Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
2008. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Váratlan találkozások. Május elején New Yorkban voltam meglátogtni az unokáimat. Lányom egy uszodába vitte őket s közben találkoztunk egy fiatal párral akik oda igyekeztek kislányukkal. Az asszonyt közönséges amerikai nőnek néztem s a rosszul világított uszodában is csak keveset szóltam hozzá. Utána elmentünk egy rövid „luncsh”-ra és szembekerültem az asszonnyal. Ekkor jobban szemügyre vettem s megláttam finom vonásait. A szemeiből ki lehetett olvasni a kérdést és a választ mielőtt szólt volna. De a tekintetét mindig elfordította tőlem, csak akkor fordult felém (finom mosollyal az ajkán) amikor beszélgettünk. Nemtudom hogyan, milyen kombinációin a léleknek, de Anna Karenina jutott eszembe erről a nőről. Próbáltam megmagyarázni magamnak, de képtelen voltam megoldani az asszociációt. Anna Karenina talánya az irodalomnak. Annyit írtak róla mint maga Tolsztoj egész regénye ha nem többet. Babits Mihály szerint a legtökéletesebb regény lenne ha Tolsztoj nem szőtte volna bele Levin szerepét. De Tolsztoj egy fajta világmegváltó is volt, nemcsak iró. Az egyszerű élet előnyeit akarta talán szembeállítani a gazdagok komplikált bonyodalmaival. A megfilmesített regényben Greta Garbo csodálatos volt. Titokban láttam, mert diákoknak tilos volt a film tartalma miatt. A házasság szentségét szegte meg. Ezért a regény megjelenésekor is óriási feltűnést és botrányt okozott. Hogyan fogták fel ezt a problémát a társadalmak mikor felmerült? Bécstől keletre az asszony szenvedett vagy meghalt. Párizsban feltűnés nélkül a férfi megtartotta a szeretőjét, legfeljebb férje is kapott egyet és civilizáltan elinté- zettnek tartották az ügyet. De miért lesznek az emberek öngyilkosok? Vannak akik menekülnek az igazságszolgáltatás elől, vagy nagyobb szenvedés helyett ezt választják. József Attila és Anna Karenina vonat elé vetették magukat. Egyik sem hagyott maga után búcsúlevelet. Márai Sándor és gróf czegei Wass Albert irók golyó által végeztek magukkal. Az ő esetükben talán a betegség volt az ok, nem akarták szeretteiket kitenni talán a hosszú ápolás fáradalmainak. Ma Amerikában az iráki háború idején tízezrével vannak öngyilkosok a leszerelt katonák közül. Eddig még senki sem tudja a választ miért?. Vannak akik azt állítják, hogy Tolsztoj maga volt Anna Karenina. Mint fiatal katonatisztnek volt talán valamilyen afférje? Amely talán nem végződött ilyen tragédiában de keserű vége lett? Tolsztoj akkor nem mert öngyilkos lenni, talán gyáva volt, talán félt, talán érezte magában az alkotás géniuszát mellyel nagyobb szolgálatot tud még tenni? Maga helyett Anna Kareninát ölte volna meg a regényben? Anna Karenina társadalmilag pária lett. De ez azt hiszem nem érdekelte. Mert ha érdekelte volna, akkor el sem kezdte volna az ügyet. Házassága csak kirakat volt, de vágyott egy mély, igaz szerelemre, de csalódott. Szegény kis cselédlányok ilyenkor nálunk lugkövet ittak, vagy elmentek prostituáltnak. Jobb lányok is néha. De vannak akik nem akarnak „önkezükkel” végetvetni életüknek mert talán nem biztosak magukban. Rábízzák ezt valamilyen ember által alkotta hatalmas gépre. Az érzésem szerint Anna Kareninát a szerelmi bánat vitte el. Komplikált nő volt Anna Karenina mint ez a nő is velem szemben. Megéreztem rajta a szenvedélyességet. Miért is volt férjnél - igaz rövid időre - egy általam is ismert fiatal csirkásznál? Mi lehet egy asszonyban? Ez volt Tolsztoj problémája. Anna már adott egy életet s ezzel földi és társadalmi kötelezettségét megtette. De a nagy szerelem nem a csókokban ölelésekben van, hanem a hűségben. Hűnek lenni mindennek ellenére, dacára a világnak, ördögnek, társadalomnak. Az ilyen asszonynak mondani kell, hogy szereted. Dolgozhatsz érte éjjel-nappal három munkában is ez mindd nem bizonyíték. O hallani akarja, érezni a öleléseben a még mindig élő szerelmet. Anna Karenina csalódott, nemcsak a szerelemben de az örök szerelem lehetőségében és saját magában is. Tiszta érzelemmé vált, azaz tiszta szívvé. Három férfi sem tudta volna elviselni amit ő érezhetett akkor. Görög tragédiához hasonlót akart imi Tolsztoj, mikor a hős elbukik a köz szokásaival szemben, de ártatlanul? Hiszen erre hajlamos volt, látjuk Levin szerepét. Vagy emléket akart állítani egy asszonynak mint az az indiai potenta aki a Tázs Mahált emeltette volt kedvesének? Az Anna Karenina egy ilyen szellemi Tázs Mahál? Mikor elbúcsusztunk tőlük a házuknál a férje elszaladt a kutyája után. Ekkor váratlanul, de határozottan az asszony egy olyan kemény puszit adott az arcom közepére, hogy meglepetésemben válaszolni sem tudam rá. Szalay Gyula Kérjük, terjessze lapunkat!
