Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. március 1956-os forradalom idején tűz ütött ki lakásukban, és mivel Bibliát nem lehetett a boltokban kapni, jó ideig nem volt Biblia a családjában. Viszont később. kispap korában nagy haszonnal forgatta a református Károli-bibliát - árulta el a katolikus vezető.-Ittzés János evangélikus elnök-püspök megemlítette: egyháza egyik gyülekezetében egy nagy üres könyvet állítottak ki, amelybe a hívek egymás után. saját kézírásukkal másolják be az Újszövetséget. A bibliatársulat elnöke, D. Szebik Imre arról is beszámolt tegnap, hogy mivel az O- és Újszövetség zsidó-keresztény hagyomány, magától értetődő, hogy zsidó tudósok is részt vesznek a Biblia éve szakmai konferenciáin. De nemcsak tudományos szimpóziumok, hanem hangversenyektől az országos Széchényi könyvtárbeli kiállításig rengeteg kulturális program hivatott népszerűsíteni a Könyvek könyvét. Kérdésünkre az eseménysorozat médiatámogatójának, a Magyar Televíziónak az elnöke, Rudi Zoltán nem zárta ki, hogy bibliai tárgyú játékfilm is készül az év során. GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megrendülve tudatom az Amerikai Magyar Újság olvasóival és sok ismerősünkkel, hogy szeretett feleségem, Maria-Thérése, hosszú szenvedés után, december 14-én, 77 éves korában megtért Teremtőjéhez Elhunyt Nejem 1930-ban született Franciaországban. Francia létére, az évek során, megtanult egy kicsit magyarúl és minden igaz ügyet szívből támogatott. 2007. február 2-án ünnepeltük házasságunk 50. évfírdulóját. Drága halottunktól december 19-én a helyi római katolikus templomban vettünk búcsút. Emlékét örökké szívünkben őrizzük! A gyászoló Gábler család * Mi is búcsúzunk az elhunytól, részvéttel és együttérzéssel osztozunk munkatársunk Gábler Antal fájdalmában. A Jóisten adjon az elhunytnak örök nyugodalmat. A szerkesztő Kokárda - a kabát alatt? Olyan ünnepre emlékezünk március 15-én, amelynek lényege, hogy néhány ezer ember az utcára vonult, és kifejezésre juttatta akaratát. Azt az akaratot, amelynek a pozsonyi országgyűlésben is igyekezett érvényt szerezni a képviselők egy része, de hiába. Sok ilyen eseményt ismer a történelem, hogy liberális elveket valló honfitársainknak is mondjunk valami emlékezetest: az 1789-es nevezetes francia forradalom sem a parlamenti bizottságokban győzedelmeskedett. Hogy a hazai szocialista párt számára is érthető legyen a helyzet: az az 1956-os forradalom - amelynek szellemi örökségét oly lelkesen vállalta fel a miniszterelnök alig két hete (az anyagi örökség tekintetében megmaradt a forradalom vér- befojtóinak oldalán) - ugyancsak nem a vörös csillaggal felbélyegzett akkori országházban küzdött a magyar nép szabadságáért és önrendelkezéséért. Van abban valami visszás és mélységesen önleleplező, amikor magukat forradalmak örököseinek hirdető politikusok ijesztgetéssel és brutális erőszakkal reagálnak arra, ha az emberek az utcán, közösségben akarnak emlékezni, és emlékezésük során alkalmasint elégedetlenségüknek is hangot adni. Alig fél évvel ezelőtt, a legutóbbi magyar forradalom fél évszázados jubileuma példátlan rendőri erőszakba fulladt. A mostani ünnepet megelőzően kormánytényezők új fent aggodalmuknak adnak kifejezést. (Vannak, akik azt is jónak látnák, ha a kokárdát legfeljebb a kabátunk alatt viselnénk...) Ahelyett, hogy arról biztosítanák a "lakosságot", hogy megvédik a békés emlékezők, sőt a netán tüntetők testi épségét és emberi méltóságát a provokátoroktól és a garázdáktól - és a velük szemben fellépő rendőri erő elszabadulásától is. Magyarországon ma még mindig nem az utca a színhelye a politikának. Amíg csak lehet, ne is legyen. Ám ha például a hatalom nyers ereje újra kiszabadul a parlament ellenőrzése alól, akkor az markáns jele annak, hogy ez a demokratikus intézményrendszer (torzulásai miatt) immár alkalmatlan a demokrácia biztosítására.
