Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-06-01 / 6. szám

10

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2008. június

megy végbe, rádöbbentésre van és lesz szükség, nem önbeteljesülőnek látszó ígéretekre. Minden bizonnyal a döbbenet nyithat teret az egységes akaratnak, amely erőfeszítés és áldozat nélkül csak lózung marad. A Fidesz feladata elsősorban ez: az emberek tudomására hozni, hogy nélkülük semmi sem megy. Nincs kormányzás a polgárok megértése és egyetértése, áldozatvállalása híján, most egyet kell értenünk, és egyet kell akarnunk a bajban.

Ez nem párthovatartozás kérdése. Minden erőre, tudásra, készségre és szakértelemre szükség van, legyen bár annak hordozója konzervatív, liberális, netán szocialista meggyőződésű, csak a nemzet iránti felelősség ne hiányozzon belőle. A nemzeti összefogás megteremtése a legnagyobb tett, amit egy pártcsoportosulás és szövetség vég- hezvihet. Az ilyen irányú elkötelezettség állam- polgári erény is; bizony itt az ideje, hogy ebben az értelemben erényesek legyünk. Minden az igazság kimondásával és a valóság megismerésével kezdődik. Az igazság ismerete valószínűleg a belhá- ború végét jelenti, ezután egy másfajta küzdelem kezdődhet el, amelynek szerves része a tisztességes munka, az okos döntések sora és a feddhetetlen emberi helytállás, amely kívánalom az eljövendő kormányzatra elsősorban vonatkozik. Mindezt nem a választás megnyerése után kell megkezdeni, nem is Gyurcsány távozása után, hanem most. Az új többség erre kötelez. Hogy ígérni könnyebb-e, mint nehéz kötelezettséget vállalni és teljesíteni, én nem tudom, (mno)

Reménytelenség, gátlástalanság

GAZDASÁGILAG ÉS MORÁLISAN VÁLSÁGBAN AZ ORSZÁG

Az ország harminc százaléka szegénységben él. Ebből, mint egy másfél millióan mélyszegénységben, amit nyomorként is lehet definiálni. Sajnos ott még nincs vége a felsorolásnak. Ugyanis szintén másfélmillió azoknak a száma, akik jelenleg még a középosztály alsó szintjét képezik, de gyors ütemben csúsznak le, és ha ez a folyamat valóban megállíthatatlan, akkor ők is a szegények népes táborát fogják majd alkotni, és így együtt az ország felét. Ezeket a számokat nem én találtam ki,

alátámasztja a Statisztikai Hivatal, a különböző szociológiai felmérések, hogy az ismert közgazdászokat ne is említsem. Érdekes mind erre a kormány reagálása. Ok már rég nem cáfolnak adatokkal, vagy tényekkel, még csak vitatkozni sem hajlandók, lakonikusan egyre csak azt ismételgetik, hogy ez nem igaz. Azért őket is meg lehet érteni. Kinek van ideje az ország kifosztása közben, tudományos vitákba bocsátkozni. Hiszen egyszerre csak egy dologra lehet koncentrálni. így maradnak a száraz tények és a foghegyről odavetett nem igaz kifejezés.

Érdemes megvizsgálni, hogy a Gyurcsány kormány regnálása óta a lakosság egyes rétegeit miként érintette a gazdaság mélyrepülése. Kezdeném a legkiszolgáltatottabb réteggel a nyugdíjasokkal. Többségük úgynevezett kisnyugdíjas, akiknek a havi járandóságuk nem haladja meg a 60,000 forintot. A kormány időről időre az infláció mértékével emeli a nyugdíjakat. A probléma csak ott van, hogy senki nem tudja pontosan, hogy az elmúlt időszakban ténylegesen mekkora volt a pénzromlás.

Mint tudjuk az inflációs ráta egy átlag szám, mely nem tükrözi például az étolaj, a liszt, a tejtermékek, vagy a cukor 30-40-50%-os emelkedését, mely nagyban képezi a nyugdíjasok úgynevezett fogyasztókosarát. Emelkedtek a gyógyszerek árai, az energiahordozóké, a víz és csatorna használati díjjak, jóval az infláció mértéke felett. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy az idős emberek többségének helyzete, az elmúlt hat év alatt tragikussá vált.

Lépjünk tovább. Az ország lakosságának közel tíz százaléka cigány. Az ő sorsuk szintén reménytelen. Igaz, ebben egy részük mentalitása, a nullához közelítő intelligencia szintje nagy szerepet játszik, hogy a „munka frontján,” vagy a tanulásban nem igazán jeleskadnek. Az viszont nem megoldás, hogy szaporaságukkal, a gyerekek a segélyeken keresztül eltartják a szülőket, mely előre ; vetíti a következő generáció nyomorát, kilátásta- lanságát. Ami pedig egy részüknél a bűnözési hajlamot illeti, vidéken és főleg az apró falvakban, már akkora a feszültség, hogy bármikor összecsapásra kerülhet sor a nem cigány lakossággal. Az egymásközti „törzsi villongások” is mindennaposak.

Végére hagytam az aktív dolgozókat, akik tulajdonképpen a vállukon cipelik az ország meg