Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. január magyarnak nem alkalmas.” A pufajkás Horn, az igazmondó Gyurcsány, a törvénytisztelő Zuschlag, és barátaik, a szocialisták vajon a derék, vagy inkább hitvány, sőt nagyon hitvány emberek közé sorolandók? Ha az utóbbi kategóriában van a helyük, akkor Tamási Áron kritériuma alapján nem is magyarok. Ezzel azonban már el is jutottunk Sütő András, aki egyébként derék magyar és nagy művész, tévedéséig: „Magyar nem vész el, csak magyar által.” A magyar nemzet ma olyan állapotban van, hogy közel áll hozzá, hogy elvesszen - befurakodott nem magyarok, „álmagyarok,s jöttment népség” (ahogyan Ady Endre mondja) aknamunkájának következtében. Meddig kell ezt tűrnünk? Dr.Hasznos Miklós (van-e magyar igazság...) Kristóf Attila Én nem tudom, mi könnyebb, tévedni, hazudni, vagy kimondani az igazságot. Az igazság minden bizonnyal roppant egyszerű, de felettébb bonyolult dolog, s még ily módon, két egymásnak ellentmondó állítással sem lehet minden kritériumának megfelelni. Jézus mondta magáról, hogy ő az út, az igazság és az élet, s nem könnyű megértenünk, miként alkot egységet ez a három. Amikor valaki úgynevezett magyar útról, magyar életről és igazságról beszél, nehéz feladat elé állít bennünket, hiszen lényegében Krisztusra utal, s eléggé lejáratnánk magunkat, ha megkérdeznénk, tulajdonképpen mi a magyar igazság. Védekezhetnénk ugyan azzal, hogy az igazság, miként maga az élet is, Isten privilégiuma, de ezzel nem sokra mennénk, mivel az emberek saját meggyőződésük szerint az igazságot vélik keresni, s azért folytatnak különböző vitákat egymással, mert azt hiszik, igazuk van. Persze még azt is nehéz kideríteni, hogy ebben vagy abban az ügyben mi az igazság, ellentétben a hazugsággal, amit hamarabb utolérnek, mint a sánta kutyát. Az igazság bonyolult és sikamlós volta leginkább a különböző információk és vélemények kommunikatív áramlásában tapasztalható, amit bizonyos sajtóorgánumok igazságként, tényként kezelnek, azt más orgánumok cáfolják, hazugságnak, hamisításnak tekintik és saját ellentétes tartalmú igazságukat tárják elénk. Sokszor megesik, hogy a bíróság dönti el, kinek van igaza. Ez a döntés a tények mérlegelése alapján történik, a pert általában az nyeri, aki több és alkalmatosabb tényt tár a bíróság elé. De ilyen ügyekben például, hogy mi a magyar igazság, a legfelkészültebb bíróság is képtelen dönteni, még a hágai, rendkívüli nemzetközi és elfogulatlan törvényszék sem mondhat ki örökérvényű verdikteket. így fordulhat aztán elő, hogy egyrészről a magyar igazság felemlegetését (amelyben tényközlésnek nyoma sincs) tényként értelmezik, pedig misztikum, másrészről populizmusnak és fasizmusnak nevezik, ily módon cáfolva egy nem létező vagy ki nem fejtett tényt Ámbátor — mily szép szó - bizonyára van valamiféle magyar igazság, legalábbis valamifajta vitathatatlan jelenség, jellegzetesség. Magyarországgal és a magyar sorssal, helyzettel kapcsolatban. Ezt kár volna úgy érteni, hogy a magyaroknak (általában) igazságuk van, s ezért perben állnak a külvilággal, inkább úgy, hogy sok magyar kénytelen azt vélni, hogy igazságában sérelem érte. Tehát közelebbről nézve, de még így is elismerve a tévedés lehetőségét, a magyar igazság nem más, mint magyar nyomorúság. A nyomorúság persze nem fejez ki az igazsághoz hasonló erkölcsiséget, nem ad okot büszkeségre, sokkal inkább alázatra és saját cselekedeteik vizsgálatára. Nem szívesen hozakodok elő most konkrétumokkal, de a magyar igazság senyvedését, az általános nyomorúságot, tespedtséget és tehetetlenséget aligha írhatjuk mások számlájára, legyenek ezek a mások akár külső, akár belső erők, melyek az igazsághoz más oldalról közelednek. A hazugot, hazugokat, akik és akiket magunk választottunk elöljáróinkká, aligha marasztalhatjuk el azért, mert triumfálnak felettünk, becsapnak és kizsigerelnek bennünket, esetleg idegen érdekeket és igazságot szolgálnak. Ténykedésükért magunk vagyunk felelősek és azok, akik a mi igazságunkat képviselik, mert ügyetlenek, tudatlanok, túlzók és hetvenkedők vagyunk nagy nyomorúságunkban, s nem tudjuk birtokba venni a hatalmat saját magunk felett. Nincs olyan bíróság, amely megvédeni hivatott a magyar igazságot, amely valójában nem is tényszerű. Hetvenkedéssel nem megyünk semmire. Hülye akciózással és általános lózungokkal sem. Nem mi vagyunk a rendíthetetlen szikla a globalizáció áradatában. Nagy fogadkozások helyett tennénk inkább rendbe a saját házunk táját. A hazug embert már utolérték. Hogy az igazsághoz és az élethez ennyi elég-e, én nemtudom. (MNO) Biztonsági szervek gyűjtöttek adatot az Operaház énekeseiről írásos nyilatkozatot kellett tenniük azoknak a művészeknek, akik önként vállalkoztak arra, hogy díjazás ellenében közreműködnek az október 23-i ünnep előestéjén tartott állami gálán. Számos személyes adat átengedésén túl alá kellett írniuk: hozzájárulnak ahhoz, hogy róluk és családtagiaikról a biztonsági szervek informálódhatnak, és az eredményt tudomására hozhatják feletteseiknek. A mintegy 130 tagú énekkarból körülbelül negyvenen így is felléptek, ám ehhez előzőleg újabb megaláztatást kellett elszenvedniük. Komputeres beléptetésük címén a művészbejárónál, a hideg utcán vagy húsz percig várakoztatták őket.
