Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. június az SZDSZ beteszi a lábát, ott a pénzek különböző csatornákon keresztül a haveri kör zsebébe vándorol. Demszky Gábor polgármester „zseniálisan” tudja a közpénzeket elherdálni. Milliárdokat fizetnek ki a haveroknak, az elvtársaknak semmit nem érő tanulmányokra. Még a legelfogultabb ellenzék sem „vádolja” azzal a koalíciót, hogy a különböző közbeszerzéseknél legalább a tisztesség látszatát megpróbálnák fenntartani. Busz és villamos tenderek szépen fialnak a zsebekben és a pártkasz- szákban. Ami pedig a négyes metró építését illeti, az számukra egy kész aranybánya. Onnét mindenki „igénye szerint” markol, egy „apró” megkötéssel, hogy milyen közel állnak az SZDSZ-es maffiához. Ma már senki nem tudja, hogy egyáltalán szükség van e az új vonalra, hogy mennyibe fog kerülni, és mikor készül el. Demszkyék homályos uniós pénzekről papolnak, (melyet az UNIÓ következetesen cáfol) bár azt is tudni kell a főváros első emberéről, hogy onnét lehet megtudni, hogy hazudik, hogy mozog a szája. Közben pedig a főváros reménytelenül pusztul. Ezeket (is) megelégelték a tömegközlekedésben dolgozók, és újabb és újabb sztrájkkal adnak hangot elégedetlenségüknek. A liberális városvezetés, pont úgy viselkedik, mint hajdan a bourbonok, akik semmit nem tanultak, és semmit nem felejtettek. Január 1-től, Szlovákia belép az EU övezetbe. Tulajdonképpen örülni kellene a hímek, már csak az ott élő magyar testvéreink miatt is. Nyilván a kezdeti nehézségek után, könnyebb lesz az ott élőknek Európa közös valutájával fizetni. Arról nem beszélve, hogy például Balassagyarmat, szőkébb pátriám, már most is előnyös helyzetben van a szlovák bevásárló turizmus adta lehetőség miatt. Nem is ezen kesergek én. Amikor a Fidesz és a nemzeti erők voltak hatalmon, nyugati gazdasági szakemberek, legkésőbb 2008-ra prognosztizálták a hazai valuta cseréjét. Ha pedig Szlovákiáról esett szó, az emberek némi lesajnálással csak legyintettek, és a nagyon távoli jövőt emlegették. Azóta megváltozott a trend. Magyarország él tanulóból sereghajtó lett. Szlovákia pedig az élre tört. Ha ezt valaki tíz éve megjósolja, az illetőt soron kívül beutalták volna Lipótmezőre. **************************************** Sajnos az előző számunk 21. oldalán lévő gyászjelentésben két hiba is van: Az elhunyt neve helyesen Pavomyik Anikó, a házasságkötés dátuma pedig 1959. július 4. Elnézést a hibáért. (mire lesz szükség...) Kristóf Attila Én nem tudom, szabad-e hangot adnom kétségeimnek az immár elkezdődött jövővel kapcsolatban. Aggodalmam egy-két dologban biztosan megalapozott. Elsősorban is, hogy úgy mondjam: a tények nem készek, s korántsem befejezettek. Az a katasztrofális közelmúlt, amelynek alapját Medgyessy rakta le, Gyurcsánnyal kiteljesedett, és mostanra világossá vált, hogy két ellentétes előjelű pancsert - mint nemzetvezetőt vagy affélét - ez a sokat próbált ország sem bír el. Nagy szerencsének tekinthetnénk, ha a cselekedeteik és ötleteik kioltották volna egymást, s azt mondhatnánk, hogy a jövő nulláról indul. Sajnos, tetemes mínuszban vagyunk. Gyurcsány itt van közöttünk, jellegzetes árnyképe nemcsak a jelent üli meg, hanem belenyúlik a jövőbe is. Ezt Magyarország az úgynevezett rendszerváltozást követően már megtapasztalta, maga Gyurcsány a vegytiszta tapasztalat, benne testesült meg az idejétmúlt többség kádári víziója. Tőle kell legelőször és végérvényesen megszabadulnunk. Reménykedjünk, hogy magával rántja a többit, s bukásuk nem robaj lesz, hanem nyögés. Persze mindez nem megy magától. „Meg kell várni, míg a kabint kézi erővel a következő állomásra húzzák.” (Idézet a karosvezérlési felvonók szabályzatából.) De ha mindez végbe is megy, akkor is súlyos terhekkel lépjük át úgymond, jövőnk küszöbét. Amíg Gyurcsány közjogi méltóságként közöttünk van, addig az ország tetőtől talpig bajban áll. Nézhetjük, ahogy sima méltósággal suhan és mosolyog testőrei között, az ő méltósága — méltánytalanság. Az első kérdés tehát az, mikor távozik. S távozásáért tehet-e többet a polgári szövetség vagy maguk a polgárok, az úgynevezett új többség, amely új borként került a régi tömlőbe. S a régi tömlő — Jézus szavát valóra váltva - szétreped-e? Szerintem a Fidesznek most egy dolga van: a felkészülés. Ennek alapja: az összegezés és a megértés, az ország helyzetének pontos felmérése, feltárása. Gyurcsány távozásának küszöbén a népességnek ismernie és értenie kell saját helyzetét, rá kell döbbennie nemcsak a koalíciós kormány hibáira és bűneire, hanem a társadalom valóságos, csöppet sem üde állapotára. Félő, ez magától nem
