Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

2007. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 latéban 1311 forintról 5650 forintra „módosult,” míg Szigetszentmiklósról 1748 forintról 8820 forintra növe­kedett. A gazdasági tárca a napokban egyeztetést hirdetett, de előtte kifejtették, hogy az új tarifából nem engednek. Akkor viszont nincs miről egyeztetni. Mivel a HÉV ese­tében a tarifák kialakításában mind a gazdasági minisz­térium, mint a BKV illetékes, megkezdődött a nagy egy­másra mutogatás, hogy igazából kinek is kellene en­gedni. Ma már mind két hivatal tarthatatlannak és igaz­ságtalannak tartja a majd 400%-os emelést, csak éppen a másiktól várja, hogy engedjen a viteldíjból. Amíg ők „demokratikusan” elvitatkoznak az összegen, addig a diákok, akik közül sokan rövidesen akár negyedmillió forint tandíjat is fizethetnek, már nem engedhetik meg maguknak, hogy közlekedésükhöz igénybe vegyék a HÉV-et. Nem erről az esetről jut az eszembe, hogy a kormány nagyon készül március 15. megünneplésére. Több mint húszmilliárd forintért rendeltek különböző eszközöket a rendőrség számára, egy esetleges rendbontás letörésére. Mint tudjuk, a Kádár rendszerben a nemzeti ünnepünket a diktatúra gumibotozással és a vesék leverésével „ün­nepelte.” Félő, hogy ez 2007-ben sem lesz másként. Van valami a levegőben, és ezt ők is érzik, és készülnek is rá. Hiszen az egyik oldalon a mérhetetlen keserűség, és az egyre elviselhetetlenebb nyomor, a másik oldalon az újabb hosszú botok éjszakájának kiprovokálása. Nem kell hozzá általános felmelegedés, hogy forró tavaszunk lesz. Soós Géza Kosztarab Mihály - Michael Kosztarab: Erdélyi gyökerek — Transylvanian Roots Már régóta keresem Kosztarab Mihályt. Tulajdonképpen azóta keresem őt, amióta az Észak- Amerika-i földrészre érkeztem s körülnéztem itt, a legnagyobb magyar emigrációban. Nagyon sokszor kerültem hozzá közel, de tudtam, ez mégsem az igazi. Mert lennie kell olyan magyar emigránsnak is, aki cseppet sem veszített el a magyarságából, de mégis igazi amerikai tud lennie, aki vissza-visszanéz, de ezt nem a bírálat szellemében teszi, hanem a hovatartozás büszke felvállalásával. Tudtam, hogy van olyan magyar emigráns is, aki pontosan tudja, hol van a lelkében a haza és hol az otthon. S a két fogalmat soha nem véti el vagy mossa össze. Olyan magyar emigráns, aki egyszerűen tudja, hol a helye a világban. Akit a beilleszkedés nehézségei nem törtek meg, mert ép lélekkel és józan ésszel vágott neki a nagyvilágnak. Kosztarab Mihály nem kézfogással mutatkozott be nekem, hanem egy csodálatos könnywel. Illetve kettő­vel. Az Erdélyi gyökerek és a Transylvanian Roots ösz- szetartozik, mint írójában a két nyelv. Mindkettő töké­letes, hibátlan és precíz. Hisz Kosztarab Mihály tudós s könyveit a termé­szettudományban megszokott igényességgel és pontos­sággal alkotta meg. Kronologikus sorrendben, de ez a sorrend nemcsak az időrendet jelenti. Pontosan nyomon követhető az, hogy az iró mit hozott magával arról a két helyről, ahol életvitelszerűen élt. S mit adott mindehhez Amerika. Bukarestben erdélyiként majd Budapesten erdélyiként élni - mindkettő nagy megpróbáltatás, de szép feladat. Sokan beleroppantak. Kosztarab Mihály ellenben meg­erősödött, mert szüntelenül küzdenie kellett az iden­titásáért. S mert gerincében ott voltak a Kárpátok magas, egyenes fenyői, az erdélyi falvak tisztára sepert udvarai, a dombon nyújtozódó temetők kopjafái. S a székely­kapuk, melyek mindig visszavárják a vándort. Ott volt a magasban a haza, mindvégig. Ez a haza Amerikába is elkísérte, s bárhová a világba. O izzig - vérig erdélyi maradt a mai napig. Erdélyiként tudta elviselni a kezdeti nincstelenséget anélkül, hogy kufárkodjék, vagy eladja önmagát, s er­délyiként sikerült elviselnie a világhírt is. Olyan ember­ként, aki tudja, semmit sem kapott ingyen, mert semmi sem jár ingyen. Ábel magabiztosságával érkezett az újvilágba s igy járta össze keresztül — kasul az egész világot. Mint aki tudja, hogy ahol egyetlen jó ember van, ott már egy picit mi is otthon vagyunk. Mindeközben pedig szüntelenül kutatott, egyetemi fo­kozatokat szerzett és tanítványait nemcsak oktatta, ha­nem nevelte is. A legértékesebbet ajándékot adta sőt pa­zarolta szüntelenül: a szabadidejét. Természetszeretetre, munkára, életre.S még arra is maradt ideje, hogy termő­földeket ragadjon ki a vadonból és benépesítse minden jóval és széppel: virággal, zöldséggel, gyümölccsel. Legfőképp pedig időt szakított arra, hogy megosssza velünk ezt a gazdag és sikeres életet s annak a titkát. Mely egy régi, magyar közmondás szerint abban áll, hogy „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. Ditrói Csiby Éva-Az idén nem volt nagy felhajtás az év első ba­bájának megszületésekor. Nem is csoda. Tavaly Göncz Kinga, akkor még esélyenyenlőségi miniszter adta át a Gyurcsány Ferenc által, nagy reklámkampánnyal beha­rangozott első babakötvényt. Mára kiderült, érdektelen­ségbe fulladt a program. Az idei év első újszülöttje éjfél után egy perccel Szegeden jött a világra. Neve Gárdián Dóra.

Next

/
Thumbnails
Contents