Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-10-01 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG ,________2008. október 8 tartottak gyűléseket. - A román emigráció azonban forradalmunk ügye mellett állt ki. Megmozdulások az egyetemeken. Október 24.-én Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskola (Mátyás király szülőháza) nagytermében volt egy diákgyű­lés, mely még az újonnan alakuló diákszövetség szervezése engedélyezett keretei között zajlott le. Másnap mégis 3 diákot tartóztattak le. - Az akkor még különálló román Babes egyetemen forradal­munkkal való szolidaritást sürgető röpcédulák jelen­tek meg. - Október 30.-án a Temesvári Műszaki Egyetemen tartott gyűlésen már az általános politi­kai helyzettel kapcsolatos követelések is elhangzot­tak és mindjárt a gyűlés után több diákot letar­tóztattak. Rákövetkező nap, november 1.-én az ér­dekükben tüntető több ezres tömegből a belügyi karhatalmisták kb. 3 ezret hurcoltak el a kisbecs- kereki szovjet laktanyába, ahonnan a szovjet csa­patok előző napon távoztak Magyarország lerohaná- sában való részvételre. (Ezekből a diákokból aztán december közepén Temesváron 31-et Ítéltek el.) - A magyar Bolyai Tudományegyetem diákjai no­vember 1 .-én fekete karszallaggal vonultak a Házsongárdi Temetőbe forradalmunk hősi halottaira emlékezni. (A szervezők és résztvevők letartóztatá­sára és elitélésére 1957 májusában, szeptemberében és 1959 februárjában került sor. A különálló Bolyai Tudomány Egyetemet ’nacionalista tűzfészeknek’ tekintették és ezekkel a perekkel annak felszámo­lása illetve a romám Babes egyetemmel való egye­sítése volt a távolabbi cél.) - A Bukaresti Egyete­men is már október 23.-át követő napokban röpcé­dulák jelentek meg és egy november 4.-i utcai tün­tetésre toboroztak. Erről a Securitate idejében tudo­mást szerzett. A kezdeményezőket és az Egyetem­téren gyülekezőket letartóztatták és később elitélték. - Hasonló, bár szerényebb megmozdulásokra került sor Marosvásárhelyen, Brassóban és Craiovában is. Még a Szovjet Unióban tanuló román egyetemisták közül is 21-et rendeltek haza a magyar forradalom alatti magatartásuk miatt. Ezek többsége aztán nem folytathatta tanulmányait. - A forradalmunk miatt megbízhatatlannak tartott egyetemistákat kizárták az egyetemekről és munkaszolgálatos katonának hívták be 2-3 évre. Több ezer fiatalnak törték így ketté a karrierjét. (Folytatjuk) Kedves Olvasónk! Legyen a munkatársunk: Terjessze és támogassa lapunkat azzal, hogy barátainak, ismerőseinek vagy idős magyarjainknak - akik kevés nyugdíjból élnek - ajándékként előfizeti! Ezerkilencszázötvenhat A nagy események életünk végéig elkísérnek. Az emlékezetünkbe nagy betűvel vannak beírva a felejthetetlen napok. Ki tudná feledni Kennedy meggyilkolását, a két to­rony leomlását, a magyar szabadságot hozó esemé­nyeket! Pontosan tudjuk, hogy hol is voltunk, mit is csináltunk ezeken a napokon. 47 év távlatából én is újra át éltem az 56-os tör­téneteket egy barátnőm által készített naplón ke­resztül. A Napló így hangzik: 1956 június 8.-án kötöttünk házasságot a férjem­mel, Budapesten. Az elkövetkezendő hónapokban már érezni lehetett, hogy valami készülőben van. 1956 október 23.-án kitört a forradalom. Egy kol­leganőmmel a délutáni órákban a Petőfi szobortól jövő csoporthoz csatlakoztunk a Szent István körúton ahol, dolgoztunk. Irány a Bem szobor, a Duna budai oldalán. Leírhatatlan élmény volt. Innen férjem hivatalához mentem s együtt gya­logoltunk végig a Bajza utcán a Szatalin szoborhoz, s szemtanúi voltunk a ledöntésének. Késő éjjel értünk haza Hűvösvölgybe, otthonunkba. Még mentek a vil­lamosok és a buszok. Mindenki örömmámorban úszott. Az ezt követő napokban a hivatalainkban csak ezt tárgyaltuk, ahová buszon lógva,de inkább gyalog mentünk. Az irodában feltörték a páncélszekrényt és mindenkinek kiadták a “titkos” káder lapját. (Az enyémen az első oldalon nagy piros betűkkel ez volt olvasható: “Osztály idegen, előléptetésre nem al­kalmas.”) A hűvösvölgyi kis üzletekben már minden élelem elfogyott, így hát a Batthyányi téri csarnokba, Hű­vösvölgyből gyalog mentem. Ott mindenféle élelem kapható volt. November 4.-én a pesti harcok zajára ébredtünk. Borzalmas ébredés volt. Napok múlva láttuk, hogy számunkra csak egy kiút van a disszidálás. Anyám Gyöngyösön rendőri fel­ügyelet alatt állt, nélküle nem akartunk disszidálni, ezért csak december 14.-én indulhattunk el. Bezárt lakásunkat magunk mögött hagyva, egy-váltás ruhá­ban a Déli pályaudvarról indultunk nyugatra. Horvát- zsidánynál léptük át a határt két megfizetett ott élő paraszt ember segítségével, ami meg így sem volt könnyű, mert orosz katonák kutyákkal őrizték a határt. Másnap érkeztünk Oberpullendorfba sok más ma­gyarral együtt, ahonnan busszal vittek Eisenstatba

Next

/
Thumbnails
Contents