Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-02-01 / 2. szám

2008. február

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

7

Mit jelentettek a Benes-dekrétumok a felvidéki magyar evangélikusoknak?

"1947. április 5-én, nagypéntek délutánján indultam el a golgotás magyar sors tövises útján, hogy a szenvedések népének húsvéti vigaszt vigyek." (Smíd István Lehel rozsnyói evangélikus lelkész.)

Nemzetközi visszhangot keltett, hogy annak a Szlovákiának a parlamentje, amely három éve lépett be az emberi jogokat zászlajára tűző Európai Unióba, szavazással állt ki a II. világháború utáni kisebbségüldözö Benes-dekrétumok érvényessége mellett. Felvetődik, hogy mit jelentett a II. Világháború utáni kegyetlen szlovákiai magyarüldözés a felvidéki magyar evangélikusok szempontjából. Az 1989-es rendszerváltást követően több hasznos kiadvány dolgozta fel e kor eddig tabuizált és ismeretlen dokumentumait. Az egyik legérdekesebb közülük a "Mint a fészkéből kizavart madár. A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949" (szerk., Molnár Imre és Tóth László, Budapest: Széphalom Könyvmühely, 1990). Ebben található egy utalás, hogy e gyászos korban a felvidéki magyar evangélikusok ellehetetlenítése céljából külön rendelkezés született (124.o.): "1945. szeptember 10-én a belüuvi megbízott 253. számú rendelete megszüntette a mauvar evanué- likus egyházközségek önállóságát és intézkedett afelől is, houv azok vagyonát, működési területét a szlovák egyházközségekhez csatolják. A magyar lelkészeket elbocsátották, internálták, kiutasították. az istentiszteleteket az állam hivatalos nyelvén végezték."

A felvidéki magyarság történelmének talán legnehezebb II.világháború utáni éveit Janics Kálmán könyvének címe alapján a hontalanság éveinek nevezik (.

Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948. Illyés Gyula előszavával, 3. jav. kiadás, Hunnia 1989). A hírhedt Benes- dekrétumok első hivatalos kihirdetése az 1945. április 4-én közzétett ún. kassai kormányprogram volt. Ebben nyíltan meghirdették a német és magyar kisebbség kollektív bőnösségének elvét. Megindult a német- és magyarellenes rendeletek (ún. Benes-dekrétumok) áradata, amelyeknek végső célja az volt, hogy minden életlehetőségtől

megfosszák a magyarokat és németeket, avval a bevallott végcéllal, hogy elüldözzék őket Csehszlovákia területéről. Fábry Zoltán szlovákiai magyar antifasiszta író 1946-ban kiáltványban fordul a haladó szlovák értelmiséghez (A vádlott megszólal): "Egyetlen tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. A faji kizárólagosság német barbarizmusának annyi millió emberéletbe került letörése után egy újabb keletű faji kíméletlenség büntet sommásan, tehát igazságtalanul." (

Fábry Zoltán: Stószi délelőttök, Pozsony: Madách kiadó, 1968, 372).

A szlovákiai magyar evangélikusok is osztoztak a magyarok sorsában. A Trianon után létrejött új Csehszlovákiában 1921-ben alakult meg a Szlovákiai Evangélikus Egyház. A kb. 36 ezer fönvi szlovákiai magyar evangélikusság nagyrészt ennek lett része, de a szlovák egyház nem járult hozzá külön autonóm egyházigazgatási egység, magyar esperesség létrehozásához. Két határmenti magyar gyülekezet, Somorja és Révkomárom emiatt hosszú ideig nem lépett be a szlovákiai egyház keretébe. A szlovákiai evangélikus névtárakból kiderül, hogy melyik gyülekezetben használtak a magyar nyelvet. De a kevert felvidéki nemzetiségi helyzet miatt sok helyen magyarok, németek, és szlovákok is éltek egy helységben, közös evangélikus gyülekezetekben. Mivel a német evangélikusok a Szepességen és Pozsonyban erősek voltak, a magyarok igyekeztek velük együttműködni. 1922-ben Léván megalakult a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség, melynek vezetői Bándy Endre, Egyed Aladár. Smíd István Lehel, Endreffy János, Fábry Viktor lelkészek voltak. A Szövetség lapja a kéthetente megjelenő Evangélikus Lap volt.

Az 1945 utáni magyarüldözés a szlovákiai magyar evangélikusságot is meggyengítette. Jelentős részüket kitelepítették, otthonukból elűzték. Kassáról 500, Rozsnyóról 250, Rimaszombatból 100, Sajógömörből 48 magyar evangélikust telepítettek ki. A két világháború közti felvidéki magyar közélet ismert képviselője, Gömöry János, az eperjesi evangélikus gimnázium utolsó magyar igazgatója, a kassai Kazinczy Társaság főtitkára, elnöke, bár a szlovák-magyar kulturális közeledésnek is munkása volt, mégis kitelepítették. Az akkor már nagyon idős ember egy Budapest közeli községbe, Sóskútra került, rozoga házba, ahol nyomorúságos körülmények között, de töretlen lélekkel a kassai