Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. január Harmath István A Szabadság szerelem című film vetítése a Fehér Házban II. rész: A filmvetítés után a meghatott hangulatban lévő nézők az elnöki házaspárt követték a nyugati szárny felé vezető folyosón, ahol két oldalt, ízlésesen terített büféasztalon díszvacsora várta az exkluzív esemény vendégeit. Az asztaloknál udvarias és készséges személyzet segített a válogatásban. Jómagam ezúttal, megtagadva gurmand híremet kissé visszafogottan, mindenből egy kis adagot szelektáltam. Az első tálban piciny paradicsomok mellett szeletelt avocado és blue cheese darabkák keveredtek az Amerikában szokásos friss, színes salátákkal. Második fogásként, pirított kuszkusz mellett sült articsóka és padlizsán szeletek foghagymás szószban csalogatták az ínyenceket, majd a snidlinges tejföllel leöntött sült lazacszelet következett, kisméretű sültburgonya - pancake - szeletekkel garnírozva. Következő fogásként tálalt miniatűr bécsi szeleteket, vékony citromszeletek és kapribogyók kísérték. Utána garnélarákkal és sült paradicsommal kevert penne paszta ragút, cheddar sajttal ajánlotta a Fehér Ház séfje, zöldségnek pedig kedvencemet, a vajban párolt fiatal, zsenge zöld spárgát és vékonyka zöld és sárga cukkini szeleteket. Mondhatom, fejedelmi lakoma. Szívesen mentem volna repetáért, de feleségem szigorú szemekkel nézett rám, így jobbnak láttam lemondani az extra élvezetekről. Úgy hiszem nem követek el megbocsáthatatlan bűnt, ha elmondom, hogy Bush elnök volt egyike azoknak, aki repetázott. A tálalóasztalnál közölte Körössy Ildikóval, hogy sietnie kell, nehogy Laura észrevegye, ugyanis neki is vigyáznia kell a súlyára és az egészségére. A bort, a desszertet és a kávét az asztalnál szolgálták fel. Az egyszemélyes almatortát melegen szervírozták, hozzáillő fagylalttal, s mellé egy fehér csokiból készített mozijegyet, amelyre a film címét, Children of Glory írta rá csokoládé betűkkel az ügyes cukrász. Az ínyenc mozijegyet, velem együtt sokan marcipánnak vélték, s legtöbben eltették souvenimak, amint feleségem is. Jómagam nem tudtam ellenállni a csábításnak és megettem a kis csoki mozijegyet. Mint mindig ez úttal is a feleségem volt az okosabb, a jegyet hazahozta emlékbe, miután megkóstolta az enyémet. A kisméretű Diplomat Roomban hat asztalnál nyolc személy számára terítettek, s ki-ki ott talált helyet, ahol még volt üres szék. Az elnök és a First Lady külön asztalnál ültek, náluk már minden hely foglalt volt, így mi egy felettébb szimpatikus úr kedves invitálását fogadtuk el közvetlen az elnöki asztal mögött. Mint kiderült az asztalnál Joshua B. Bolten az elnök asszisztense, a Fehér Ház kabinetfőnöke ült édesanyja, Mrs. Stacy Bolten társaságában. Jobb helyet nem is választhattunk volna, ugyanis beszélgetés közben, Bolten úr felajánlotta, hogy amennyiben ez érdekes lenne számukra, úgy a vacsora után bevisz minket a West Wing nevet viselő nyugati szárnyba, ahol többek között az Ovális Irodába is bekukkanthatunk. Az asztaltársaság egyértelmű lelkes igennel válaszolt az invitációra, így a vacsora után Szeles Mónika és édesanyja Eszter, Rice-Lauer Andrea és férje Charles Barton Rice, Jr. valamint ketten feleségemmel kaptunk ízelítőt a Fehér Ház zárt részlegéből. E kis csoporthoz csatlakozott még, Hámos László és felesége Hámos Erdélyi Zsuzsa, valamint Maximilian N. Teleki és felesége Wendy Teleki. A vacsora közben kötetlen beszélgetés folyt az asztalnál, az elnöki asszisztenstől, számos olyan intim, a külvilág számára elérhetetlen információt kaptunk, amelyek bizonyára érdekelnék a bulvár lapok szerkesztőit. Egyszer talán majd megírom, a vidám történeteket. Egyébként mindannyian azon voltunk, hogy az elnök asszisztense megfelelően legyen informálva az itt élő magyarok problémáiról. Lauer Andrea piros-fehér-zöld színű gumikarkötőt adott mindnyájunknak, amelyen az Amerikai Magyar Koalíció honlapjának elérhetősége: vi-u’M'. freedomfighter56.com olvasható. Szeles Mónika arra adott magyarázatott, hogy az Újvidéken született, amerikai állampolgárnak miért fontos a magyarsága. Jómagam pedig ezúttal is azt próbáltam megmagyarázni, hogy miért érdemelnének az illegálisan itt élő magyarok a bevándorláshoz amnesztiát, hisz az ’56-os nemzedék tagjai megmutatták, milyen hamar és jól beilleszkedtek az amerikai életformába. Sajnos ugyanazt a választ kaptam, amit tavaly ősszel George H. Walker nagykövettől Chicagóban, hogy ezzel a kéréssel forduljunk Richard Lugar szenátorhoz, a külügyi bizottság elnökéhez. A vacsorának jócskán nyolc óra után lett vége. Joshua Bolten jelezte is, ritkaság számba megy, hogy az elnök ilyen hosszú időt tölt az asztalnál. Végül is Bush elnök úr asztalt bontott, felállt majd néhány közvetlen mondattal elköszönt. Az ajtónál a lenyűgözően kedves, First Lady búcsúzott a vendégektől. A kiválasztott kis csapat ezután türelmesen várta Bolten úr megjelenését, aki személyesen kísért minket a Fehér Ház nyugati szárnyába, amely West Wing néven vált ismertté az amerikai történelemkönyvekben. Az utunk a Rose Garden folyosóján vezetett a turisták előtt zárt részleghez, ahol az ajtó mintegy varázsütésre nyílt előttünk. Az elénk táruló kép, azonban más volt, mint a West Wing című népszerű tévésorozatban. Először bejárat melletti a Cabinet Roomba vitt minket a vezetőnk, őszintén egyikünk sem gondolta volna, hogy valaha bejuthatunk abba a tárgyalóterembe, ahol nap, mint nap az Egyesült Államok és a világ ügyeit intézik. A nagyméretű tárgyalóasztal mellett, drapp színű egyforma bőrfotelok állnak, csak egy
