Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
2008. mátcius AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 1848. március 14-én nem rémisztgették Pest-Buda polgárait, azok békésen közhírré tehették követeléseiket, és a nemzet többsége által támogatott vértelen forradalom új irányt jelölhetett ki az ország számára. A fegyverek jóval később kezdtek dörögni. Később: amikor kiderült, hogy amit a nép többsége határozottan akar, azt semmiképpen nem akarja a hatalom. És nem a nép lőtt először. Erre is emlékezzünk - mindnyájan - 2008. március idusán, /ujember.hu/ Kipke Tamás Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra Az erdőszélén hóvirág fehérlett. Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha. Valaki a Talpra Magyart szavalta. Aztán a tanító beszélt a szabadságról. Hallgatta sok parasztgyerek, oldalt a jegyző, meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek. A harangozó tartotta a zászlót, vén bajszos arcán zord egykedvűséggel. S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel. Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér, amikor annyi ember meghalt valamiért. A többiek hallgatták némán. Hitték is, nem is, a mesét. Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták. S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul: "Édesanyám! Mi a szabadság?" A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte: "Amikor hazajönnek a katonák, fiam." Ó, hóvirágos régi Március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy "szabadság!" Voltunk azóta hősök, mi magunk is. Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok, voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok. Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával, és mind a négyszer más zászló alatt! És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek: "Édesapám, mi a szabadság...?" Ó, hóvirágos régi Március... Talán sóhajtunk egyet mi is akkor, és csak annyit mondunk csöndesen: fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian. Bajorerdő, 1947 AZ ELŐ PETŐFI A Kárpátok koszorúja övezi titokzatos, soha meg nem talált sírját, immár 159 éve. Vannak, akik tudni vélik, hogy - miután a kukoricaföldön egy kozák szúrófegyverétől elesett - valahol Segesvár és Héjjasfalva között, tömegsírban piheni örök álmát. Elesett? Vagy csak eltűnt? Vannak, akik szinte megszállottan kutattak utána a távoli burját földön, a szibériai Barguzinban, de hogy valójában hol van a sírja — erre a kérdésre a mai napig
