Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. október Néhány hete mégis két tisztet is áldozott, ha nem is a képzeletbeli mérkőzés megnyeréséért, hanem a biztos vereség időbeli elhúzásáért. Az egyik tiszt Kéri László, a másik Lengyel László. A politológus Kérihez, és a közgazdász Lengyelhez (neo) liberális gazdasági nézetek állnak közel, így támaszai voltak a gyurcsányi ország rontó politikájához. Feltételezhetően a mértékkel nem értettek egyet, mert az utóbbi időben nyíltan bírálták a jelenlegi kormány gazdasági elképzeléseit. Sőt, Kéri odáig merészkedett, hogy egyetemistáknak közös előadást tartott Orbán Viktorral. Ez már a szocialistáknál „kiverte a biztosítékot” és Kérit száműzték a Delta Politikai Iskola katedrájáról, Lengyel Lászlót pedig a Pénzügykutató Zrt vezetéséből. Valamikor régen az egyik „lángeszű vezérünk” azt találta mondani, hogy a forradalom megeszi saját katonáit. Most (még) nincs forradalom, a katonák is olyanok amilyenek, de már megkezdődött a nagy zabálás. Olaszliszka úgy került be a hazai köztudatba, hogy leállatosodott cigányok, gyermekeinek szemeláttára meglincseltek egy tanárembert, aki autójával elsodort az úton szabálytalanul átrohanó gyermeket. A kislány apró karcolással megúszta, a vétlen tanár, azóta örök álmát alussza a lakhelyének temetőjében. Az ügy jelenleg ügyészi szakban van. Tárgyalás és az ítélet, később várható. Az ember azt hinné, hogy ilyen tragédia nem ismétlődhet meg. A tények egészen mást bizonyítanak. Hónapról hónapra hasonló esetek fordulnak elő, melyek eddig szerencsére nem végződtek tragédiával. A képlet mindig ugyan az. Szabálytalanul közlekedő romák, és vétlen magyar autósok. Emberi mivoltukból kivetkőzött cigányok, doronggal, furkósbottal, szamuráj karddal, és közben folyik a vér. A sajtó pedig visszafogja magát, vagy még gyakrabban gyáván hallgat. Persze próbálná nem ezt tenni. Már azért is „fajvédő” cigányok szót emeltek, hogy elhangzott a lincselés szó. Az sem tetszett nekik, hogy az áldozatot tanáremberként említették, mondván ez hangulatot kelt ellenük. Megítélésem szerint a cigány (jog) és fajvédők, semmivel sem különbek indulat vezérelt, furkósbotos társaiknál. Hangsúlyozom, az esetek tipikusak. Legutoljára Fejér megye egyik településén Mazőfalván, szabálytalanul, jogosítvány és bukósisak nélkül ütközött össze egy motoros cigányfiú és társa egy lány, szabályosan kanyarodó autóval. A lány olyan súlyosan megsérült, hogy másnap a kórházban meghalt. A feldühödött cigány kompánia, különböző ütlegekkel, nekiesett a vétlen autóvezetőnek és tizenöt éves fiának. Ugyan csak bántalmazták a közben oda érkező vezető feleségét és leányát. A lincselést a kiérkező rendőrök riasztó lövésére hagyták abba. Az apa és a fiú sérüléseinél orvosi beavatkozás vált szükségessé. Másnap a fajvédő Magyar Charta újjá alakuló ülésén Horváth Aladár, az egyik leghírhedtebb fajvédő, magyar rasszizmust emlegetett. Ezzel egy időben, Jászapátiban hagyományőrző cigány bált rendeztek, ahol a romák „hagyomány tiszteletből” egymásnak estek. A mentők négy „bálozót” szúrt és vágott sebbel kórházba szállítottak, közülük kettő jelenleg is élet halál között van. Pár hete, néhány kilométerrel arrébb, Vámosgyörkön a földútról egy személyautó négy cigánnyal és nem kevés szajréval a vonat elé hajtott, és a kocsi utasai, azóta már Szent Péternek hegedülnek. A baleset hallatán az oda kiérkező kompánia, a mozdonyvezetőt és a vonatvezetőt szándékoztak meglincselni, melyet az utolsó pillanatban akadályozott meg a rendőrség. Fémgyűjtő romák időnként felszedik a vasúti síneket, ellopják a hidakat, és a különböző kábeleket. Vasutas urak viszont eladják a vasúti vagonokat. Több ezer darabot. Vagy ha úgy tetszik húsz kilométer hosszú szerelvényt. A vevő ócskavasként vette meg, bár az is igaz, hogy ma nehéz megkülönböztetni a használható vasúti járművet az ócskavastól. Mára az egész MÁV leamortizálódott. Leginkább az emberi tisztesség. Egy olyan következmény nélküli országban élünk, ahol az alvilág adja a kormányt. Most nem mennék abba bele, hogy miként lehetett eladni több ezer vagont, hiszen „szabad országban” élünk, ahol mindent szabad. A történet egy régi már, már klasszikusnak mondható szovjet viccet juttat az eszembe. Megy a vonat a Tajgában, majd váratlanul megáll. Előre szól a vonatvezető a mozdonyvezetőnek. Miért álltunk meg Iván Ivanovics? Mozdonyt cserélünk Szergej Szergejevics. Miért cserélünk mozdonyt Iván Ivanovics? Vodkáért, Szergej Szergejevics. Mozdony nélkül hogyan jutunk Moszkvába Iván Ivanovics? Részegen, Szergej Szergejevics.
