Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. február A pápa 13 gyermeket keresztelt meg KRISZTUS KERESZT AZ ERDŐN. Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a Sixtus-kápol- nában Szentatya 13 gyermeket keresztelt meg, akiknek szülei a Vatikánban dolgoznak. A keresztség szentségének misztériumáról beszélve a Szentatya arra kérte a szülőket, hogy legyenek a hit első tanúi gyermekeik számára. A Sixtus-kápolna, a konklávé helyszíne, erre az időre valóságos élő plébániává vált, hiszen 13 csecsemő, testvéreik, szüleik, rokonaik családi ünneplése töltötték meg - írja az AsiaNews. Ők ministráltak, vitték a felajánlási ajándékokat és ők olvastak fel. Szentbeszédében a pápa arra emlékeztetett, hogy a keresztség az emberi és az isteni élet misztériumának összefonódása. A fizikai halál és a bűn fenyegeti életünket. Minden, ami itt a földön kezdődik, előbb-utóbb véget ér. (...) A keresztség misztériuma ez: „Isten azáltal akart megváltani bennünket, hogy levetette magát a halál mélységébe azért, hogy minden ember - még az is, aki olyan mélyre zuhant, hogy már nem látja az eget - megtalálhassa és megragadhassa Isten kezét, és az árnyékból kilépve újra lássa a fényt, amelyre teremtetett.” A pápa emlékeztette a szülőket felelősségükre: „ahhoz, hogy ezek a gyerekek erős és egészséges felnőttekké váljanak, fizikai gondoskodásra és nagy figyelemre van szükségük, de még inkább szükségük lesz arra, hogy Istent ismerjék, szeressék és hűséggel szolgálják, s ezáltal örök életük legyen. Ezért nektek, szülőknek kell a hiteles istenhit tanúivá válni számukra!” A pápa a kápolna főoltáránál misézett XVI. Benedek pápa a Michelangelo Utolsó ítélet című festménye alatti oltárnál, a kápolna történelmi főoltáránál - annak elhelyezkedésénél fogva tehát háttal a hívőknek - misézett, és nem az utóbbi évek során használt szembemiséző oltárnál. A Vatikán által előzetesen kiadott közleményben az áll: a pápa azért döntött így, hogy ne zavarja meg „ennek az építészeti gyöngyszemnek a szépségét és harmóniáját”. Ez azt jelenti, hogy a pápa „időnként a híveknek háttal állva, a kereszt felé tekintve mutatja be a szentmisét, az egész közösség tartását figyelmét arra irányítva” — áll a nyilatkozatban. A szentmisét egyébként olasz nyelven mondta a pápa, az 1970-es liturgiareform óta érvényes rítus szerint. Magyar Kurír Havas Krisztus-kereszt az erdőn Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy repültünk Apa, fiú: egy Igen és egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk. Húsz év elmúlt a gondolatban Ott repül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben. Ez az Ady vers valahogyan beletartozik Karácsony utáni hangulatomba. Olyan cécóval, fanfárral készülünk karácsonyra, mintha az a kezdet és a vég volna. Be nem váltott fogadalmak lesznek belőle. A fogadalmakat mi emberek nem tartjuk meg. Tegnap született, de ma már majdnem a halálát siratjuk. De ebben a versben más van. Benne van a kor, a vallásunk szomorú története. A nagy szakadásé, azé a szomorú tényé, hogy mindkét fél (római katolikus és a protestánsok) Krisztus követőinek vallják magukat s idestova 500 éve harcolnak az első helyért. Még ma is vitatkoznak - bizonygatnak - folyik a teológiai harc. Mennyi és milyen érvényű igaza van a másiknak?! Ady, amikor „megemelte a kalapját” eltemette lelkében ezt a vitát. Nem tartotta méltónak az Úrhoz. S mennyit értünk el ezekkel a veszekedésekkel, vitákkal, háborúskodásokkal? Okosabbak sem lettünk tőle, erősebbek sem. Csak könnyebben pusztított bennünket a bolsevizmus, s ma a modern hitetlenség. Ady a másik fél felé emelte meg a kalapját. Nemcsak vallási gondolat volt ez, magyar is. Mi kis nép, ilyen luxust nem engedhetünk meg, hogy
