Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Most van a nap lemenőben VÉGJÁTÉK A KÁRPÁT MEDENCÉBEN Gyurcsány Ferenc egy szalmaszálban kapaszkodik, közben hangosan üvölti: Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyek én innen el. Az MSZP néhány vonalas kövületén kívül, mindenki tudja, Ferenc napjai meg vannak számlálva. Ahogy annak idején hathatós liberális segítséggel, az ügynök Medgyessyt „megpuccsolták,” mára már őt is utolérte a sors. Pedig milyen hűen követte az SZDSZ-t. Az is igaz, ahogy a népnyelv említi, aki bogár után megy, az a szemétdombra jut. A neoliberálisok az elmúlt hat évben, akaratukat rákény szeri ttették Gyurcsány Ferencre és bandájára. Ez volt az ára a koalíció fennmaradásának. Az eredmény pedig az ország csőd közeli helyzete, és a szocialisták vakond magasságú népszerűsége. Miniszterelnökünk, akár egy megunt szerető, el-nyafoghatja Horn Gáboréknak, hogy rátok pazaroltam a fiatalságomat, és lám ez lett a vége. Viszont soha nem volt titok, hogy a “szabad madarak”, amióta csak léteznek, cinkelt kártyával játszanak. Ha nem is tőlük származik a mondás, hogy figyeld a kezemet, mert csalok, mára már különös ismertető jelük lett. Ez az egyszázalékos, velejéig korrupt párt, egy olyan gazdasági modellt próbált nem kevés sikerrel ráerőltetni koalíciós partnerére, mely az országot Európa beteg emberévé tette, és az alattvalókat mély szegénységbe hozta. Mind ezt olyan formában, hogy az országot vezető párt elit iszonyú gazdagságra tett szert. Gátlástalanságuk időnként már az UNIO-t is zavarba hozta. A liberálisok, ki tudja már hányadik zsarolási kísérletére, végül Gyurcsány nemet mondott, mire borult a koalíció. Az, az SZDSZ, melyben a párton belül is a mindennapok velejárója a csalás, most megpróbált elegánsan távozni, mintha az egész ország rontáshoz semmi köze nem lett volna. Miniszterelnökünk, mint egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva, „összegründölte” a „Megegyezési” programot, melyet egyetlen párt nem vett komolyan. A liberálisok mentőövet dobtak volt szövetségesüknek. Felajánlották, hogy el tudnák képzelni az együttmőködést Gyurcsány nélkül. Közben homályos megfogalmazásban, egy 2008. október új pártoktól független szakértői kormányt emlegetnek. Az említett szakértői kormány a többi párt számára fából vaskarika. Szeptember végére Gyurcsány összetrombitált egy rendkívüli pártkongresszust, mondván a bizalmukra továbbra is igényt tart. Zsarolás ez a javából! Jó lenne, ha valaki végre elmagyarázná Ferencnek, hogy a négy ellenzéki párt szinte semmiben sem ért egyet, egy kivétellel, hogy Gyur- csánynak mennie kell. Ennek megértéséhez felesleges összehívni a pártkongresszust. A Fidesz és a KDNP álláspontja világos. Fel kell oszlatni az országgyűlést, és új választásokat kell kiírni. Érdekes módon, mára már az MDF is hasonló álláspontos van. Sőt, a következő parlamenti ülésen felvetik a kollektív bizalmatlansági indítványt. Jelenleg úgy tűnik, ezt még túl fogja élni Ferenc „testvér.” Az igazság az, hogy ha az MDF sikeres kampányt fog folytatni, számára nem elérhetetlen az 5%-os „belépési” küszöb. Ugyanakkor az SZDSZ-nek vajmi kevés reménye van erre. Ezt ők is pontosan tudják, ezért úgy félnek egy előre hozott választástól, mint ördög a tömjéntől. Mint megkergült papagáj, egyre csak a szakértői kormányt ismételgetik, melynek gondolatával magukra maradtak. Elképzelhető, hogy végül az MSZP is beadja a derekát egy előre hozott választásokhoz. Mint egy „nemes” bosszúként, csak azért, hogy a liberálisok kívül maradjanak a Parlamentből, még ha ennek egy hosszú ellenzékiség is lenne az ára. Egy biztos, a közelgő őszi parlamenti ülésszak, ahol rövidesen a jövő évi költségvetés kerül napirendre, annak elfogadása, vagy elutasítása, választóvíz lesz az elkövetkező időszakra. Azt is hallani, hogy a szocialisták független, vagy kevésbé független képviselőket próbálnak megkömyékezni, és a pártkasszában felhalmozott kenőpénzekből 50-100 milliókat ígérnek egy, egy igen szavazatért, hogy még egy évre meghosszabbítsák regnálásukat. Mára úgy tűnik, forró ősz következik, és valószínű, hogy egy korszaknak vége, melyet gyurcsányizmusként emlegettek. Addig is, még vidáman lehet, most már az SZDSZ nélkül fosztogatni az államkincstárt, majd távozni azzal a klasszikus szlogennel, hogy utánunk az özönvíz. Soós Géza Lapunkat olvassák Kapuváron, Balassagyarmaton, Szegeden és Szekszárdon is
