Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-05-01 / 5. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. május SOÓS GÉZA HAZAITÜKÖR Ismét „büszkélkedhet” Magyarország nemzetvezetővel. Annyi szomorú év után. Az előző olyan szerencsétlenül végezte, a nyakán kötéllel. Az illetőt Szálasi Ferencnek hívták, „foglalkozása” nyugdíjas katonatiszt volt. Kivégzése után már csak, mint néhai nemzetvezetőként emlegették. Ilyen szomorú történet után, épeszű embernek eszébe nem jutna magát nemzetvezetőként említeni. Már csak azért sem, mivel a példa, ahogy mondani szokták ragadós. Kötél még csak akad idehaza bőven, még ha az infláció az árát fölfelé változtatja is. Sebaj, amennyivel drágább majd annyival rövi- debb lesz, és egyben szorosabb. Ennyi bevezető után, a kedves olvasó talán már ki is találta, hogy ki volt az a „bátor ember” aki magát a nagynyilvánosság előtt, (március idusán, a központi ünnepségen) csak szerényen nemzetvezetőként emlegette. Gyurcsány Ferenc „megbecsült” miniszterelnökünk. Az emberek többsége idehaza már semmin nem csodálkozik, föméltósága mondott- már ennél nagyobb „csacskaságot” is. Ami mellbevágó, az a sajtó. No nem a sajtó visszhangja, hanem a hallgatása. Mint ha el sem hangzott volna a kijelentés. Már csak azért is, mivel néhány éve Orbán Viktor a határainkon túl élő magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban kijelentette, hogy az összetartozás egyben számukra az élettér növekedését is jelentheti. A balliberális sajtó, mint a vicsorgó ordasok, úgy csaptak le az élettér kifejezésre, szövegkörnyezetéből kiragadva, új értelemmel ruházták fel a szót. Ma ez a cseléd sajtó jól- lakottan hallgat. Végül is igazuk van, ehhez kell a bátorság. Beszélni mindenki tud, csak a beszédért nem járnak díjak. Mert nálunk ez úgy van, hogy a különböző sajtó díjakat, mely az idegen szívű toll- forgatóknak alanyi jogon jár, úgy lehet leggyorsabban „kiérdemelni”, ha az illető a nemzeti erőkbe minél többször belerúg, ami pedig Gyurcsányt és holdudvarát illeti, egy, egy ilyen elszólás után, marad a bölcs és bátor hallgatás. Cserébe a sajtódíjak odaítélése olyan, mint az aranyér megszerzése. Aki és ami kapja, az kísértetiesen hasonlít egymásra! Verekedős nemzet lettünk. Azért szerencsére erről nincs szó. Az igazság az, hogy több mint ezer éve, Indiából elindult egy népcsoport, és a XIV. századtól kezdve, némi kerülővel Európába érkezett, így hazánkba is. Nomád nép volt, és egy részük az is maradt. Értelmüket az ösztönök irányítják. Itt a Kárpát medencében a cigány (mert róluk van szó) folklór része a pedagógusverés. Ha és amennyiben nincs kéznél a nemzet napszámosa, szerényen beérik orvossal, védőnővel, mentőssel, és a gyáva rendőrrel. Számukra ez teljesen mindegy, a lényeg az, hogy az illető közfeladatot lásson el. Egy, egy , jól sikerült” verés után a liberális szociológusok elmagyarázzák nekünk „balga” alattvalóknak, hogy roma honfitársaink azért bántalmazzák a hivatalos (meg a nem hivatalos) személyeket, mert nincsenek szocializálódva, és azért nincsenek szocializálódva, mert mi fajgyűlölők, a bőrük színe miatt ezt folyamatosan megakadályozzuk. Tehát az írástudók megverése tulajdonképpen a mi lelkűnkön kell, hogy száradjon. Mivel a cigány „szaporafajta,” a szép népes családban a purdé, akire a nevelés helyett csak a kosz ragad, szépen eltanulja a bánásmódot, (a verést) az elődöktől. Az itthoni rekordot egy nyolc éves emberszabású tartja, aki kezet emelt a tanítójára. Évtizedeken keresztül idehaza tabu téma volt, egyes roma famíliák „ilyen irányú szenvedélye,” mamár egyes jobboldali lapok nem teszek lakatot a szájukra. így nincs olyan hét, hogy ne kürtölnék világgá, vagy ami még rosszabb, ne jelenne meg a képernyőn, amint roma gyerek (vagy felnőtt) éppen bántalmazza az idős pedagógust, vagy mást. Néhány hete egy „Zolika” nevű, (liberális igazgatónője szerint kiváló gyerek) ütötte és rúgta idős fizika tanárát, hogy szórakoztassa az unatkozó osztályt. Természetesen a sajtó liberális része, súlyosan elítélte a tanárt, és felmagasztalta ezt a cigányt, mondván a fizika tanár a hibás, mert nem tud rendet tartani. Arról viszont mély csönd van, hogy az oktatási tárca minden nevelési eszközt kivett a pedagógus kezéből, és ezzel védtelenné tette őket a roma bűnöző palántákkal szembe. Azért akad jó példa is. Újpest polgármestere rendőrrel, megbilincselve vitette el azt a 15 éves kölyköt (ez még csak nem is volt cigány) aki kezet, mert emelni tanárjára, és a kerület összes önkormányzati iskolájából kitiltotta. Hogy cselekedete szembe ment a hatályos oktatási törvénnyel, nem érdekelte. A gárda, a gárda, a gárda, meghal, de megadni nem adja magát. Az ismert operett sláger jut az eszembe, amikor az idegenszívűek mocskolják a Magyar Gárdát. Szerencsére azért ma még ott nem
