Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-12-01 / 12. szám
2008.Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG _________________11 Verseim egyik leglelkesebb olvasója és terjesztője egy fiatal német kultúrmérnök, aki egy évet tartózkodott a Dunántúlon. Ezt írja: Én, bár nem vagyok magyar, kicsit érdeklődöm a magyar irodalom iránt. Gondolom, a magyar nyelv színességében nagyon alkalmas a versmüvészetre - s lehet, hogy ez és egy bizonyos képesség az elvonás fátyla mögött világosabban mondani a dolgokat, hozzájárul ahhoz, hogy a magyar irodalomban főleg a költészet nagy virággá fejlett. Hát csak remélem, hogy a külföldön élő magyar írók nem fognak kiábrándulni abban az érzésben, hogy csak kevesen hallják a szavait. Vajon nem az is már boldogít-e egy bizonyos fokig, hogy a maga és más ember leikéből kimondta, amit mások nem tudtak volna külsőre fordítani? Továbbá is termékeny munkát kívánok, és szívélyes üdvözletét küldök, Bemd Gölz". S itt eszembe jut az a bibliai vacsora, ahol a meghívottak helyébe a hívatlanok, az utcáról sebtében betereltek ültek az asztalokhoz, és fogyasztották el az ünnepi fogásokat, mert... "sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak". MEGTÖRTÉNT AZ ÁTTÖRÉS- BESZÉLGETÉS DR. FABINY TAMÁSSAL A "Keresztyének találkozója 2008" elnevezésű pozsonyi rendezvénysorozaton — amelyen hat nemzet protestáns egyházai vettek részt — társrendezőként a Magyarországi Evangélikus Egyház is képviseltette magát. A rendezvény fő célkitűzéseinek egyike a kelet-középeurópai nemzetek és egyházak közötti többoldalú kapcsolatok ápolása, fejlesztése, s előmozdítása. Magyar szempontból különös jelentőséggel bír, hogy idén a Szlovákiai Evangélikus Egyház szervezésében kerülhetett sor a protestánsok nemzetközi találkozójára. Egyházunk vezetői közül dr. Fabiny Tamást, az Északi Egyház- kerület püspökét kérdeztük a pozsonyi találkozón szerzett benyomásairól, valamint a szlovák-magyar egyházi viszony fejlődéséről. —Püspök úr, hogyan értékeli a pozsonyi találkozó rendezvényeit, programkínálatát? —Szlovák testvéreink rendkívül gazdag és színes programot igyekeztek összeállítani. Nem is rejtették véka alá azt a célkitűzésűket, hogy az első szlovákiai "Kirchentagot" akarták összehozni, ezt azonban egyik napról a másikra nagyon nehéz megvalósítani, hiszen nekik nincs meg az az apparátusuk, és nincs annyi tapasztalatuk, mint a németországi protestáns egyházaknak. Úgy gondolom, a rendezvény méretéhez képest kissé túlszervezték magukat, vagyis túl sok volt a párhuzamos program, amelyekre így csak igen kevés ember tudott ellátogatni. Némi szomorúsággal konstatáltam, hogy a széles bázison, több egyház részvételével elképzelt szervezés nem valósult meg. A társszervezőként feltüntetett Szlovákiai Református Keresztyén Egyház részvétele csupán szimbolikus volt, a szervezésben végül is nem kaptak szerepet, és sajnos a rendezvényt eredetileg támogató Magyarországi Református Egyház részéről sem volt jelen egyik egyházvezető sem. —Véleménye szerint milyen okból törekedett a Szlovákiai Evangélikus Egyház e szélesmerítésü Kirchentag megrendezésére? —Az egyház vezetőségében csupa újonnan megválasztott püspök van. Ez az új vezetés érthető módon erőteljesen törekszik arra, hogy minél nagyobb legyen az elfogadottsága és a legitimációja a szlovák társadalomban és az államvezetés szemében. —Az egyházvezetők protokolláris fogadásokon, tárgyalásokon, vezetői fórumokon is részt vettek. Szóba kerültek-e érdemi kérdések az egyházak viszonyát illetően? —Be kell vallanom, az én ízlésemnek túl sok volt a találkozón a kötelező protokolláris esemény. Egy ilyen nemzetközi összejövetelen nem erre kellene fektetni a hangsúlyt, ugyanakkor megértem a szlovák egyházvezetés arra irányuló törekvéseit, hogy az állammal fennálló kapcsolatait minél szilárdabb alapokra kívánja építeni. A legfontosabb eseménynek a püspöki fórumot tartom, ahol komoly kijelentések is elhangzottak állami és egyházi vezetők részéről. Érdekes módon előzetes felkérést nem kaptam a hozzászólásra, az esemény előtt pár perccel közölték velem, hogy szót fogok kapni. Arra próbáltam irányítani a figyelmet, hogy ha a multikulturalizmust helyezzük a középpontba, akkor a magyar, német, szlovák, és zsidó kultúrával egyaránt büszkélkedő Pozsonynál nem is lehetnénk jobb helyen. Hangsúlyoztam, hogy a reformáció szemléletében alapvető fontosságú az anyanyelven megszólaló Istentisztelet és liturgia, ezért szorgalmazzuk azt, hogy a szlovákiai magyaroknak legyen lehetőségük az Istentiszteleteket magyar nyelven hallgatni. És ezen a ponton az önkritika hangját is megszólaltattam. Ezzel összefüggésben ugyanis súlyos mulasztásaink vannak, és ezeket leginkább az egyház-
