Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. júl.- aug. 11 kis a megszerzett, zsákmányul ejtett, megkaparintott szinonimák jutnak az eszünkbe, mivel kevés olyan ős- (és hű) SZDSZ-es van, aki az említett időszakban vészesen elszegényedett volna. Legyünk korlátlanul jóindulatúak, és jelentsük ki: minden társadalomnak szüksége van az úgynevezett liberális alapértékekre, s tegyük hozzá, ismerjük el, hogy az SZDSZ alapítói között számos olyan személyiség volt, aki - a maga módján - hitelesen képviselte ezeket az értékeket. A „maga módján” kifejezést azért találtam szükségesnek közbeiktatni, mivel ennek a képviseletnek voltak erőteljes, sőt erőszakos politikai kisugárzásai is, s a túlhajszolt eszme ezúttal is magában hordozta a gyűlölet csíráit. Azt azonban mindenképpen be kell látnunk, hogy az ideológiai ellentétek gerjesztése mellett a szabad demokraták bizonyos pozitívan korlátozó szerepet is betöltötték, főként az általuk befolyásolt sajtón keresztül, bizonyos szélsőségekkel, a rasszizmussal és más fóbiákkal szemben. Ez érdemüknek tudható be, ugyanakkor gyakorlati értelemben, agresszív eszmei túlzásai miatt, ez a szerep a magyar belpolitikai életben, a rendszer- változás kiteljesedésében súlyos problémákat okozott. A gyakorlatlan, a kilencvenes évek elején dilettánsnak tekinthető jobboldallal (és vézna sajtójával) szemben egy rutinos, vitakész, tanult, szellemileg kiforrott, egyívású szövetség tagjai vették fel az ideológiai harcot, amely jó ideig a főhatalomért folyó küzdelemnek tűnt. Az Antall-kormány ezt kapta az SZDSZ-től, az úgynevezett szürkeállomány szüntelen nyomását, amely a Magyar Demokrata Fórumot eleve kényszerpályára terelte. Nem az ország politikai és gazdasági helyzete került a miniszterelnök és a hatalmon lévő jobboldal ténykedésének középpontjába, hanem a védekezés egy meddő vitában, amit egyetlen példával jellemezhetünk: a magyar címeren a korona micisapka- e, avagy a népfelség szimbóluma. A pillanatnyilag győztesnek látszó jobboldalt természetesen nem lehetett arra kötelezni, hogy ideológiai vágyait adja fel, vagy szorítsa háttérbe, így a gyűlölködés eredendő okozója ténylegesen a szívós, makacs, gúnyos, egyeduralomra törekvő, sajtó- (és szellemi) fölényét kéjjel érvényesítő, a hatalom megszerzésén mesterkedő SZDSZ volt. Lehet, hogy elfogult vagyok, de így visszatekintve, s a mostani helyzetet is figyelembe véve, a szabad demokraták egyre elvtelenebbé váló, folyamatosan ármányos tevékenységét a magyar politikai élet rákfenéjének érzem, s az ország jelenlegi csüggesztő állapotának egyik okaként tartom számon. Ez természetesen csak személyes vélemény, azzal együtt, hogy maga a párt az elmúlt években lobotómián esett át, és szürkeállománya lényegében megsemmisült, éppenséggel csak agresszivitása és túlélőképessége maradt meg. A szocialistákkal folytatott játék macska-egér harccá vált, csak fordított értelemben, miként Tom és Jerryé Walt Disney-nél. Az SZDSZ maradéka megmutatta, hogy még mindig képes ártani. Hogy ennek az ártalomnak mikor lesz vége? A közeljövőben aligha. A szabad demokraták a nyári holtszezont nyilván arra használják fel, hogy ki- ókumlálják a menekülési útvonalakat. A pillanat hevében néhányan a liberálisok elitjéből hajlamosak voltak hátulról Gyurcsány büszke és bátor inába mami, de eme felbuzdulást gyors visszakozás követte, nyilván azért, hogy a mérlegelés lehetősége fennmaradjon. Ez a nyomorúságos taktikázás már az elviség látszatára sem törekszik. Pedig Magyarországnak valóban szüksége volna egy olyan (kis) pártra, amely a liberális értékeket valóban liberális módon képviseli. Ennek a reményét önmagával együtt az SZDSZ felemészteni látszik. Persze, ahogy mondani szokták, a látszat néha csal. A tapasztalatok azt mutatják: a szabad demokraták a legmélyebbnek látszó sírból is képesek visszatérni. Hogy mit tesznek akkor, ha Gyurcsány végleg elinal, én nem tudom... /mno/ SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR A magyar gazdaság romokban hever. Már senki nem hiszi el a Gyurcsény kabinetnek, hogy abból a válságból melybe az országot belevitték, valaha is ki tudnak mászni. Ezzel párhuzamosan Orbán Viktor személye felértékelődött. Mint gyakrabban hallani olyan ismert személyek szájából a változás igényét, akik még néhány hónapja is esküdt mertek volna tenni a jelenlegi miniszterelnökre. Úgy tűnik, hogy „megvilágosodott” számukra, hogy a változás a Fideszhez és annak elnökéhez köthető, vagy úgy is mondható, hogy Orbán személye megkerülhetetlen. Ez, azt is bizonyítja, hogy ismert gazdasági szakértők, vagy a gazdaság szereplői, mint gyak
