Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
10__________ r Saáry Eva VALAMI VAN A LEVEGŐBEN... Budapesti benyomások Budapesti tartózkodásaim alatt mindig rengeteg benyomás, hír, kép szakad a nyakamba, s talán furcsa, hogy elsőként egy jelentéktelennek tűnő dolgot emelek ki: polgári szervezet alakult a magyar városok "felvirágoztatására", nem jelképesen, hanem a szó köznapi értelmében. Diákok, fiatal munkások járják az utcákat, s ahol lehet, a 60 év óta szégyenkező, szemetes buckák helyére növényeket ültetnek - azzal sem törődve, hogy gyakran kiássák, ellopják őket. Vigasztaló, hogy ilyen emberek is élnek hazánkban, ilyen törekvésekkel is találkozunk. Ez azt jelenti, hogy létezik egy gyönge, bátortalan fénysugár, mely áttömi igyekszik az önző anyag- elvűség és a politikai acsarkodás sötét fellegeit. Persze, a megkeseredett s türelmük végére ért polgárok politikai változásban is reménykednek: legkésőbb az őszi költségvetési tárgyalásoknál "történnie kell valaminek"! Nincs sok vicc (a tréfálkozó kedv régen elapadt), de ami van, az mind az ország miniszter- elnökét veszi célba. "Gyurcsány jó színész. Szeretnénk darabokban látni!" - mondják, habár nem mindenki nevet rajta. Még szűkebb családomban is akadnak olyanok, akik méltatlankodva azonnal rávágják: "Az Orbán is..." - mintha egyik bűn menthetné a másikat. De egyébként is "ha zongorázni lehetne a különbséget"... Minden relatív, minden arányok kérdése. (Hogy ne is mondjam, a nagy Gyurcsány-rajongók érdekes módon ugyanazok, akik az erdélyiek kettős állampolgárságát annak idején leszavazták, vagy nem is tartották érdemesnek nyilvánítani a véleményüket.) Soha ilyen mélyponton nem volt az ország. Erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Sokan azt remélik, hogy "ez valóban a mélypont", ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni. (Ki tudja??) * Hogyan élek Budapesten? Azt hiszem, ezt sem érdektelen elmondanom. Reggel a Katolikus Rádió ébreszt. Nem vagyok bigottan vallásos, de kultúrálisan ez a legmagasabb színvonalú, a legbékésebb, a legderűsebb. Híreiben nagyrészt az objektív tények felsorolására szorítkozik. Mosakodásnál és reggelinél azonban már a Kossuthot szoktam hallgatni, melyből hasznos információkat kapok: ki, mi, hol és mikor... (Persze, ott a véget nem érő, sok bizonyítványmagyarázat !) Itt-ott bombariadók is vannak. Építkezéseknél gyakran előkerülnek a második világháború idején fel nem robbant amerikai bombák. 60 éven keresztül robogott fölöttük a villamos, rohantak az autók... Jelképesen is így van. A felszínen sok szép látnivaló, sok érdekes program, mintha nem is a kitömi kész vulkán tetején táncolnának! Egyre több a belső emigrációban élő szellemi ember, aki hermetikusan elzárkózik a munkájába, mert másként nem tudná kibírni. Délben bemegyek az Alkotás utcai kis bisztróba ebédelni (oda, ahová a szegény emberek is járnak) vagy otthon főzök valamit. Vendéglőbe csak olyan esetekben, amikor meghívnak, vagy én hívok meg valakit. Akkor sem az elegáns helyekre, ahol sokszor jól becsapják a gyanútlan vendégeket. Még mindig sok a rokonom, barátom Budapesten, ami nem csoda, hiszen ott jártam iskolába, egyetemre, s művészeti, irodalmi körökkel is vannak kapcsolataim. Nehéz megosztanom köztük az időmet. Kiállításom is nyílt az Érd közeli "olajvárosban", Százhalombattán. A festményeket, nagyméretű fotókat (geológus-múltamra tekintettel) a zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum emberei hozták-viszik. A bevezetőt Tóth János igazgató és Sümegi György művészettörténész mondta, a művelődési ház vezetője, Takács Péter pedig kedvesen vendégül látott bennünket a dunaparti halászcsárdában. * Szórakozásra nemigen jutott időm, mert lakásom kisebb-nagyobb problémáival kellett foglalkoznom. Beázott a fürdőszoba mennyezete, de a felső lakó csak a házkezelőség ismételt fenyegetéseinek a hatására volt hajlandó beengedni a szerelőt. ... Csöpögnek a csapok, nem mindig mőködik a gáz, bedöglött a mosógép... Hja, régi ház, s a kommunizmus ideje alatt nem csináltak semmit. Akárcsak a török időkben: Ins'Allah! Ottartózkodásom idejére esett az évente egyszer sorra kerülő lomtalanítás, ami nagy izgalmat okozott az utcánkban. Az üzletekben mindent 3 la2008. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
