Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-05-01 / 5. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG AZ ELLENREFORMÁCIÓ VÉGE — EVANGÉLIKUSOK 1848-BAN a szabadságharc emlékezete 160. évfordulóján Március 15-e méltán vált a nemzeti egység ünnepévé. A pesti márciusi ifjak és a pozsonyi ország- gyűlés követei egyazon célért küzdöttek; a független és egyenlő jogokkal rendelkező magyar nemzet megteremtéséért. Petőfi és Kossuth, e küzdelem két legendás vezetője 1848 tavaszán két "fronton" (a pozsonyi országgyűlésen és a pesti utcán), különböző módon, de végeredményben egymást erősítve vetették meg a polgári Magyar- ország alapjait. Méltán Vagyunk büszkék arra, hogy mindketten evangélikusok voltak. Evangélikusként azonban ennél is többet jelent számunkra 1848. II. József türelmi rendelete (1781) után a magyarországi evangélikusok (és természetesen a reformátusok) szabadon gyakorolhatták vallásukat, gyülekezeteket alapíthattak, hivatalt vállalhattak. A kor jogi nyelvén "bevett felekezetié" váltak, megszűnt az üldöztetés. Ez azonban még koránt sem jelentett egyenlőséget, a bevett felekezetek mellett "uralkodó" felekezet maradt a katolikus egyház, a protestánsok rovására hátrányos jogi megkülönböztetés fennmaradt. A katolikus egyház hatalmas vagyona számtalan eszközt adott a politikai hatalomból is részesedő felső klérus számára, hogy megkeserítsék a protestánsok életét. A reformkori országgyáléseken azonban már a katolikus és protestáns követek vállvetve harcoltak az evangélikusok és reformátusok jogainak ki- szélesítéséért. 1844-ben törvény született a protestánsok legtöbb sérelmeinek orvosolásáról, de a teljes egyenlőséget még ez sem mondta ki. A forradalom győzelme után hamarosan megjelent a debreceni református egyházkerület állás- foglalása, amely immár teljes egyenlőséget követelt a protestánsok számára. 1848. március 27-én a pesti protestáns lelkészek, többek között Székács József pesti, illetve Bauhofer György budai evangélikus lelkész, találkoztak a Batthyány-kormány néhány leendő tagjával, így Eötvös József kultuszminiszterrel is. A tanácskozások eredményeként az 1848/XX. törvénycikk végre kimondta, hogy a magyarországi bevett felekezetek között "teljes egyenlőség és viszonosság" áll fenn. A vallásüldözés kora lezárult. 2008. május Az "egyenlőség és viszonosság" szép eszméjének tartalommal való megtöltése komoly munkát jelentett 1848 folyamán. A törvény kimondta azt is, hogy a bevett felekezetek állami támogatást fognak kapni. A kérdés az volt, hogy vájjon az állam mit kér a támogatásért cserébe. Az evangélikusok okkal féltették autonómiájukat, azaz kormányzati és oktatási rendszerük teljesen szabad ügyintézését. Az 1848 szeptember 1-én lezajlott, úgynevezett szeptemberi értekezleten a protestáns egyházkerületek küldöttei úgy foglaltak állást, hogy az állami támogatást csak akkor fogadják el, ha autonómiájuk csorbítatlan marad. Bölcs döntés volt. Az 1850-es évek megtorlásai idején ez a kiállás biztosított megrendíthetetlen jogi és erkölcsi alapot ahhoz, hogy a Bécsből jövő központosítási kísérleteknek sikeresen ellenálljanak evangélikusok és reformátusok. A szabadságharc kitörése természetesen meghiúsította a protestánsok állami támogatását. Az evangélikusok számára sem ez volt a legfőbb kérdés: tudták, hogy a nemzet szabadságával az egyház szabadsága is elbukhat. Az evangélikus iskolák tanárai és diákjai egy emberként álltak be a honvédségbe, a lelkészek ez része is nemzetÁmek állt. Templomi szószékekről hirdették ki a kormány rendeletéit, köztük a Habsburg ház trónfosztását. A bukás után a megtorlás nem maradt el: Rázga Pál pozsonyi evangélikus lelkészt, ötgyermekes családapát kivégezték, több, mint húsz evangélikus lelkészt hadbíróság elé hurcoltak. Mind a négy püspököt eltávolították tisztségéből, hármuk ellen hadbírósági eljárás indult, kettejüket (Haubner Mátét és Pákh Mihályt) várfogságra vetették. Az 1848-49-ben megvalósult nemzeti egységből evangélikus elődeink sem maradtak ki. Lelkészek, tanárok, diákok, egyházi tisztségviselők, egyszerű gyülekezeti tagok, szlovákok, németek, és magyarok egyaránt kivették részüket a harcból. Kossuth, Petőfi, és Görgey mellett ők is méltó részei lehetnek evangélikus emlékezetünknek. Dr. Kertész Botond (ERŐSVÁR) Kérjük Kedves Olvasóinkat, telefonhívásaikat a keleti időszámítás szerint délután egy óra és este hat óra között eszközöljék. Ugyancsak kérjük, hogy a közlésre szánt írásaikat ne üzenetrögzítőn s ne telefonon közöljék: Email-en vagy postán kérjük. Kösz..
