Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-05-01 / 5. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. május Saáry Éva TARANTELLA- Nápolyi hangulatkép "Az Éden leszakadt és széttörött a földön, Pisztoly dördült, egész galambrajt szülve rögtön, S a hajókról a sok tengerész szerteszét Röppent, keresni hullt kincsét és cserepét. Hágcsók és balkonok közt elveszett az utca, S mert nem tudták a nők, mit kapjanak magukra, Ágyukban csupaszon sikoltoztak:"Nagy Ég!" Matrózok jöttek és megváltozott a kép."- adja meg az alaphangulatot a Rónay György fordította Cocteau-vers. Nápoly! Ez Nápoly?? - Természetesen, ez is: szűk sikátorok, kötélen lebegő színes rongyok vitorláival, széttúrt, átválogatott szeméthalmok, s a szabálytalan útburkolókövek csatornáiban vígan csörgedező szennylé... Vannak negyedek, ahová, akárcsak az arab "kazbába", nem is nagyon tanácsos bemerészkedni. Ezekben folyik a kábítószer- és leánykereskedelem, mindenfajta csempészet és bűnözés. A kikötő és a vaskosbástyájú normann vár közelében mindig van valami tüntetés, valami zenebona, s a falak telis-tele az állandóan lázadozó dokkmunkások követeléseivel. S hogy ez az elégedetlenség nem alaptalan, azt az évekkel ezelőtt történt földrengésben megrongálódott, ma is romos épületek bizonyítják legjobban, melyeknek egyes részeiben - az ablakokra akasztott függönyök, a száradó fehérnemű tanúsága szerint - ma is laknak. Pedig, ha egyszer újra megmozdul a föld, akkor...! De az itt élők nem sokat adnak a veszélyre. A Vezúv oldalában, noha korántsem kialudt vulkán (44-ben tört ki utoljára), vidáman hivalkodnak a gyümölcsös- és szőlőskertek. A város forgalma szédületes. A közlekedés szabályozatlan, illetve sajátos helyi beidegzések szerint bonyolódik - teljesen függetlenül a rendőröktől s a hol működő, hol nem működő utcalámpáktól. Minden egyik "partról" a másikra való átkelés kisebb vállalkozásnak számít. Nápoly azonban nemcsak szenny, lárma és izgalom. Mint minden nagy metropolisznak, rengeteg arca van: elegáns üzleti negyedek, pompás paloták, szép villák, vonzó tengerpart, katedráiisok, színházak, múzeumok... * Mi az amerikai stílusú Jolly-hotel 27.-ik emeletéről, "páholyból" nézzük Nápoly gondjait. Szobánk, a 2726-os, légkondicionált. Van benne televízió, jégszekrény, rádió, telefon és minden, ami a "civilizált" élethez elengedhetetlen. De a kenyér száraz (mélyhűtőből kerül ki), a koszt nemzetközien ízetlen, gyümölcsöt, salátát alig látunk. Az egész környezet rideg, mesterkélt. Az egyetlen jó ebédet akkor fogasztjuk, amikor a magunk szakállára lemerészkedünk a zsúfolt utcácskák dzsunge- lébe, s felfedezünk egy apró kifőzdét, melybe nem finnyás túristák, hanem a környéken dolgozó hivatalnokok, kereskedelmi alkalmazottak járnak. A tulaj (kis, fekete emberke) nagy megtiszteltetésnek veszi ottlétünket. Mindennek maga néz utána és hatszor is megkérdezi, "elégedettek vagyunkéi * Marisa, a városnézést vezető nápolyi művészet- történész okkersárga vászonruhájában tiszta, puritán, öntudatos. Mindjárt az elején bocsánatot kér a "kiejtéséért", mivel a megszokott cs-ket s-eknek mondja, s beszédének dallama, hanglejtése eltér az északolaszokétól.- Kérem a hölgyeket - kezdi "in médiás rés" -, hogy ne nagyon fitogtassák ékszereiket! Az arany nyakláncok különösen veszélyben vannak, mert könnyen letéphetők. Vigyázzanak a táskájukra, de legjobb, ha nem is hordanak magukkal kézitáskát. A nápolyi nép roppant szívélyes, barátságos, de nehezen tud ellenállni a kísértéseknek. Akitől nem lehet elvenni semmit, az nyugodtan sétálgathat közöttük. Ez egy szép, érdekes, változatos, de súlyos szociális problémákkal küzdő város. A királyi palota szobrai az évszázadok folyamán egymást váltó idegen elnyomók emlékét őrzik - a normannoktól a Hohenstaufokon keresztül az Anjoukig és még tovább. A dóm nemcsak San Gennaro püspök kétszer évente menetrendszerűen cseppfolyóssá váló vérének csodájáról nevezetes, de a falai közt elhelyezett sírokról is. Itt nyugszik Arpádházi Mária királynő, akinek kiskorú unokáját, Conradinót, a ná-
