Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. április Dr. Miskolczy Kálmán HÚSVÉTI ELMÉLKEDÉS És felzúgnak a hamúszin egek Hajnalfelé a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, És megszűnhetett dobogni a szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. (Pilinszky János) Resurrexit tertia die: Harmadnapra feltámadott. A Názáreti Jézus feltámadása a keresztény vallás alapköve, erre épül egész tanrendszere: Isten megtestesült igéje, az Isten-Ember, Jézus "Krisztus", vagyis a megígért "Messiás" (görögül: Christos) az Istentől "felkent" (ez a héber "messaja" jelentése ), ember létére meg tudott halni, de mint Isten "halálával legyőzte a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott." (görög kát. húsvéti liturgia.) Már Szt. Pál apostol a korabeli kétkedőknek, a korintusi- akhoz irt levelében erre figyelmeztet: "Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk...De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül." (I Kor. 15:14) Ezt az alapkövet támadja minden nemzedékben a pusztán észre támaszkodó hitetlenség. Mint újabban a "Da Vinci Code" vagy az állítólagos "felfedezése" egy kőkoporsónak, mely Jézusnak - Juda fiának (?) feleségének és gyermekeinek csontjait tartalmazzák. Már a kiindulás téves, mert Jézus nem Judának, hanem - mint hitték - Józsefnek volt a fia, Józsefnek atyja pedig Jákob. (Máté 1:16) Arra sem gondoltak, hogy Jézus neve ( a héberben Jehosua, görögül Józsue), oly gyakori volt mint nálunk a "Nagy" vagy a "Kiss" név. Szt. Pál is említ egy Jézus nevű hívőt az egyik levelében. (Kor. 4:11) Nem más ez mint a rendszeresen felbukkanó támadások, tudományos mezbe öltöztetett hamisítások, és amikor a komoly tudósok megvizsgálják az esetet, megállapítják a bizonyítékok hiányát, vagy egyenesen hamisítását, erről legtöbször hallgat a cinkos média. Mindenesetre a Sátánnak és cinkosainak megéri az egész tudományos "cirkusz", ha csak néhány lelket is megingatnak keresztény hitében. Mik már most Jézus feltámadásának "bizonyítékai"? Elöljáróban megjegyezük, hogy feltámadása, bár történelmi tény, mégis hit-titok, úgy mint a Szentháromság, a Szeplőtelen Fogantatás, vagy az Eucharisztiás jelenlét. Mégis voltak akkor oly szembeszökő tények, amelyek a kezdetben kétkedő apostolokat meggyőzték: a harmadnapra üres sir, az angyali jelenések, az asszonyok találkozása a teltámadt Üdvözítővel és magának Jézusnak megjelenése, zárt ajtókon keresztül az apostolok előtt. Mindezek nem lehettek képzelgés vagy hallucináció eredményei. Jézus tanítványai egyszerű munkás emberek voltak, nem tudták elképzelni és nem is tudtak hinni a feltámadásban, félelmükben elrejtőztek. Mi tette őket egyszerre oly bátrakká, ha nem az a meggyőződés, hogy Mesterük él, sőt egy emberfeletti feladattal bízza meg őket: hirdetni ezt az örömhírt az egész világnak, hogy a Názáreti Jézus él, feltámadt a halálból és általa van üdvösség az egész emberiség számára. Föltehető a kérdés: miért nem jelent meg Jézus a Főpapnak, vagy Pilátusnak is. A feleletet megadta erre a kérdésre már Péter apostol egyik beszédében, (Ap. Csel. 11,40-42): "... megölték, keresztre feszítették, de harmadnapra feltámasztotta az Isten és látható alakban megmutatta, igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálból való feltámadása után." Mint említettük, Jézus Krisztus feltámadása a hit tárgya, és az Üdvözítő csak azoknak jelent meg, akikben megvolt a hinni való készség, és azért, hogy hitükben megerősítse őket. Mennyire megátalkodtak hitetlenségükben a Főtanács tagjai, mutatja hogy az üres sírról hirt hozó katonákat megvesztegetik: mondják azt, hogy "amig aludtunk, odajöttek tanítványai és ellopták"- ahelyett, hogy elővették volna a tanítványokat, hová tették a holttestet! A Főtanács tagjainak és a Farizeusoknak, akik megpróbálták eltussolni a feltámadás tényét, már megfelelt Szt. Ágoston: "Alvó tanúkat alkalmaztok? Ha aludtak, nem láttak semmit, ha nem aludtak, miért engedték ellopni a holttestet?" A kétkedő Emmausz-i tanítványoknak, s velük mindnyájunknak, akik hiszünk, gyönyörűen megfelelt a mi Urunk: "Nemde ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Tanítva, hogy a mennyei di csőség elnyeréséért meg kell küzdeni, akár a földi éle árán is. Összegezve: Jézus tanítványai féltek, hitük megrendült, nem várták a feltámadást, bár Mesterük többször megjövendölte nekik. Csak a föltámadt Üdvözítővel való ismételt találkozásuk győzte meg őket, hogy Jézus él, ha megdicsőült formában is. Hogyan tudta volna a 12 tanulatlan tanítvány meggyőzni az akkori világot egy igazságtalanul keresztre feszitett zsidó rabbiról, hogy Isten őt feltámasztotta és a világ Üdvözítőjévé tette. Igaz, hogy fő-
