Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. március Rövid beszámolóm keretében nehéz lenne mindent elmondani. Csupán néhány problémát villantok föl. Most például mindenki a többiztosítós rendszer bevezetése ellen tiltakozik és az orvosi vizitdíj megszüntetésére gyűjt aláírásokat, amit őszintén szólva, nem látok reálisnak. A Nyugati pályudvar környékére tervezett, nagyképü ("fenn az ernyő, nincsen kas") kormányzati negyed tervei összeomlottak (a befektetett kb. 600 milliós öszegről senki sem tud elszámolni), a 4-es metro munkálatai akadoznak. Mi lesz a feltúrt területekkel?? (Már kiállítást is rendeztek Budapesten a "meghiúsult álmokról". A "rendszerváltás" óta szépen szaporodnak.) A kultúra sántikál (mindenütt a támogatások megvonását panaszolják, a vidéki múzeumokat megszűnés fenyegeti), a közoktatás nehézségeiről jobb nem beszélni, ami pedig az egészségügyet illeti, a "mentők" és a "betegszállítók" szétválasztása már az év elején óriási zőrzavart okozott. Több kórházat bezártak, ingóságaikat árverésre bocsátva. (A rádió figyelmeztette is a lakosságot, hogy jobb, ha tart otthon mindenféle gyógyszert és műszert - s "self service"-alapon végzi el még a vakbéloperációt is.) "Eladó az egész világ" - énekelhetnénk Faust Mefisztójával. - "Áll a farsang, áll a bál a pénz körül"! Igazi rablókapitalizmus. Többen kezdik belátni, hogy "Marxnak igaza volt". Az Erkel színház lebontásra vár, s úgy hírlik, hogy az új Nemzeti Színház, a Földtani Intézet és más gyönyörű épületek felett ott lebeg az árúba bocsátás "Damoklész kardja". Elherdálták a Máv- Cargót, privatizálni akarják a villamosműveket... a sor végtelen... Az élet pedig egyre nehezebb. Az árak (még az élelmiszerárak is) rohamosan emelkednek. * Ezek után nem csoda, ha a hazaiaknak az országon kívülre csöppent honfitársaikra nincsen sok gondjuk. Az erdélyiektől féltik a megélhetésüket, a nyugatiakra irigykednek. (Vendégként szívesen látják őket, de eszükbe ne jusson hazatelepedni! Pedig a magyarság fogy, nem ártana egy kis utánpótlás!) Szaporodnak viszont a cigányok, a külföldről érkező, főleg ortodox zsidók (miként a rádió vallási félórájából értesültem róla), a kínaiak... Mégis, miben lehet/ne reménykedni?? Egy esetleges kormányváltás sem hozhat gyors javulást, hiszen az utolsó két ciklus hibáit (bűneit!) évtizedekbe kerül helyrehozni, ha egyáltalán...? A környező országok (Románia is!) megelőznek mindenben bennünket. Szlovákiában bevezetik hamarosan az eurót, míg Magyarország számára egyre messzebb tolódik... * Szürke az ég. Három hét alatt csak egyszer láttam a napot. Budapest levegője nagyon szennyezett, de ritkán közölnek róla adatokat. Most, hogy Svájcba utazásom előtt, visszagondolok az itt töltött időre, egy régi vers dereng föl bennem, amit 57-ben, a forradalom leverése után olvastam valamelyik hazai folyóiratban. írójára nem emlékszem, sőt azt sem garantálom, hogy pontosan idézem, de jól tükrözi a hangulatot: Ki mondja meg, hol van atyánk a Nap? Mért hagyta cserben e rossz csillagot? Most már mindnyájan elvesztünk a ködben, óriás Franklin-expedíció... FOHÁSZ Áldalak téged születésem napjától fogva merengve, álmodozva neved szent csengését szívembe zárva hordozlak Mennyek országa bátorítsd a gyáva szíveket adj mindannyiuknak szebbnél szebb éveket és kérlek Uram segíts a magyar lelkeken A lelkek megtörtek és szívbemarva tébolyultak áldalak téged Uram a magam valóságában és e drága országért fohászkodom, imáimban Kaprinyákné Bodnár Szerénke
