Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-12-01 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. Karácsony 12 ban kell megvallanunk, mivel elsődlegesen az egyháznak kell példát mutatnia: A múlt bűneit be kell látnunk és meg kell tudnunk követni másokat. Magyarországon sajnos voltak etnikumokat elmagyarosító törekvések, amelyek nehezen helyrehozható károkat okoztak a két nemzet viszonyában. Felvállaltam a nemzetközi egyházvezetői körben, hogy ezekért a bűnökért bocsánatot kérek, ugyanakkor a kontextusból kihallható volt, hogy ugyanígy sérelmezem, ha Szlovákiában erőszakos elszlovákosítás folyik Ezek a tendenciák sajnos fájdalmas, nagyon lassan gyógyítható sebeket is ejtettek a két nemzet tagjain az ilyen jellegű nacionalista viszálykodások következményeképpen. —Az elmúlt időszak tárgyalásainak fényében be- szélhetünk-e fejlődésről a szlovák-magyar egyházi viszonyban? —Nagy örömömre szolgál, hogy egészen konkrét lépésekről is beszámolhatok. Az egyik legnagyobb és nagy történelmi hagyományokkal rendelkező magyar evangélikus gyülekezet a rozsnyói, ahol nagyon régóta nem szolgál magyarnyelvű lelkész. A jelenlegi lelkészházaspár női tagja az internetről letöltött és általa nem értett magyar nyelvű prédikációt olvassa fel az Istentiszteleteken. Mostanra azonban úgy tűnik, sikerült elérni, hogy egy egyházközi megállapodás keretében meghirdethetjük ezt a lelkészi állást, és magyarajkú lelkészt küldhetünk Rozsnyóra, aki a kassai gyülekezetbe is átjárna szolgálatot végezni. A másik pozitív példa a somorjai gyülekezetből való, ahol szintén szép számmal vannak magyarul beszélő testvérek, és ebben a rendezvénysorozatban is részt vállaltak. Dr. Bándy György távozása után a gyülekezet fiatal lelkésznője, Kaöuchová Jana vállalta, hogy szlovák létére megtanul magyarul, hogy a mi nyelvünkön hirdethesse az igét a magyar híveknek. Egyházunk részéről mi felajánlottuk, hogy vállaljuk a lelkésznő magyarországi továbbképzését, például nyári egyetem vagy nyelvtanfolyam keretében. A szlovák-magyar egyházi viszony utóbbi időben tapasztalható fejlődése kapcsán külön szeretném kiemelni a Magyar Evangélikus Konferencia — MAEK — szerepét. A MAEK megalakulása idején ugyanis erőteljes elutasítás volt érezhető a szlovák evangélikus egyház részéről, amelynek lelkészei úgy érezhették, hogy a külföldi magyar evangélikusok összefogása ellenük irányul. Nagyon remélem, hogy az azóta eltelt két év és az ezen a találkozón való közös részvétel is bizonyította, hogy ez a félelem teljesen alaptalan. —Melyek azok a területek, amelyeken a kétoldalú egyházi kapcsolatok továbbfej leszthetők? —A magyarajkú gyülekezetek konkrét gondjainak orvoslásán túl az egyházdiplomáciai tárgyalások során már felvetődött annak a lehetősége, hogy a Magyarországon működő szlovák lelkigondozói szolgálat mintájára el lehetne indítani a szlovákiai egyházban a magyar lelkigondozói szolgálatot meghatározott pénzügyi kerettel, bizonyos önálló mozgástérrel, és egy nevesített felelőssel, ahogyan nálunk is egy szlovák nyelvet jól beszélő lelkész tölti be ezt a kapcsolattartó tisztséget. A kétoldalú tárgyalásokon például azt is szorgalmaztam, hogy amiként az Evangélikus Életben évente négyszer szlováknyelvű oldal jelenik meg, úgy a szlovák evangélikus hetilapban is készülhetne magyar nyelvű oldal. Ezeknek a megszerkesztésében a két egyház lelkészei együttműködhetnének. —Püspök úr, miként látja a jövőt, hogyan alakul a két egyház viszonya? —Optimista vagyok. A szlovák evangélikus egyházvezetésben — amint beszélgetésünk elején említettem — nemrég generációváltás zajlott le, fiatal vezetők kerültek az egyház élére. Épp a közelmúltban állapodtunk meg arról, hogy még idén ősszel öszszehozunk egy szlovák-magyar püspöki csúcstalálkozót. Összeülne mind a hat püspök — a három szlovák és a három magyar —, és az egyházaink közötti kapcsolatok és egészen konkrét területek lehetséges fejlesztéseiről tárgyalnánk. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a két egyház viszonyában az áttörés már megtörtént, a bizalom helyreállt, és megerősödőben van. A múlt sérelmei felé való hátratekintés helyett most már a konkrét feladatokra kell koncentrálnunk, és meg kell vizsgálnunk, hogyan tudunk együttműködni a diakónia, az ifjúsági munka, a médiamunka, esetleg a könyvkiadás területén. Szeretném, ha a jövőben az általam "egyházi kishatárforgalomnak" nevezett jelenség minél hatékonyabban zajlana: Ahogy tőlünk is átjárnak magyar lelkészek alkalmakat tartani szlovák gyülekezetekbe, ez visszafelé is működhetne, s nemcsak istentiszteleti szolgálatokra terjedhetne ki, hanem akár evangélizációs rendezvényekre, passiókörutakra is. P. G. (ERŐS VÁR) „Becsültesd meg külföldön a magyar nyelvet!” - „Nyelvében él a nemzet. ” gr. Széchenyi István
