Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
2007. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 latéban 1311 forintról 5650 forintra „módosult,” míg Szigetszentmiklósról 1748 forintról 8820 forintra növekedett. A gazdasági tárca a napokban egyeztetést hirdetett, de előtte kifejtették, hogy az új tarifából nem engednek. Akkor viszont nincs miről egyeztetni. Mivel a HÉV esetében a tarifák kialakításában mind a gazdasági minisztérium, mint a BKV illetékes, megkezdődött a nagy egymásra mutogatás, hogy igazából kinek is kellene engedni. Ma már mind két hivatal tarthatatlannak és igazságtalannak tartja a majd 400%-os emelést, csak éppen a másiktól várja, hogy engedjen a viteldíjból. Amíg ők „demokratikusan” elvitatkoznak az összegen, addig a diákok, akik közül sokan rövidesen akár negyedmillió forint tandíjat is fizethetnek, már nem engedhetik meg maguknak, hogy közlekedésükhöz igénybe vegyék a HÉV-et. Nem erről az esetről jut az eszembe, hogy a kormány nagyon készül március 15. megünneplésére. Több mint húszmilliárd forintért rendeltek különböző eszközöket a rendőrség számára, egy esetleges rendbontás letörésére. Mint tudjuk, a Kádár rendszerben a nemzeti ünnepünket a diktatúra gumibotozással és a vesék leverésével „ünnepelte.” Félő, hogy ez 2007-ben sem lesz másként. Van valami a levegőben, és ezt ők is érzik, és készülnek is rá. Hiszen az egyik oldalon a mérhetetlen keserűség, és az egyre elviselhetetlenebb nyomor, a másik oldalon az újabb hosszú botok éjszakájának kiprovokálása. Nem kell hozzá általános felmelegedés, hogy forró tavaszunk lesz. Soós Géza Kosztarab Mihály - Michael Kosztarab: Erdélyi gyökerek — Transylvanian Roots Már régóta keresem Kosztarab Mihályt. Tulajdonképpen azóta keresem őt, amióta az Észak- Amerika-i földrészre érkeztem s körülnéztem itt, a legnagyobb magyar emigrációban. Nagyon sokszor kerültem hozzá közel, de tudtam, ez mégsem az igazi. Mert lennie kell olyan magyar emigránsnak is, aki cseppet sem veszített el a magyarságából, de mégis igazi amerikai tud lennie, aki vissza-visszanéz, de ezt nem a bírálat szellemében teszi, hanem a hovatartozás büszke felvállalásával. Tudtam, hogy van olyan magyar emigráns is, aki pontosan tudja, hol van a lelkében a haza és hol az otthon. S a két fogalmat soha nem véti el vagy mossa össze. Olyan magyar emigráns, aki egyszerűen tudja, hol a helye a világban. Akit a beilleszkedés nehézségei nem törtek meg, mert ép lélekkel és józan ésszel vágott neki a nagyvilágnak. Kosztarab Mihály nem kézfogással mutatkozott be nekem, hanem egy csodálatos könnywel. Illetve kettővel. Az Erdélyi gyökerek és a Transylvanian Roots ösz- szetartozik, mint írójában a két nyelv. Mindkettő tökéletes, hibátlan és precíz. Hisz Kosztarab Mihály tudós s könyveit a természettudományban megszokott igényességgel és pontossággal alkotta meg. Kronologikus sorrendben, de ez a sorrend nemcsak az időrendet jelenti. Pontosan nyomon követhető az, hogy az iró mit hozott magával arról a két helyről, ahol életvitelszerűen élt. S mit adott mindehhez Amerika. Bukarestben erdélyiként majd Budapesten erdélyiként élni - mindkettő nagy megpróbáltatás, de szép feladat. Sokan beleroppantak. Kosztarab Mihály ellenben megerősödött, mert szüntelenül küzdenie kellett az identitásáért. S mert gerincében ott voltak a Kárpátok magas, egyenes fenyői, az erdélyi falvak tisztára sepert udvarai, a dombon nyújtozódó temetők kopjafái. S a székelykapuk, melyek mindig visszavárják a vándort. Ott volt a magasban a haza, mindvégig. Ez a haza Amerikába is elkísérte, s bárhová a világba. O izzig - vérig erdélyi maradt a mai napig. Erdélyiként tudta elviselni a kezdeti nincstelenséget anélkül, hogy kufárkodjék, vagy eladja önmagát, s erdélyiként sikerült elviselnie a világhírt is. Olyan emberként, aki tudja, semmit sem kapott ingyen, mert semmi sem jár ingyen. Ábel magabiztosságával érkezett az újvilágba s igy járta össze keresztül — kasul az egész világot. Mint aki tudja, hogy ahol egyetlen jó ember van, ott már egy picit mi is otthon vagyunk. Mindeközben pedig szüntelenül kutatott, egyetemi fokozatokat szerzett és tanítványait nemcsak oktatta, hanem nevelte is. A legértékesebbet ajándékot adta sőt pazarolta szüntelenül: a szabadidejét. Természetszeretetre, munkára, életre.S még arra is maradt ideje, hogy termőföldeket ragadjon ki a vadonból és benépesítse minden jóval és széppel: virággal, zöldséggel, gyümölccsel. Legfőképp pedig időt szakított arra, hogy megosssza velünk ezt a gazdag és sikeres életet s annak a titkát. Mely egy régi, magyar közmondás szerint abban áll, hogy „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. Ditrói Csiby Éva-Az idén nem volt nagy felhajtás az év első babájának megszületésekor. Nem is csoda. Tavaly Göncz Kinga, akkor még esélyenyenlőségi miniszter adta át a Gyurcsány Ferenc által, nagy reklámkampánnyal beharangozott első babakötvényt. Mára kiderült, érdektelenségbe fulladt a program. Az idei év első újszülöttje éjfél után egy perccel Szegeden jött a világra. Neve Gárdián Dóra.
