Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. október katra zártak, mert mint mondták "jönnek a brazilok!". Hogy kiket értettek ezen fedőnév alatt, talán nem kell magyaráznom. A füstösarcú polgárok már előző este kitették a matracaikat, ott aludtak, hogy idejében össze tudják gyűjteni az ócskaságokat, melyeket valószínűleg pénzért adnak tovább. A közlekedési sztrájkok egymást érik, az üzletek pedig mint a malomjátékban: csiki-csuki. * A fenti kellemetlen tapasztalatok mellett, igyekeztem szellemi benyomásokat is szerezni: megnéztem a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, a "Nyugat" 100 éves jubileumára rendezett szép kiállítását, s elcsíptem valamit a Mátyás évforduló megemlékezéseiből (a reneszánsz-konferenciákra sokan érkeztek külföldről is). Benéztem a könyvnapokra. A kortárs magyar írokból aránylag kevesen szerepeltek (az országon kívüliekből alig valaki), inkább nyugateurópai bestsellerek (Ken Follett, Higgins Clark...) gyönge magyar fordításait propagálták. A kultúra (miként az egészségügy, közoktatás is), megfelelő támogatás híján, válságban van. A vidéki múzeumok egy részét be akarják csukni, a folyóiratok alól kihúzzák a talajt. Egyedül a liberális baloldal által támogatott sajtótermékek (köztük az Alexandra könyvesbolt luxuskivitelű katalógusai) jelentenek kivételt. Remény? Nem tudom. Majd az idő eldönti! Gábler Antal: Fohász a pesti srácért Ötvenhat után üldözték őket, A börtön elől bujdosás: Örökségül mi jutott részükre? Munkatábor - vagy meghurcolás. Az egész világ csodálta őket De a segítség elmaradt: Kicsiny ország — októberi álom, Egy alkalom ismét elszaladt. A temetőben néhány kereszt És égbenyúló öreg fák: Szabadságért harcoltak ők... Pesti srácok, a fronton járt bakák. SOÓSGÉZA HAZAI TÜKÖR Nem is olyan régen olyan történt velem, ami még soha. Megesett a szívem a bűnöző cigányokon. Az történt ugyanis, hogy a Heves Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetői, az állam által rájuk bízott pénzzel nem tudtak elszámolni. A hiány több mint hétmillió forint volt. A szervezet működésére, írószerekre, közüzemi számlákra leutalt pénzeket egyszerűen elmulatták, sőt, jobb híján megették. Egy alkalommal 320,000 forintért vásároltak három hízót, melyet levágtak, feldolgozták és elfogyasztottak. A fentnevezett roma szervezet a baloldalhoz kötődik, a jobboldali szervezeteknek csak a nyáluk csörgött. így korgó gyomorral vetik a szemükre a közpénzből szervezett dínomdánomokat. Pedig nincs igazuk. Ugyanis széles-e hazában az a szokás járja, hogy a romák a települések szélén lévő dög kutak „lakóit” jóízően elfogyasszák. Máskor az éj leple alatt, malaclopóban öltözve, elhajtják az ólak lakóit, melyre ezután a gazda már csak keresztet vethet. A rendőrség nem győzi sokszorosítani a jegyzőkönyvet, melyben szomorúan tudatja, hogy a nyomozás disznó ügyben lezárva. A Heves Megyei Kisebbségi Önkormányzat frontemberei, csak az írógép, a papír, a boríték és a bélyeg, valamint a fűtés és villanyszámlára szánt kiadásokat forgatták át hurkába, kolbászba, disznósajtba, és természetesen cigánypecsenyébe. Végül is csak egyszer élünk! Legyünk őszinték, mi az a három hízott disznó ahhoz, ami a „testvérpárton” keresztül a volt (és a jelenlegi) elvtársak ellopnak, lenyúlnak és korrumpálnak, egyszóval élik mindennapi mozgalmi életüket. Tőlük egy fényévnyire néhány rajkó, nagy ritkán, egy kis disznósággal az adófizetők pénzéből tele tömi a gyomrát. Ugyanis a hazai politikában, ott az MSZP tájékán, disznó bőven akad, és többségük szépen hízik. Aki egy picit is eligazodik a sakktáblán, az pontosan tudja, egy játszmában mit jelent a tisztáldozat. A reménybeli győzelem érdekében, melyhez pozíció előny szükségeltetik, a pozíció megszerzéséért feláldoz egy tisztet a játékos. Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc tud-e sakkozni.
