Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
"Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem"'*. 2007. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG_________________________3 Legyen meg a Te akaratod! (Folytatás az 1. oldalról) Lukács evangéliumában a getszemáni jelenetfelépítése és üzenete egészen más. A leírás keretét az imádságra hívás képezi: Jézus a történet elején is, végén is kéri az apostolokat: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Ez a keret érzékelteti, hogy ami itt történik, az a kísértés, a próbatétel, a végső döntés legsúlyosabb pillanata. Most kell kimondani az "igen"-t Isten akaratára, most van az utolsó perc, amikor még vissza lehetne fordulni, meg lehetne futamodni. S a lélek küzdelme talán még sokkal nehezebb és fájdalmasabb, mint a testé, amikor ostorozzák és keresztre feszítik. "Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd." Nehéz kimondani az "igen"-t, amikor az ember mindent sötéten lát, amikor (úgy) látjuk, hogy a jövő nagyon félelmetes, megalázó és fájdalmas lesz. Nem csoda, ha Jézus is el szeretné kerülni a fájdalmakat, s kéri is ezt imájában. Kérése azonban feltételes: "Ha akarod, vedd el..." Azt szeretné, ha nem kellene szenvednie - de azt akarja, amit az Atya, s annak megvalósulását kéri, mégpedig feltétel nélkül: "De ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd!" "Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette". Az angyal megjelenése jelzi, hogy Isten nem hagyja magára Jézust a lelki vívódás legnehezebb perceiben. Nem számíthat senkire (a tanítványok alszanak, csak Istenre, aki érezteti is jelenlétét és segítségét. Nem a gyötrődéstől és a nehéz feladattól szabadítja meg, csak erőt ad annak elviseléséhez, vállalásához. "Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei". Isten közelségét és segítségét megérezve képes Jézus kitartani elhatározása mellett ("ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd"), és vállalni mindazt, ami ezzel jár. A félelem és fájdalom nem szűnik, sőt, talán még tovább fokozódik (verejtékezés), de az Atya segítségével el lehet viselni az emberfeletti fájdalmat, és el tudjuk fogadni azt, ami ránk vár. "Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: - Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!-" Jézus kimondta "igen"-jét, most a tanítványokon a sor. Ő kész fogadni az árulót a vádlókkal és üldözőkkel, kész vállalni a rá váró szenvedést. De mi lesz veletek, tanítványok? Ti eddig csak aludtatok... "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Nektek is döntenetek kell hamarosan, és ez a döntés - ima, Isten segítsége nélkül - bizony, csak rossz lehet...: A tanítványokat, akik ezen az éjszakán ima és virrasztás helyett aludtak, teljesen váratlanul és felkészületlenül érik a következő események. így az is természetes, hogy nem tudnak helyesen dönteni: megtagadják Jézust, hitük megrendül, minden összeomlik bennük, menekülnek, mentik az életüket. De ekkor már ők is szembesülnek végre Isten terveivel és akaratával, ők is elkezdenek imádkozni, és ők is megkapják az erőt Istentől (Jézus megjelenései, a Szentlélek eljövete). A szenvedéstől ők sem menekülnek meg (megvesszőzés stb.; később a vértanúhalál), de az ima erejében, Isten segítségével vállalják feladatukat, és azonosulni tudnak Isten akaratával. Lehet, hogy mi sem tudjuk mindig, azonnal vállalni, elfogadni, követni Isten akaratát. Lehet, hogy mi is kétségbeesetten kérjük Istentől: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár!" De ha gyöngeségünk ellenére is ki tudjuk mondani: "Ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd!", akkor Isten nekünk is megadja az erőt, hogy elfogadjuk akaratát, azonosuljunk azzal, és a vele járó áldozatokat felvállalva eljussunk oda, ahova Isten vár bennünket: az ő országába, (ujember.hu) Tarjányi BélaBESZÉL A CSEND... Úgy vágyom a békés csendre, Keresem de nincs, nem lelem. Ha van? Belebeszél a múlt, Vagy éppenséggel a jelen. Ha álomra hajtom a fejem, Úgy tűnik hallgat a jelen. Helyébe tolakszik a múlt, S gonoszul csak játszik velem. Csend - csend, te drága nyugalom, Égben keresselek - vagy hol? Mert a föld nem terem ilyet, Talán - csak mélyen odalent? Sajgón zaklatott a lelkem, Testemen úr a fájdalom. S úgy győzni le mint Te tetted Uram! — Emberként nem tudom. Sárközyné Németh Piroska
