Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

2007. február

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

11

jét, hogy egy új kormánynegyeddel kellene meglepni az alattvalókat. Akkor, amikor rövidesen idős emberek százai, vagy ezrei azért fognak meghalni, mert már nem tudják kiváltani, az egyre növekvő összegű életmentő gyógyszereket. A másik nagy beruházás, új börtönök építése, mert a balliberálisok holdudvarának ez is remek üzletnek tűnik. Nekem volna egy szerény javaslatom. Az új kormánynegyedet kétfunkciósra kellene építeni, és akkor a kormány bukása után, meg lehetne spórolni az átköltöztetést. Kuncze Gábor a beszélőn fejthetné ki a legújabb ötleteit.

Nincs szerencséje a Magyar Demokrata Fórumnak politikusaival. A párt magát a „tiszta kezek pártjaként” hirdeti. Mára már kiderült, hogy ez a kéz nem annyira tiszta. Sőt, néhányat még némi vér is szennyez. Ugyanis meglehetősen széles azon disznóságok lajstroma, melyre fény derült. Található itt gyilkosságok, korrupció, de még vérfertőzés is. Talán a legnagyobb feltűnést az keltette, amikor szeptemberben az MDF Somogy megyei listavezetője, Szabó Gyula, egy üzleti vitát hat lövéssel zárt le úgy, hogy üzleti partnere holtan maradt a helyszínen. Szilveszter előtt pár nappal, Mezőszilason eltűnt egy ismert házaspár, bizonyos Prikkelék. A keresés után két napra, egy völgykatlanban megtalálták kiégve a drága terepjárójukat, benne emberi csontokat. A bűncselekménnyel kapcsolatban mára már hat ember van előzetes letartóztatásban, így N. József is, aki az őszi önkormányzati választásokon az MDF jelöltjeként szerepelt a Fejér megyei listán. Maradjunk még Fejér megyében. Viniczai Tibor, a fórum országos elnökségének tagja, egyben Fejér megyei elnök, Székesfehérvár alpolgármesterét, az ügyészség nagy összegű adócsalással vádolja. Tatabányán egy orvost ítélt el a bíróság két év és hat hónap börtönbüntetésre. A négygyermekes apa, a legfiatalabb lányával tartott fenn szexuális viszonyt. Az orvos 1994-ben, a demokrata fórum színeiben szerepelt a város önkormányzati listáján.

Dávid Ibolya, a párt elnöke, szlogenjében nem győzi hangoztatni, hogy ők másként csinálják. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez a másként csinálják, és az itt felsorolt bűncselekmények között nincs semmi összefüggés. Hiszen már az is nagy bűn, hogy az országgyűlési választások idején, a fórum szembe fordult a tényleges jobboldallal, a Fidesz vezette nemzeti erőkkel, és ezzel nagyban segítette a balliberálisok ismételt hatalomra kerülését. Ami pedig Budapest főpolgármesterét Demszky Gábort illeti, az ismételt polgármesteri székbe kerüléséhez, Dávid Ibolya elvtelen politikája segítette hozzá.

Nem erről jut az eszembe, egy már rég elhunyt újságíró, egyszer azt mondta: A politika erkölcs nélkül banditalizmus.

„Rossz gondolatok minden vírusnál veszélyesebbek.

(hány rendszerváltás kell...)

Kristóf Attila

Én nem tudom, hogy most mi a teendő. (Lenin tudta.) Az illúziók, amelyek a rendszerváltozás kezdetén lebegtek előttünk egy becsületes, szabad és derűs országról, a csodatévő demokráciáról, ellobbantak. Jómagam, aki abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezeken a hasábokon rendszeresen, nyíltan, korlátozás nélkül kifejthetem a véleményemet, úgy érzem, most tehetetlen vagyok, a szavak értelmüket veszítik, az igazság és a hazugság, a bűn és az erény relatívvá vált, az erkölcsi nihilből nem látszik kiút. Sokáig azt hittem, hogy a tisztesség némely esetben felülkerekedhet a személyes érdekeken, azt képzeltem, talán csak akad egy-egy a szabad demokrata és a szocialista képviselők között, aki némiképp hozzám hasonlóan ítéli meg a helyzetet, s kényes a becsületére, ám látnom kellett, hogy ők valamennyien „önként és kéjjel” fogadják be a hazugságot, s görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, amit hazugsággal szereztek.

Elképedve látom, hogy a joviális Kuncze, aki liberálisnak vallja magát, nem kisebb Gyurcsánynál, amikor kioktatja Orbán Viktort a demokratikus ellenzék mivoltáról. Én emlékszem, és Kuncze is emlékszik rá, mit mondott nekem úgy tíz évvel ezelőtt az ELTE Múzeum körúti épületének előcsarnokában a szabad demokrata elit néhány tagjáról, akikkel ma is együtt dolgozik. Olyasmit mondott, amit nem ismételhetek el, de ő tudja, hogy én tudom, kinek van joga a liberális demokrata erénycsősz szerepében tetszelegni.

Teljesen hiábavaló elmondanom ezekről az emberekről a véleményemet, akár mérsékelt stílusban, akár nekibúsulva teszem. Ők a fal, én vagyok a borsó, mondjuk kétmillió társammal együtt, akik kifakadnak hol szelíden, hol dühödten az erkölcs és az igazság nevében. Aztán ott az a másik kétmillió, aki most hallgat, de őrzi a büszke baloldali gyurcsányi eszményt kissé megzavarodott szívében. Kétségtelen, hogy némelyek szeretik őt, s úgy érzik, akárha hazudozással is, de visszaadta önbecsülésüket. Ám el sem tudom képzelni, mit érez például a szuperöntudatos Demszky, aki kiáll Gyurcsány mellett, s arcáról le nem hervad a szervilis vigyor. Ezek a „szabad demokraták” gondolnak ilyenkor Kis Jánosra, Tamás Gáspár Miklósra, akik szabadnak megmaradtak elméjükben és lelkiismeretükben? Ott ül a magyar parlamentáris demokrácia bástyája mögött kétszázhét ember abban a hitben, hogy az egyszer megszerzett többség minden erkölcsi kötelmet feloldoz. Úgvmond ..összezárnak”. Pedig valószínűleg tudiák. ki az, akit „kényelmes többségükkel” és rendőri kényszerítő eszközökkel védenek. Ne kerteljünk: Gyurcsány ők