Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
kozásuk nélkül 48-as szabadságharcunkban csakúgy, mint 56-ban nemcsak, hogy győzhettünk volna, de biztosan győztünk is volna! 1848 és a mai csendes forradalom közötti párhuzamok Mint ahogy 1811-ben a Monarchia gazdasági csődje minden társadalmi rétegre kiterjedő elégedetlenséget és tiltakozást váltott ki, ma is az ország gazdasági helyzete áll részben az országos tiltakozás mögött. Ahogy akkor a császár az abszolutizmus legkeményebb formájához, a rendőr-állam módszereihez folymodott, ugyanezzel a helyzettel állunk szemben ma is. Hogy ez gyakorlatban mit jelent, volt alkalmunk látni és tapasztalni október 23.-án... Míg 1848 elején a császári udvar a békés és parlamentáris úton elért nemzeti és személyes szabadság- jogaitól akarta ismét megfosztani a nemzetet, addig ma, az elmúlt 4 'A - és nem 16 (!) - év hozzá nem értő, ex- kommunista kormányzásának eredményeként e jogok egy részét már el is vesztettük. Ami a szólásszabadságot illeti, az emberek félnek már meggyőződésük szerint beszélni, mert rettegnek, hogy állásukat vesztik. Ami a gyülekezési szabadságot illeti, ebben is erősen korlátozva vagyunk, többek között a Gergényi-féle kordonok miatt, mely előtt nemcsak az ország vendégei, a túristák, de a hazai lakosság is érthetetlenül áll. Az a hivatalos és minden tövényességet nélkülöző magyarázat, hogy ezek bizonyos ’műveleti területet’ zárnak le, vagy ’személy- és létesímény biztosítást’ szolgálnak, több, mint nevetséges: egyszerűen primitíven abszurd, tipikusan kommunista magyarázkodás! - Ahogy 1848-ban alapvető demokratikus jogainkért küzdöttünk, úgy most is, az októberi tüntetéseken a „Demokráciát! Demokráciát!” volt a leggyakrabban skandált jelszó a „Gyurcsány takarodj!” mellett. Márpedig egy tömeg nem követelne demokráciát, ha létezne! - Egy békés tömegre rátörő lovas rendőrroham ugyebár akkor sem demokratikus rendcsinálás, ha ezt egy olyan miniszerelnök hagyja jóvá, aki bevallása szerint többször is bérmálkozott... - 1848-ban az elennünk felbuzdított nemzetiségek véres lázadása tette elkerülhetetlenné, hogy önvédelmünk érdekében fegyverekhez nyúljunk, ma az országos és eddig eredménytelen tiltakozás vezetett egy csendes forradalomhoz és, hogy az ország egyre inkább a kor- mányozhatatlanság jeleit mutatja: például egyidejű tüntetés több, mint 110 helyen január 20.-án. Felismeri-e a miniszterelnök, hogy mindennek megoldása az ő lemondásával és egy előrehozott választással megoldható volna, vagy vállalja a sarlatán politikus Gerő Ernő szerepét 2007 március 15.-én, annak tragikus 2007. március_____________AMERIKAI M/ 5 következményeivel? — Felismeri-e, hogy közte, mint volt kommunista és a magyar nép kommunista-ellenes többsége közötti szakadék áthidalhatatlan és beavatkozó szovjet-orosz alakulatok hiányában elég lesz-e a tömegfeloszlatásra jól felszerelt, AVH-utód rendőrsége a nyugalom helyerállítására és biztosítására március idusán? Vagy vár talán Putyintól néhány repülőgépnyi orosz segítséget?... Milyen tragédia, hogy legnagyobb nemzeti ünnepeinken az ország népe és miniszterelnöke nem ünnepelhetnek együtt - mert vele a magyar nép sose fog! 48-as szabadságharcunk után Metternich, a 19. század legnagyobb diplomatája és Ausztria külügyminisztere 1 809 és 1 848 között, így írt Schwarzemberg osztrák miniszterelnöknek: „Magyarország problémái csakis a magyarok együttműködésével oldhatók meg”. Gyzrcsány erre az együttműködésre a beismert hazugságai és a bekövetkezett morális és gazdasági csőd miatt soha sem számíthat! így hát félnünk kell március 15.-étől is... Forrásmunkák: 1. ) Anthony Endrey: Hungarian History, 289-310 oldal. Marrickville, Ausztrália, 1982. 2. ) Nemeskürty István: Mi magyarok, 333-364 oldal. Budapest, 1989. 3. ) Gorge Bárány: The Age of Royal Absolutism. 17901848. In: Peter Sugar, Péter Hanák, Tibor Frank: A History of Hungary, Indiana University Press. 1990. Gábler Antal MÁRCIUSI NAPOK Márciusi szellő - tavasz várás Ibolya nyílik a téli hó után: A didergő hideg, alábbhagyott És napsugár köszönt, minden délután. Napok múlva, ismét emlékezünk Dicső történelmünk arany lapjára Tizenkét pont és a Nemzeti dal Hajdan, kiszögezve a pesti fákra: Talpra magyar, zúgott Buda felé S büszke Bécsben... tán a föld is megszakadt Pesten lázadnak, Kossuth lelkesít, S a hősök véréből... szabadság fakadt. TERJESSZE LAPUNKAT!
