Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
2008. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 EMLÉKEZZÜNK! 1956. október 23-án indult el a magyar nép történelmének talán legjelentősebb eseménye. Diákok látszólag békés felvonulásával kezdődőt, de a magyar szabadságharc szele már a levegőben volt, hiszen anélkül, hogy bárki is tudta volna, mi fog történni, munkások, tistviselők, villamosvasúti és autóbuszkalauzok, ifjúmunkások otthagyták munkahelyüket és rohantak a Parlament elé. És amint akkor már többszázezres tömegből kiemelkedett egy nemzetiszínű zászló - sarló és kalapács nélkül - az eget földet betöltő harsogás már a szabadságharcot jelentette. - Utána nem volt megállás. Páratlan gyorsasággal zajlott le a szabadságharc, hiszen a kommunistapárt (ami egyet jelentett a kormánnyal) hivatalos lapja október 28-án már bejelentette, hogy itt nem valami lázongásról van szó, hanem a nemzet minden tagját átfogó nagy megmozdulásról. - Nagy Imre elismerte a szabadságharc győzelmét, kormányát át alakította, a Vasfüggönyt felhúzta és Magyaroszágot semlegesnek nyilvánította, felmondta a varsói katonai szerződést és Magyarországot az Egyesült Nemzetek védelme alá helyezte. A római katolikus, református és evangélikus egyházak, valamint az izraelita hitfelekezet vezetői lelkesen üdvözölték a szabadságharc győzelmét. Sorra alakultak meg az életet újjáalakító forradalmi tanácsok. Az üzemekben a munkástanácsok kezdték meg a működésűket. De ott találjuk az ÁVO és az elkötelezett párttagok kivételével szinte az egész ország népét. Újjáalakultak a betiltott pártok. Mind-mind boldogan üdvözölték a visszanyert szabadságot, hitet téve a forradalom vivmányai mellett. A szabadságharcnak magyar szempontból nemcsak az volt a jelentősége, hogy a nemzet saját erejéből, külföldi segítség nélkül, visszanyerte szabadságát és függetlenségét, de az is, hogy történelmünk folyamán hasonló egységben népünk nem lépett fel. A rádió november 3-án vidám zenével búcsúzott hallgatóitól, jelezve, hogy 5-én hétfőn reggel vidám élet kezdődik. Hogy megnyugtassa hallgatóit azt is közölte: a szovjet és magyar tényezők megkezdték tárgyalásaikat a szovjet csapatok kivonása tárgyában. És november 4-én vasárnap hajnalban a 200 milliós szovjet haralom alattomos támadást intézett a 10 milliós nagyarság ellen. A szabad világ megdöbbent, soha nem tapasztalt szimpátia nyilvánult meg a magyarság mellett, de a szovjet mészárlást megállító jelentős politikai beavatkozás elmaradt. A Nyugat, köztük Amerika szeme- láttára gyilkolta a szovjet a magyar népet. A magyar nép hősi ellenállása nemcsak az egész világ osztatlan bámulatát vívta ki, de a szovjet is ki nem heverhető verességet szenvedett, mert világossá vált, hogy a „népek és a munkásság barátja” a „szocializmus nagy védőjének” jelszavai mögött egy durva, ázsiai barbár imperializmus rejtőzik. A magyar nép szabadságharca óriási szolgálatot tett a világnak, ezzel szemben nem kapta meg távolról sem azt a támogatást, amelyet elvárt és megérdemelt volna, (feq Jobbágy Károly: Felkelt a nép Felkelt a nép, hiába volt bitófa, kegyetlen kínzás, börtön és halál. Feltámadt ő, a holt, - ki tíz év óta sírban feküdt, - ma újra talpon áll. S mily óriási! Kezével szobrokat dönt és széttépi a rabság címerét. O, aki eddig szolga volt a földön, parancsol, ítél arca fénybe ég. Az, aki látta egyszer megalázva vonulni sorban, utcán birkamód - Nem ismer rá, hogy láncait lerázta s kiált: „Rabok legyünk, vagy szabadok.” Nem ismer rá az sem, ki megkötözte, ki nem érte, hanem belőle élt. Riadtan nézi, hogy hatalmas ökle hová zuhan, bilincsét zúzni szét. Dicsőség néked Ifjúság és hála, hogy itt e földön, ahol életúnt ki nem szabad és inkább dől halálba, már nem kell többé szégyelnünk magunk. Mondják, a Hímuszt énekelték úgy indultak a puskatűznek, s a könnygáz, meg a tűzzel telt ég nem riasztotta vissza őket. Csörgött a könnyük, talán sírtak. Csörgött a vérük, belehaltak: Diákok voltak, s ők csinálták a Dicsőséges Forradalmat!
