Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-07-01 / 7-8. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008• júl.-aug. Hattyútánc AGONIZÁL AZ SZDSZ Új elnököt választott az SZDSZ. Na és, mondhatja az utca embere, hiszen a liberálisok „népszerű­sége,” vagy egész pontosan népszerűtlensége alig éri el az 1%-ot. A valamikor magát rendszervál­tónak kikiáltott szervezet jelenlegi vezetőinek úgy, mint Pethőnek, Magyarnak, Kunczénak, Hóm Gá­bornak, Kókának, Fodornak, Gusztosnak, és a ba- gázs többi tagjának, hosszú, kemény munkával si­került a szabad (jó) madarakat letomászni a bá­nyászbéka ülepe alá, hogy onnét csak időnként dugják ki a fejüket. Ilyenkor a baloldali média se­gítségével, teleüvöltik a világot, hogy a magyarok antiszemiták, rasszisták, fasiszták, és a jó ég tudja, hogy még mi mindenek. A sokat ismételt gyűlölet beszéd a szájukból a mindennapok valósága. Végül is a párt, mely mára már oly picire zsugorodott, hogy a tagok név szerint ismerik egymást. Ez a nemzetidegen társaság fő szövetségesének tekinti többek között a humoszekxuálisokat, ugyanakkor nyílt hadjáratot visel a kereszténység, de elsősorban a katolikus egyházzal szemben. Ahogy mondani szokták „fehér ember nem felejt,” a Jutalmuk” az lett, hogy mára már a párt csak magára számíthat, és egy maroknyi zsidó „értelmiségre.” Talán még azokra, akik a nagyobb és zsírosabb falat remé­nyében még kitart a neoliberálisok mellett. Való­színű, hogy a június nyolcadikán az elnök választás alkalmával Kóka és Fodor párharca, két „politikai hulla” összecsapása volt, mely a szervezet szakadá­sához is vezethet. Az egyik fele a győztes, és még halvány szimpátiával rendelkező Fodor Gábor mel­lé állt, míg a a másik fele, Kóka mellé tette le a voksot. Végül is Fodor Gábor két szavazattal maga mögé utasította a folyékonyan hazudó riválisát. Ró­káról közismert, hogy az elmúlt esztendőkben szé­pen megtollasodott, és az is közismert, hogy orvos létére még soha egyetlen embert meg nem gyó­gyított, csak egy ország tönkretételében asszisztált. Mind ezek után az a kérdés, hogy hogyan to­vább? A két (alig) úriember „programja” fő vona­lakban egyforma, elkerülni az idő előtti voksolást. Erre mondta Fodor Gábor, hogy amíg a Fidesz ilyen erős, szó nem lehet előre hozott választá­sokról. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy fi­gyelmen kívül hagyva a népfelség akaratát, elve­getálnak még két évig, az sem jelent számukra gon­dot, hogy ebben az ország tönkre megy. Az is vilá­gos számukra, hogy egy előre hozott választás, könnyen a partvonalon kívülre tessékeli őket, és függetlenül a mérhetetlen média fölényüktől, lassan az ország kirablását be kellene fejezniük. Ami az ország kirablását illeti, ez nem újságírói fantázia, hanem „néhai” miniszterelnök úr (volt elvtárs) a D 208-s ügynök (Medgyesy) mondta, „az utolsó szó jogán,” miután Gyurcsányék megpuccsolták, hogy tudna mesélni az SZDSZ viselt dolgairól, mely „dekódolva” az állami tulajdonhoz való viszonyu­kat jelentette. Azzal kezdtem, hogy kit érdekel, vagy, hogy az ördög sajnálja őket. Valahogy úgy van vele az em­ber, mint a sáskajárással, vagy a cserebogár invá­zióval, szeretne minél előbb a lehető legkisebb veszteséggel túl lenni rajta. Bár ami a sáskákat illeti, rokon lelkek a liberálisokkal, hiszen minden ami eléjük kerül, az biztos pusztulásra van ítélve. Az SZDSZ viszont morálisan is pusztít, és pusztí­tott, az értékeken kívül a lélek az, amit nagy sze­retettel rombol, ebből adódik, hogy különös von­zalmat táplál az ifjúság iránt, (úgy mint a pedo- filok) ezért nyújtogatja folyamatosan a mancsát az oktatási tárca felé. Haza, nemzet, magyarság, ke­reszténység, mind olyan szó, olyan kifejezés, mely számukra a pusztítás örömével ér fel. Liberális ber­kekben az igazi „érték” a deviancia, a másság, a család helyett az önmegvalósítás, az abortusz, a drog, és a szellem kiüresedése. Pusztulj magyar, hiszen ez a dolgod! Mind ezek után nem szabad azon csodálkozni, hogy most már nem csak Tel Avivban, hanem Jeruzsálemben is a falakról vissza­köszönnek azok az óriás plakátok, mely arra biz­tatja a zsidókat, hogy vásároljanak ingatlant Ma­gyarországon, az új hazában. Ehhez pedig szüksé­ges az „ötödik hadoszlop” illetve a kollaboráns SZDSZ. Más szóval az árulás szimbóluma. Soós Géza (történt-e lobotómia...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy ezen a bágyadt nyárelőn érde­mes-e elgondolkozni azon, mit adott Magyaror­szágnak az elmúlt tizenkilenc esztendőben a Sza­bad Demokraták Szövetsége politikai, ideológiai és erkölcsi értelemben. Az anyagi javakról ne is be­széljünk, mivel ott az „adott” kifejezés helyett csa­

Next

/
Thumbnails
Contents