Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. június SOÓSGÉZA H AZ AITÜKÖR Néha elmerengek azon, hogy milyen szerencse, hogy nem lettem országgyűlési képviselő. Annak idején 2000-ben, amikor volt pártom elindított, a tisztes helytállásban reménykedtem, és úgy érzem, nem okoztam csalódást. Ma viszont olyan állapotok uralkodnak a Tisztelt Házban, hogy jobb, ha az illető még a kabátját sem hagyja őrizetlenül, és erről legkevésbé az ellenzék tehet. Az a mélység, ahová néhány képviselő merészkedik, már a purgatóriumnak is a legalsó szintje. Keserű szavak ezek, melyet tökéletesen alátámaszt a legújabb megfigyelési botrány. Napok óta újabb és újabb részleteket tud meg az ember a Magyar Nemzetből, illetve a HÍR tévé képernyőjéről. Az egész megfigyelési botrány két prominens személyhez kötődik, úgy, mint Keller László államtitkárhoz, és Kapolyi László országgyűlési képviselőhöz. Keller László egy minden hájjal megkent politikai kalandor, (és akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam) Kapolyi pedig a kádári diktatúrában volt miniszter, ma a szociáldemokraták vezérürüje, Magyarország egyik leggazdagabb milliárdosa, aki jó időben volt jó helyen. Többek között ott bábáskodott a szovjet adóság állomány körül, melynek nagy része szőrén szálán eltűnt. Ma az energia szektor a fő „vadászterülete.” így nem okozott gondot miből finanszírozni (részben) Orbán Viktor, Simicska Lajos, (volt APEH elnök) és Kálmán Lajos posta vezérigazgató megfigyelését, egy magánnyomozói irodán keresztül. Az újság szerint a megrendelő Keller László akkor még közpénzügyi államtitkár volt. A két alig úriember körömszakadtáig tagadja az esetet, noha írásbeli és hangrögzítéses bizonyíték van az újság és a HÍR tévé birtokába. Érdekes megfigyelni, hogy az urak minden tagadása után, újabb és újabb bizonyítékok kerülnek elő. Arról nem beszélve, hogy valószínűsíthető, hogy ebben a mocskos játszmában nincsenek egyedül, akár maga Gyurcsány Ferenc is ott lapulhat a háttérben. Már csak azért is, mert jelleméből fakadóan nehéz elképzelni, hogy szívesen kimaradt volna egy ilyen „sárdagasztásból.” Az egész botrányról nekem Arany János Toldijának néhány sora jut az eszembe: „Elrepült a nagy kő, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, és kit hogyan talál meg. ” Mint várható volt, a Szabad Demokraták Szövetsége kilépett a kormányból. így a szocialisták, bár liberális segítséggel, kisebbségből kormányozzák az országot. Végül is, ennek az országnak már mindegy, hogy többségből vagy kisebbségből rabolják szét, teszik tönkre, pusztítják szisztematikusan. Az sem világos, hogy az SZDSZ, ha kívülről támogatja Gyurcsányékat, akkor most kormánypárti, vagy ellenzéki. Abban nem érdekeltek, hogy nyíltan szembeszálljanak a szocialistákkal, melynek a következménye egy előre hozott választás lenne. Ugyanis az ellenzék, már mint a Fidesz és a KDNP, valószínű, hogy földcsuszamlásszerű győzelmet aratna, míg a szabad (jó) madarak (SZDSZ) a parlamenti küszöb közelébe sem kerülnének. Ezért (is) mondta Fodor Gábor, aki legalább akkora demokrata, mint annak idején Gerő Ernő, vagy Péter Gábor volt, hogy az erőviszonyok miatt nincs itt az ideje egy előrehozott választásnak. Majd egyszer, ha a népakarat megváltozik, akkor majd szó lehet széles e hazában szabad választásoknak. Addig, mint mondta, nincs itt az ideje. Jelenleg álszent módon, mint Pilátus, az SZDSZ mossa kezeit, az ország tragikus helyzete miatt. Annak idején, amikor még a szakadékon innen voltunk Kóka János és a slepp az ismert hazugságokkal kerültek ismét hatalomra. Ma pedig egyes számítások szerint a nemzeti jövedelem 20-25%-a kerül magánzsebekbe. Medgyessy mondta a „megpuccsolása” után néhány nappal, hogy sok mindent tudna jmi erről a díszes társaságról, akikről közismert, hogy ha lopásról van szó, nem szégyenlősek. Amit még „összecsomagoltak” (és jelenleg is csomagolnak) azt még el kell vinni, mert a vérükbe van a lopás. Ezért hallani oly gyakran, hogy egyszerre van jelen a gátlástalanság és a reménytelenség. Valahogy úgy, mint 1956 október 23 előtt. Sztrájkoltak, sztrájkolnak, és sztrájkolni fognak Budapesten a közlekedés dolgozói. Az ok összetett. Mégis az első helyre sorolnám az okok között azt az elképesztő hanyag gazdálkodást, mely a fővárosi önkormányzatban folyik, és az egyik kár vallotta a tömegközlekedés. Aki ma igénybe veszi, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, és a gyorsan szegényedő családoknak komoly kihívást jelent. Mint az előző írásomban utaltam rá, ahová
