni, lenyúlni, mely valamilyen formában beérkezik az állam- kincstárba. Azért, hogy a teherforgalom eladása „le legyen vaj azva,” az akkori miniszter Kóka János ígéretet tett a LIGA szakszervezet felé, hogy a privatizációból befolyó pénzből, egy csekély összeget visszajuttat a vasutasoknak. Ugyanis a kormány (a rá jellemző módon) a mellét döngette, hogy lényegesen több pénzt zsebeltek be az üzletből, mint amire számítottak. Most a vasutasság a beígért összeget követeli. Igen ám, csak hogy a jelenlegi miniszter és a vasút vezetősége egyöntetűen kijelentette, hogy annak idején Kóka miniszter úr nem ígért semmit, ha pedig mégis, az jogszabály ellenes. A szakszervezet vi
