Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
2008. júl.- aug AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Sümegi György Festmény és szolgálat Saáry Éva kiállítása A fotózást az édesanyja műhelyében, ill. a szakiskolában Sevcsik Jenőtől elsajátító, festeni Szimon Jenő magániskolájában tanuló Saáry Éva geológus diplomát szerzett a pesti egyetemen (1952), és az olajiparban kezdett dolgozni. 1956 őszén ott érte a forradalom, amelynek az elfojtása, a reményvesztés emigrációba sodorta. Lett újra geológus afrikai országokban, francia férj oldalán, majd az olasz Svájcban, Lugánóban telepedett le. Máig a Ticinói Magyar Egyesület elnöke. Évtizedekig a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) elnöke, a Lugánói Tanulmányi Napok szervezője, a magyar emigráció egyik fontos nyugat-európai központjának meghatározó egyénisége. Építkezik, falakat emel, architektúrát létesít az 1960-as, 70-es, 80- as évtizedekben. Mára már inkább csak az építményt fönntartani igyekvő, állag-megőrző, az emigrációt is bontó idővel dacoló. Saáry Éva sokirányú érdeklődése gazdag-műfa- júságot teremtett: fényképész-életműve afrikai természet-fotóitól az 1956-os forradalom részletképeiig, az emigráció arckép- és esemény-krónikáiig terjed. Verseket, kulturális cikkeket írt, interjúkat, novellákat, visszaemlékezéseket publikált. Gondozza Dénes Tibor könyvtárát, jelentős emigráció-történeti dokumentumaiból a Petőfi Irodalmi Múzeumot és a Történeti Levéltárat gazdagította eddig. Könyveket tervezett, saját rajzaival és fotóival illusztrált és szerkesztett jónéhányat. Bolygók születése Szimon Jenő magániskolája tanítványát festői törekvései kialakulásakor - ahogy mesterét is - a naturalizmusba oltott impresszionista fölfogásmód, formában és színvilágában is egyfajta oldottabb szemlélet vezérelhette. Ám Nyugat-Európában a modem művészetek, a 20. századi konstruktivizmus és op-art a tárgyi kötöttségektől megszabadult, szabad geometrikus/organikus formaképzést előlegezte számára. A hagyományosabb/konzerva- tívabb magyar drámai hangú tradíciótól elkülönülő, világos, gyakorta áttetsző szín-festészet lett festői otthonosságának a terepe. „Nem találom meg magamat a figuratív témákban” vallotta. És festészetében mellőzte a szürreális, metafizikus és lá- tomásos kifejezési lehetőségeket — elsősorban a magyar képzőművészet vizuális nyelvteremtő vonulatához, Kassák Lajos kép-architektúrájához és a Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Kepes György által átörökített képi hagyományhoz (pl. az op-arthoz) kapcsolódik áttételesen műveivel. Ahogy képzőművészeti kifejezésbeli magáratalálá- sával párhuzamosan a rímes, klasszikus metrumokkal élő verselését is véglegesen a szabadverssel váltja föl. Festményei is szabadversek, egyéni szín- és formaképletekben. Az olajkompozícióit persze hasonló szellemiségű és karakterű rajzok, kisebb méretű szín-vázlatok segítik, egészítik ki. Saáry Éva festett világa, orbis pictusa keveretlen, tiszta színekből épül. O nem keveri palettán a tubusból kinyomott színeket, hanem a maguk valóságosságában, alia prima rakja egymás mellé őket, ahogyan sort sor alá ír. így lesz a nagyobbrészt homogén, egy színnel alapozott tábláinak telt, ragyogó a színvilága. Ugyanakkor meghitten bensőséges, személyes karakterű is: derűs, játékos, harmóniát sugalló. Saáry Éva müvei és tevékenységeinek sora (még nem említettem, hogy a Külföldi Magyar Hivatásos Képzőművészek Világszövetségének - mit tudunk erről? — ő volt a svájci összekötője, kiállítások szervezője) élesen fölveti a magyar nyelvű emig- rációs sajtóban, különösen az 1956-os forradalom 50. évfordulóján megfogalmazott sürgető igény fontosságát, az emigrációs/ 1956-os gyűjtemény és múzeum létesítésének az égető szükségességét. Ezért adományozott hazai közgyűjteményeknek, és újabb adományai - másokéival megerősítve - e kitűzött cél fönnállása esetén — is bízvást várhatóak, hogy Saáry Éva évtizedeken át épített életműve, releváns emigrációs gyűjteménye, 56-os fotói egy új, immár itthoni intézményépület építőkövei lehessenek. Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
