Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. március Az első Kossuth-díj Rákosiék nagy tudatossággal az 1945 előtti értelmiséget tüntették ki Kő András Ezerkilencszáznegyvennyolc tavaszán már kerek egy esztendeje a nemzetek közösségébe visszafogadott, szabad ország voltunk. A szovjet kormány 1948 februárjában értesítette a magyar kormányt, hogy az 1947-es párizsi béke értelmében kivonja csapatait Magyarországról, és csak a még megszállt Ausztriában állomásozó Vörös Hadsereg ellátásához szükséges erőket tartja hazánkban. Úgy tűnt tehát, hogy lassan rendben jönnek a dolgok. Ekkor adták át első alkalommal a Kossuth-díjakat is. Lelkesen ünnepelt az ország. Érkeztek a külföldi küldöttségek, így például Jugoszláviából Milovan Gyilasz; Amerikából és Franciaországból ottani magyar egyesületek képviselői jöttek tömegével. Március 15-én, egy hétfői nap délelőttjén a diákifjúság vonult el ünnepi menetben a Nemzeti Múzeum épülete előtt. Sütött a nap. A napilapok terjedelmes tudósításokban számoltak be a társadalmi megbékélésről. A Magyar Nemzet ünnepi számában Bethlen Margit és Vaszary Gábor tárcái voltak olvashatók. (Az írónő férje, Bethlen István Sztálin rabjaként halt meg; őt magát nem sokkal később kitelepítették fiával együtt.) Ekkor osztották ki az első Kossuth-díjakat. A Szabad Nép természetesen beszámolt a nagy eseményről. „A Szentkirályi utcai köztársasági palota díszes kapubejáratán hétfő délután egymás után léptek be a szellemi és fizikai munka legderekasabb munkásai, egyetemi tudósok, dorogi vájárok, földműves-szövetkezetek vezetői, mérnökök, gépgyári rohammunkások, pedagógusok, költők, művészek: száztízen, a kiválasztottak” — írták. (...) „Együtt van a kormány, és belép a terembe Tildy Zoltán köztársasági elnök. Hozzák a nyomtatott okleveleket, névre szóló borítékokban a pénzesutalványokat (1948-ban húszezer, illetve tízezer forinttal járó Kossuth-díjakat adtak ki; összehasonlításképpen: egy vidéki házat öttízezer forint között már lehetett venni; egy kisebb filozófiatörténeti könyv honoráriumából megvolt a téli tüzelő) és a babérkoszorús arany- és ezüstjelvényeket. Előbb Ortutay Gyula közoktatásügyi miniszter mond rövid bevezető beszédet. Hangsúlyozta, hogy a Kossuth-díj létesítését a Magyar Kommunista Párt vetette fel, és ezt a javaslatot tette magáévá a kormány, majd pedig idén februárban a Kossuth-díj alapítását törvénvbe is iktatták. A Kossuth-díi keretében egymillió forint kerül kiosztásra olyanok számára, akik bebizonyították: a demokráciáért alkotni öröm, kötelesség és dicsőség.” Ugyanebben a számban Rákosi Mátyás szavait is olvashatjuk a „testvériségről”. „A magyar demokrácia kormánya - mondta Rákosi elvtárs megmegújuló viharos taps és helyeslés közepette - a legtisztább negyvennyolcas hagyományok szellemében cselekszik, amikor Kossuth Lajosról nevezi el, és március 15-én osztja ki az újjáépítő munka, az egyéni kezdeményezés és közös erőfeszítés hőseinek jutalmát. (...) A magyar népi demokrácia szerencséjére a nemzetközi helyzet ma gyökerében más, mint 1848-ban volt, amikor szabadságharcunkkal szemben az európai reakció is mozgósítani tudta ellenünk szomszédainkat. Most megvalósulhatott Kossuth legforróbb vágya, a testvériség magyar, szláv és román között. Ennek a testvériségnek a jele az a kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet Moszkvában (...) aláírtunk. (Tomboló taps és lelkesedés.)” Tanulságos a kitüntetettek névsorát tanulmányozni. A művészek közül a legtöbb festő és szobrász: Bernáth Aurél, Czóbel Béla, Csók István, Derkovits Gyula (posztumusz), Egry József, Ferenczi Béni és Noémi, Koszta József, Kovács Margit, Medgyessy Ferenc, Vedres Márk. Feltűnő, hogy nem kapott Kossuth-díjat Kisfaludi Strobl Zsigmond, mint ahogyan Rudnay Gyula vagy Szőnyi István sem... Egyetlen élő zeneszerző volt a díjazottak között: Kodály Zoltán. (Bartók posztumusz Kossuth-díjat kapott.) Ezenkívül Rácz Aladár cimbalomművész részesült a kitüntetésben. A színészvilágot három művész képviselte: Bajor Gizi, Major Tamás és Somlay Artúr. Az írók közül Déry Tibort, Füst Milánt, Illyés Gyulát, József Attilát (posztumusz), Nagy Lajost és Sík Sándor katolikus papköltőt, egyetemi tanárt illette az elismerés. A tudomány nagyjai közül Horváth János, Lukács György, Fejér Lipót, Kiss Lajos, Németh Gyula, Öveges József, Straub F. Brúnó, Szent-Györgyi Albert és Zemplén Géza részesült a kitüntetésben, továbbá néhány mérnök és műszaki-vegyipari kutató. A névsorból világosan kiderül, hogy nagy tudatossággal az 1945 előtti értelmiséget tüntették ki, ország-világ előtt bizonyítván, hogy a kormány és az államhatalom számít a két háború közötti „Horthy-korszak” művész- és tudóstársadalmára. Jó néhány kitüntetett az 1945 előtti legmagasabb állami elismerést, a Corvin-koszorút is magáénak mondhatta. (Horvát János, Fejér Lipót, Kodály Zoltán, Németh Gyula, Szent-Györgyi Albert, Zemplén Géza.) A közvéleményben ez a folyamatosság megnyugtató érzést kelthetett, hiszen még a cserkész-
