Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. február maguk, csak kissé leleményesebb és agresszívebb. Ne kerteljünk: Szili Katalin és Gyurcsány között nincs különbség, Lamperth Mónikáról és Lendvai Ildikóról nem is beszélve. Hogy ők nők, Gyurcsány meg férfi? Ez az igazság és a hazugság dimenziójában csak formális eltérés. És itt van a méltóságteli, szelíd Fodor Gábor. O volt az, akivel valaha rég - mint Fidesz-alapítóval - a demokratikus ellenzék tagjai közül legelőször a Magyar Nemzet számára interjút készítettem. Aligha szükséges elmondanom, mi volt akkor közös véleményünk a szocialistákról és a KISZ-funkcionáriusokról. Van-e ma nála szilárdabb híve Gyurcsánynak? Ez az ifjú (?) volt miniszter is Horn idején. Egykori társai szerint a leglustább lény, aki miniszterségig vitte. Ahogy most leírtam Horn Gyula nevét, azon kezdtem tűnődni, mit érez vajon az utolsó szocialista „ősbölények” egyike, amikor Gyurcsány védelmében a többiekkel „összezár”. Ünnepli benne a nagy tehetséget? O, aki a hazugság emlőin nőtt fel, csodálatot érez-e az újdonsült „nagy hazug” iránt, aki túltesz a népboldogító Kádár Jánoson? Mi a teendő? Mit lehet kezdeni „kényelmes” többségükkel és újra meg újra ismétlődő hazugságaikkal meg könnygázba fulladt trükkjeikkel? Hány rendszerváltozás kellene, hogy megszabaduljunk tőlük? Én nem tudom... A posztkommunisták és a bürokrácia AZ ALATTVALÓ MEGALÁZÁSA ZAVARTALANUL FOLYIK Ha egy országnak ostoba kormánya van, annak minden ódiumát az alattvalók szenvedik el. Magyarországnak jelenleg ritka ostoba, de annál pökhendibb kormánya van, mely nagyban keseríti az alattvalók életét. Három olyan esetet fogok most elmesélni, az élet különböző területeiről, mely Európa tisztességesen vezetett országaiban aligha fordulhatnának elő. Mondom tisztességesen vezetett országaiban, mert nálunk egészen más a helyzet. Kezdem az elsővel. Létezik idehaza a rászorultak részére, úgynevezett közgyógyellátást biztosító kártya. A kártya, egy bizonyos összeghatárig ingyenes gyógyszerellátást biztosít. Az egészségügyi tárca rendelettel szűkítette az erre kiváltható mediciák számát, mely kategóriájában, csak a legolcsóbb lehet, függetlenül azok melléhatásától. Elseje után a krónikus beteg, elindul kiváltani ezen pirulákat. Szomorúan tapasztalja, hogy többek között a vérnyomás csökkentésére javait gyógyszer hiánycikk, az egyik, majd a másik patikában. A gyógyszertárban azt is megtudja, hogy ez a gyógyszer nincs is. Ekkor már több kilométert utazott, gyalogolt, autózott, csak azért, hogy az állam rajta spóroljon. Végül üres kézzel tér haza, és itt a kör bezárul. A vérnyomáscsökkentő, életmentő gyógyszer. De vajon az egészségügyi tárca komolyan gondolja, hogy életeket szeretne megmenteni, vagy inkább a költségvetés hiányát csökkenti. Nem véletlen az, hogy egyre gyakrabban lehet hallani, hogy a tárcát csak úgy emlegetik: A Mengelék. Másik eset. A kormány a választások előtt, mint egy papagáj, folyamatosan azt ismételgették, hogy szó nincs gázáremelésről. Aztán a választások után több részletben, mint egy 70%-os gázáremelést zúdítottak az országra. Jó tudjuk, ez a kormány úgy hazudik, mint az oláhcigány, hiszen lételemük a hazudozás. Ezzel együtt is kidolgoztak bizonyos gázkonpenzációt. A gázáremelést többek között azzal is indokolták, hogy sokan az úszómedencéjükhez a vizet melegítették az „olcsó” gázzal. Az alattvaló közelben, távolban nem ismer senkit, akinek úszómedencéje lenne, és azt még fűtené is. Visszatérve a gáz árának támogatása új rendszerére, mely bonyolult és bürokratikus. Először egy igénylőlapot kell kitölteni. Többszázezer ember rosszul, vagy hiányosan töltötte ki, és ezzel számukra megkezdődött egy kilátástalan hercehurca. Mégis ez még a jobbik eset. Az elmúlt években, nagyon sok családnál, a gázóra nem a támogatást igénylő nevén van. Halálesetek, válások, költözködések, és még lehetne sorolni. Viszont az igénylést, csak attól fogadják el, akinek a nevén van a gázóra. Az ünnepek után hosszú sorok kígyóztak a gáz- szolgáltató épülete előtt, hogy az órát átírassák. Ugyanis január nyolcadikáig kellett visszaküldeni az igénylőlapot. A kirendeltségek a nagyobb városokban vannak. Tízezrek utaztak azért, hogy azután akár napokig is sorba állhassanak. Ok a szerencsésebbek. Mert sok helyen a gázszolgáltató úgy oldotta meg a problémát, hogy az ünnepek után ki sem nyitott. Fogyasztók utaztak be a városokba, és az irodák előtt szembesültek a valósággal, hogy ilyen, olyan ok miatt nincs félfogadás. Mire ismét kinyitottak, már lejárt az űrlap visszaküldésének határideje. „Nagyjaink” meg jót röhögtek, és magukban kajánul megállapították, hogy ezzel a „birka néppel” mindent meg lehet tenni. Mint a bevezetőben említettem, az élet különböző területeiről írok olyan visszáságokról, melyek méltán keserítik az emberek mindennapi életét. A harmadik történet a közlekedésről szól. Egész pontosan a HÉV (Helyérdekű Vasút) tarifa emeléséről. Budapesten és az agglomerációban hatalmas felháborodást okozott, hogy a HÉV vonalain megszűnt a nyugdíjasok eddigi kedvezménye, a diákok pedig ezentúl közel négyszereséért vehetnek jegyet a szerelvényre. A civil szervezetek, a települések polgármesterei elfogadhatatlannak tartják a Gyurcsány kormány legújabb megszorító intézkedéseit. A diákbérlet a főváros határán kívül Budapest és Kerepes viszonylatában, 874 forintról 258o forintra emelkedett, Gödöllő és Budapest viszony
