Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. január MESSZI TÁBORTÜZEK Számba vette-e már valaki, hány magyar népdalunk van? Nem tudom van-e ilyen összesítés, de azt tudom, hogy egy lelkes amerikai magyar asszony egyszer nekilátott, hogy a legszebbeket egy csokorba szedje. Dömötörné, Kokron Margit közel kétezer népdalt jegyzett fel azzal a céllal, hogy azokat az otthoni kultúrától elzárt fiatalokkal megismertesse. Korán bekövetkezett halála előtt csak a gyűjtemény egyrészét tudta kiadásra elkészíteni. Az ő emlékére aztán ezt a feladatot a Connecticuti Magyar Kulturális Egyesület és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség vállalta. A Messzi Tábortüzek népdalgyüjteménynek immár a harmadik válogatása került kiadásra. Ez még az előzőeknél is változatosabb népdalcsokrot tár a hallgatók elé. Kuruc dalok, toborzók, katonanóták, bujdusódalok idézik fel a magyar történelem küzdelmes napjait. Emellett a népdalok közelünkbe hozzák a mindennapok életét is. Betyárok, pásztorok, gulyások nótáit, borozó dalokat, legények-Ieá- nyok pajkos csúfolódásait, az édesanyák tiszteletét, a katonákat hazaváró mátka vágyódását halljuk a dalokban. A népdalokkal bejárjuk a Kárpát-medence különböző tájait, a dunántúli domboktól a Csángóföldig, az Alföldtől a székely havasokig. Ez a kiadás is, mint az előző kettő, eljut a világ négy tájára, Argentínától Svédországig, Ausztriától Kanadáig. Csodálnivaló, hogy ez az eredeti népdal, virágének, népballada gyűjtemény egy olyan asszony gyűjtéséből, hagyatékából származik, aki csak élete első hat évét élte meg a magyar hazában. Kokron Margó gyermekkorának első éveit Hódmezővásárhelyen töltötte. A család a háború végén hagyta el az országot, így Margó Svájcban, Argentínában, Chilében és Brazíliában nevelkedett. Itt lépett be a Külföldi Magyar Cserkészszövetségbe, amely egy életre szóló élményt jelentett számára. Ennek keretében aztán egész munkásságát a külföldön felnövő magyar fiatalok nevelésének szentelte. A MESSZI TÁBORTÜZEK sorozatot Dömötör Gábor, Végvári Vazul, Polgár Béláné Nagel Katalin és Kedves Józsefné Guzrán Ilona szerkesztik. A zenei felvételeket Pálinkás Péter művészeti vezető irányításával a Bekecs Együttes (Vavrinecz András, Csávás Attila, Nagy Zoltán és Nagy András) készítette. Az énekesek Gellér Orsolya, Lovász Ágota, Molnár Anna, Tintér Gabriella, Veres Anita, Balogh Márton, Moinár Zoltán, Naszvagyi Vilmos, Pálinkás Péter és Schmidt Ferenc. A grafikai tervezés Eric Beacom, Krizsán Árpád és Hársi Ernő munkája. A kottagrafikát Makovecz Pál készítette. A gyűjtemény bevezető szövege angolul, németül és spanyolul is olvasható a lemezt kísérő füzetben, hogy a magyarul nem tudó fiatalok, barátok, érdeklődők is megismerhessék a magyar népdal kincseit, így az számukra is kiválóan alkalmas ajándék. Megrendelhető a Cserkészboltban: PGYURI@msn.com vagy Dömötör Gábornál: GMDomotor@aol.com. Más országokban is vannak terjesztők, ezek elérhetőségét a fenti címeken lehet megkapni. A CD és könyv együttes ára US $ 20 + postaköltség, ami az USA-ban $ 2. Papp László KMCSSZ Sajtószolgálata A KOLOZSVÁRI MAGYAR SZÍNJÁTSZÁSRÓL A legrégebbi magyar színjátszó társulat, a kolozsvári hivatásos színház első előadásának időpontja 1792 December 17-ike, színhelye pedig a most is álló főtéri Rhédey palota emeleti díszterme volt. Azóta eltelt 215 év. Küzdelmekben, sikerekben és bukásokban, majd pedig a huszadik században keserves megaláztatásokban bővelkedő idő. A kolozsvári színházat eleinte a magyar arisztokrácia tartotta el, ami kihatott mind a játékstílus mind pedig a műsorpolitika jellegére. Egy idő után a Rhédy palota díszterme már nem felelt meg a egy állandóan fejlődő társulat számára. Ezért kellett állandó, külön színházépületről gondoskodni. A Farkas utcai kőszínház építéséhez 18o3-ban fogtak hozzá, mégpedig a pozsonyi színházépület tervei alapján. Ehhez pénzügyileg már nem csak az arisztokrácia hanem az egyszerű, névtelen adakozó polgárság is hozzájárult. Mindezek ellenére, az állami támogatás hiánya miatt, még 1813-ban sem lett teljesen kész és működőképes a színház. Adósságokkal terhelve, de csak beindultak az előadások 1821 márciusában. Még az 187o-es évektől kezdődően is csak igen csekély állami támogatást kapott a színház. A társulat vezetői gyakran saját zsebükből pénzelték az intézményt. így például Korbuly bankár, a pesti Hazai Takarékpénztár erdélyi vezetője, intendánssága alatt a saját vagyonából építtette fel a sétatéri favázas nyári színkört, amit 1874 június 13-án avattak fel ünnepélyes keretek között. A Farkas utcai kőszínház, a Nemzeti Színház nagyon kedvelt lett - nem csak a közönség körében, hanem nagy
