Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-12-01 / 12. szám
2008. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Hová silányult október 23. ünnepe, azt csak azok látták, akik a forradalom évfordulóján egy kiadós sétát tett Budapesten. A nagyobb utcákon mindenütt igazoltató rendőrök. A mellékutcákban motorukat jártató páncélos járművek, és páncélba bújtatott kommandósok. A látvány valamelyik banánköztársaság fővárosát juttatta eszünkbe ostromállapot idején. A Gyurcsány kormány mindent elkövetett azért, hogy az alattvalókat távol tartsa az ünnepségektől. A félelemkeltésnek már forgatókönyve van, nemzeti ünnepeinkre íródva. Egy fásult, bizonytalan, jövőnélküli ország polgára, így nem is veszi magának a bátorságot, hogy a forradalom leverésének utódpártjával együtt parádézzon. Ezt persze el sem várják tőle. Már maga a zászlófelvonás a Parlament előtt kudarcba fulladt. A magyar trikolór egy darabig kúszott felfelé a zászlórúdon, majd megmakacsolta magát. Mintha csak azt mondta volna: Tisztelet a kivételnek, én ezeknek nem fogok lobogni. Tűzoltók jöttek hosszú létrával és ,jobb belátásra” bírták a lobogót, mely végül a helyére került. Ahogy mondani szokták, több mint kínos volt. A talapzat mellett az a Gyurcsány állt, mellette ifjú felesége, a hírhedt Apró Antal unokája, akinek nagyapja leghangosabban követelte Nagy Imre és társainak a kivégzését. Ott a Szemlő hegyen, ahol laknak, egy másik zsidó család elorozott villájából ünnepelni indult e díszes társaság. A triumvirátus harmadik tagja, Lendvai Ildikó, aczélos tekintettel, a múltba révedve, dacolva az idővel és a múlttal. Tőlük 100- 200 méterre a megszokott hangok, Gyurcsány takarodj, Gyurcsány takarodj, hazaárulók, hazaárulók. Majd futva megérkeznek az álig felfegyverkezett rohambrigád tagjai, és a szitok fokozatosan elhall, mint annak idején a kisfogház falai között, az utolsó i aj kiáltás. Mára ennyi maradt az ünnepből, melyet a „volt” elvtársaknak sikerült lesilányítani. Ha Kádár élne, a röhejtől alig kapna levegőt. Este az ötszörös kordonnal körülbástyázott Operaház adott otthont a végszónak, ahol Gyurcsány „remekül” elszórakoztatta a hasonszőrűeket. Nemzetünk Ibolyája, az MDF üdvöskéje, ki tudja már hányadszor, a létéért küzd. Ma lényegesen könnyebb egy agyhalottal társalogni, mint a fórum elnök asszonyával kommunikálni. Lassan úgy tűnik, hogy Gyurcsány hű fegyverhordozójává váló Dávid Ibolya, újabb nagy színielőadására készül. Repertoárjában szerepel a 13. havi nyugdíj megszüntetése, mely már az eddigi megszorítások következtében nem is létezik. Talán ha rajta múlna, hárommillió nyugdíjast lefagyasztana úgy, hogy a később felmelegítésüket az MSZP-s program, jóléti, szociális biztonságot ígérő elképzelésére bízná, így hazánk lakossága az „optimális” hétmillióra csökkenne. Tudom kemény szavak ezek, viszont szemtanúi vagyunk egy olyan versenyfutásnak Dávid Ibolya és Gyurcsány Ferenc között, ahol a cél, felül múlni a másikat, a szociális megszorítások terén. Már pedig Ibolyka asszony afféle nyerő típus. Nála aztán tényleg nem számít morál, tisztesség, emberség, csak a puszta talpon maradás. Ha mindennek az, az ára, hogy személyesen kell megtámasztani miniszterelnökünk rogyadozó hatalmát, ő erre is hajlandó. Herédi, hű alattvalója, nem győzi hangsúlyozni, hogy bizonyos történelmi szükség- szerűség arra kényszerítheti az MDF-et, hogy megszavazzák a költségvetést, és ezzel 2010-ig életbe tartsák Európa leghitványabb kormányát. Zuschlag János neve összeforrt azon balliberális huncutságokkal, mely pénzt fialt néhány elszánt sikkasztónak, és a hasonszőrű erkölcsi szinten lévő pártoknak. Az ifjú szocialistát akkor ismerte meg a közvélemény, amikor a holocausra emlékezvén, „barátunk” idétlen és ízléstelen megjegyzést tett az áldozatokra. A viselkedését követő felháborodás miatt a szocialisták kénytelenek voltak meneszteni üdvöskéjüket. Annyira azért nem váltak meg tőle, hogy az ifjú baloldali, hosszú mancsát kinyújtva, közel hetvenmillió forintot ne söpört volna be pályázat címen. Egy egész bűnszervezetet épített ki a törvénytelen pénzek bezsebelésére. Jutott belőle a pártkasszába is, és természetesen a saját bankszámlája, de még a mama számlája is szépen gyarapodott. Nincs ebben „semmi bűn,” hiszen a szocialisták gazdasági programja arról szól, hogy az a pénz, melyet már nem tudnak, vagy nem akarnak ellopni, szabadon felhasználható. Nyár elején valaki „feldobta” Zuschlagékat, és az ügyészség vizsgálatot rendelt el. Ez a „János gyerek” egy reggel arra ébredt, hogy kattant a bilincs a csuklóján. Az is igaz, hogy még csak vizsgálat volt ellene, amikor a vallomások szerint titokban folyamatosan tájékoztatták a várható fejleményekről.
