Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008 október Üzenet Budapestről Minden haragunk a zsarnokokat És az idegen szennyes hatalmat sújtja. De kértük a magyar népet, Jöjjön kvívni a diadalmat? Mi, pestiek a fegyverhez nyúltunk, S az ellen, aki nem segít nekünk: Aki tétlenül nézi harcunkat: A vidék ellen vádat emelünk! Vádunk illesse a banditákat, Akik rabolják szép országunkat, De még nagyobb vád a bérenceket, Akik eladták szabadságunkat De ők a maguk érdekét védik, Tudjuk miért harcolnak ellenünk. De a legnagyobb vád a tétlent susjtsa: A vidék ellen vádat emelünk. Hát érdemes most hősnek lenni, Azért, hogy mások csak sajnáljanak? Idegenek is jönnek segíteni, De a magyar most közömbös marad? Szent ügy hazánk felszabadítása, Nem tudjátok, hogy ezért vérzünk? Nem sejtitek, hogy mi lesz, ha vesztünk? A vidék ellen vádat emelünk! Átok illesse azt, ki tudna, S nem mer, nem akar hazafi lenni. A haza adott éltet, az táplál, S nem mertek érte semmit sem tenni? Be ne fogadja a haza földje, S az ég záija ki, aki nincs velünk! Vidékiek! Most aki nem harcol, Az ellen örök vádat emelünk! Lelkesedéssel fűtik lelkünket A szabadságharc dicső napjai. Arany betűkkel írják nevünket A történelem dicső lapjai. De mély megvetés, fekete szégyen Arra, ki nem segíti szent ügyünk: Az nem magyar, de gyáva, rongy, kukac! Az ellen örök vádat emelünk!!! Testvéreitek Budapest, 1956. október 25. Veszprém válaszol (Budapest ifjúságának) Mint vészharangok sürkető szavát, Mely őszi estén fölriasztva száll, Hallottuk hangod, pesti ifjúság, És vádló hangod szívünkbe talál. Veszprém tornyából tekintünk feléd, Hős pest felé, hol vörös most az ég. Hol lángoló és vérző szítetektől Most minden régi, szennyes rongy elég. Nem hallgatunk a budapesti szózat Hívón, zengőn száll tovább, Hogy fölriasszon gyárat, földet, otthont, Támadj föl, ébredj magyar ifjúság! És talpon állunk, énekelve járunk, Mindent betölt a szabadság szava. Már véget ér halásos, szörnyű álmunk, S lehull az éjjel zsarnok csillaga. Az őszi szélben a veszprémi tornyok Meginr a magyar zászlót lengetik, S amig élümk, mig vízzé nem lesz vérünk, A magyar zászlót le nem vehetik. Budapest népe.! Hősök, katonák! Nem éltetek, nem haltatok hiába! Isten velünk és veletek magyunk, Szabad életbe, vagy hősies halálba. Dicsőség néked, Budapest ifjúsága! Veszprém, 1956. október 26. Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem, tekintetnélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy nem: tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott ahol vagy, úgy ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig szüntelen ez legyen a programod. Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra! Sík Sándor
