Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-02-01 / 2. szám

2008. február

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

9

SOÓSGÉZA

HAZAI TÜKÖR

Idehaza egészségügyi reform címszó alatt betegek jutnak kritikus helyzetbe, vagy szép csendben eltávoznak az élők sorából. A kormány egy olyan ámokfutásba kezdett, melynek még nem látszik a vége. Egészségügyi intézményekre került lakat, és sokszor régi patinás kórházak estek áldozatul egy át nem gondolt koncepciónak. A mindent szétverni elv következő lépéseként az állami betegbiztosítás fölött mondták ki az ítéletet. Itt a vezérlő elv az, hogy a liberálisokhoz tartozó és befektetőknek álcázott haveri kör egy-egy jó üzlete csinálhasson. Az ország először csak csalódottan, majd egyre inkább felháborodva, végül passzív ellenállással fogadta az egészségbiztosítás átalakításának terveit. Eközben nincs a társadalomnak olyan rétege, akiket ne sikerült volna magára haragítania a hatalomnak. Sőt, már azok is egyre gyakrabban emelték fel szavukat az egészségpénztár „törvényes” kifosztása ellen, akik eddig úgy, ahogy elfogadták a szocialisták és neoliberálisok regnálását. A parlamentben is csak úgy ment át a törvény, hogy a képviselőket a frakcióban különböző eszközökkel arra kényszerítették, hogy igennek szavazzanak.

Magát a törvényt eddig azért nem sikerült kihirdetni, mivel Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá, és visszaküldte az országgyűlésnek mondván, egy nemzet akaratával szembe haladva nem erkölcsös alkotni. Nincs kétség afelől, hogy a közgyűlés ismét meg fogja szavazni, már csak azért is, mivel egy nemzet és magyarellenes párt az SZDSZ, folyamatosan zsarolja a szocialistákat, akiknek egyre kevesebb a mozgásterük. Ugyanis a liberálisok, mint egy szakítópróbának tekintik a több biztosítós rendszer létrehozását, mely szabad teret enged számukra az 1500 milliárd forintos alap megdézsmálásához. Ha a szocik nem szavazták volna meg, borult volna a koalíció, és egy előrehozott választás azt jelentené, hogy a kormánypárti képviselők többsége munka után nézhetne. Azon túl, hogy elveszítenék egzisztenciájukat, tiszteletdíjukat, távolabb kerülnének attól a lehetőségtől mely jövedelmük tetemes részét adja, és ezt korrupciónak nevezik. Ezért nyugodtan elmondhatjuk a két kormánypártot a koncepció szó első tagja köti össze, ez pedig maga a konc!

Az újév első szerződése a vasúti teherszállítás, a MÁV Cargó elkótyavetyélése volt. Nincs mentség erre a lépésre. Még az sem, hogy lassan már nem marad semmi, amiből pénzt lehetne csinálni, és az így kapott bevételt le lehet nyúlni. Az érte kapott több mint százmilliárdos bevétel, még az elkövetkező két évben hoz némi „zsebpénzt” az arra illetékteleneknek. Az

osztrák Rail Cargó Ausztria, és a GYESEV Zrt konzorcium, nyilván remek üzletet remél a részvények megvásárlásával. Mint már oly sokszor, az egész üzletnek csak egyetlen vesztese van, a magyar nemzet. Ezt a „céget” pedig a neoliberálisok már régen nem jegyzik. Hátrányos lehet még az üzlet a MÁV munka- vállalóinak is, akik mellől a kormánynak sikerült „kiszervezni” a valamikor szebb napokat megélt szak- szervezeteket. Azon túi, hogy ki mennyit zsebelt be most és a jövőben, az egész üzletnek van egy szomorú hátulütője. A MÁV-on belül ez az üzletág volt az egyetlen, mely némi nyereséggel kecsegtetett. Részben ebből a nyereségből fedezték a személyszállítás veszteségét, ami a dilettáns vasútvezetésből is származott, így 2008-tól, valószínűsíthető egy jelentős személyszállítási tarifaemelés, hogy ezzel is csökkentség az ágazat ráfizetését. Az már más kérdés, hogy még többen fognak elfordulni a vasúttól, mely a bevételek csökkenéséhez fog vezetni, és ebből a mókuskerékből aligha tudnak majd kiszállni. Viszont jó hivatkozási alapul fog szolgálni a mellék és szárnyvonalak bezárásához. A II. világháború alatt a náci hadvezetőség egy különleges vasúti szerkezetet állított hadrendbe, mely a hadsereg visszavonulása alkalmával, a sínen haladva, maga mögött tönkre tette a vasúti pályát. Nálunk ezt a vasútromboló „szerkezetet” kormánynak nevezik.

Valami van a levegőben. A kabinet szóvivője nem győz magyarázkodni. A rendőrség is nagy sietve kiadott egy kommünikét, melyben „felhomályosítja” a tisztelt alattvalókat, hogy itt szó sincs korrupcióról.

A történet dióhéjban. Megbukott egy H.A. monogrammal fémjelzett illető, több mint százmillió forintos tétellel. A pénzt ismert vállalkozóktól kapta. Cserébe azt ígérte, hogy elkészít pályázatokat és miniszterek és államtitkár haverjain keresztül garantálja, hogy ezek a pályázatok befutók lesznek, melyek komoly hazai és UNlÓ-s pénzeket hoznak a „konyhára.” Az ígért pénzből nem lett semmi, az illető jelenleg őrizetbe van, és váltig állítja, hogy a több mint százmillió forint a miniszterek és államtitkárok zsebében landolt. Az viszont tény, hogy az illetőnek parlamenti belépöőe volt, és idejének nagy részében ott lebzselt a kormány tagjainak körébe. A történteken elgondolkodva, két lehetőség jöhet szóba. Az illető valóban korrumpálta a kormány tagjait. Aki egy picit is ismeri a hazai viszonyokat, abban egy pillanatig fel sem merül a kétség, hogy ne így lenne. Hazánkhoz képest bármelyik afrikai ország a tiszta kezek országa. Széles e hazában „állítólag” a hatalom berkeiben mindenki megvehető, csak ismerni kell a napi árfolyamot. Esetleg fogadjuk el a másik verziót. Minisztereink és államtitkáraink ma született bárányok (mi pedig birkák?), akik azt a szót, hogy korrupció még hallomásból sem ismerik. Akkor viszont miből gondolták az ismert nagyvállalkozók,