Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. február SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Amerikai kutatók hatalmas szénhidrogén mezőre bukkantak Makó környékén, mint egy négyezer méter mélyen. Előzetes és nagyon óvatos becslések szerint, a vélelmezhető földgázmező mennyisége, ötven biztosíthatja a hazai szükségletet. Svéd geológusok már régóta gyanították a földgáz meglétét, de kutatásokra anyagiak híján, csak most került sor. Végül egy amerikai cég, mint egy negyvenmillió forintot beinvesztálva a próbafúrásokba, néhány napja közölte a szenzációs hírt. Magyarország, ahogy az iskolákban is tanították, ásványkincsekben szegény ország. Ugyancsak eddig úgy tudtuk, hogy energiahordozókban sem tartozik a jelentős tartalékokkal rendelkező országok közé. A meglévő kevéske olajmező, már kiapadóban van. Földgázból pedig, mindig találtak újabb és újabb mezőket, de ezek hozama még a szinten tartáshoz is kevés volt. Bár az is igaz, hogy a lakossági fogyasztást többé, kevésbé fedezték a hazai készletek. A jó hír bejelentésével egy időben, a médiák azonnal tudatták, hogy a megtalált hatalmas lelőhelytől függetlenül, senki ne számítson a földgáz árának csökkentésére, inkább további árnövekedés várható. Azt is a tudomásunkra hozták, hogy ha jövőre elkezdődik a kitermelés, az ebből befolyó adó, akár az ötszázmilliárd forintot is elérheti. Ennyi pénzt pedig már a kormány tagjai sem tudnak ellopni, bár szorgalmukban nincs hiány. Egy ilyen hímek Európában bár mely ország lakói, őszintén tudnának örülni. Nekem valahogy keserű maradt a szám. Ugyanis a magyar föld mélyében rejtőző kincsen idegenek fognak meggazdagodni. Ami morzsák jutnak az országnak, annak egy hányada kézen, közön el fog tűnni. Ebből igazán sok haszna az alattvalóknak nem lesz. Most már csak azt nem tudom, hogy ha a földgáz mellett még kőolajra is bukkannának, annak örüljünk, vagy keseregjünk. Németország boldog ország. Ugyanis mára már úgy tűnik, hogy sikerült megoldaniuk azt a problémát, mely más országoknak fejtörést okoz, ez pedig a kommunális szemét elhelyezése. A megfelelő hely pedig Magyarország. Néhány hete, egy alföldi település határában, hatalmas mennyiségű bálázott háztartási szemétre bukkantak, mely Németországból származik. Az, hogy pontosan mekkora mennyiségű ez a szemét, azt azért nem lehet meghatározni, mert amikor a hatóságok már úgy látják, hogy a felgöngyölítés végére járnak, rövid időő belül újabb szeméthegyek kerülnek útjukba. Néhány honfitársunk remek üzletet talált abban, hogy elárasszák az országot német hulladékkal. Négyen, vagy öten már előzetes letartóztatásban vannak, mások csak őrizetbe. Kicsi a valószínűsége, hogy valaha is megtudjuk, hogy kik mennyi szemetet „importáltak” illegálisan, és főleg mennyit kerestek az üzleten. Ismerve a hazai viszonyokat, néhány hét, vagy hónap után, szép csendben le fog csengeni az egész botrány. A gyanúsítottakat jó pénzért a sztárügyvédek kihúzzák a csávából. Elképzelhető, hogy itt ott majd „le- vajazzák” az ügymenetet, és a magyar állam bűncselekmény, vagy bizonyítékok hiányában magára vállalja az adófizetők pénzéből, a szeméthegyek eltüntetését. Mert amelyik országnak ilyen kormánya van, ott szemétül men-nek a dolgok, és néhány szemét ember, igen csak el tud zemtelenedni, és félek, hogy az idő őket igazolja. Ha pedig a költségvetésből hiányzik a német szeméthegy eltüntetésére az anyagiak, majd Molnár miniszter úr, csökkenti valamelyik életmentő gyógyszer támogatásának összegét, és a többi már csak az anyagiak átcsoportosításának kérdése. Hangsúlyozom, szemétügyben kormányunk szaktekintélynek számít. Kuncze úr távozni készül. A Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, a következő ciklusban már nem vállal pártfeladatot. Gondolom, megelégszik a képviselőséggel járó, „szerény” anyagi juttatással. Ha nem lenne bántó, azt mondanám, hogy távozása nem más, mint a süllyedő hajó affektus, amikor is, bizonyos rágcsálók, megérezvén a közelgő katasztrófát, mentik az irhájukat. Azért Kuncze Gábor, nem lenne Kuncze Gábor, ha a tévé nyilvánossága előtt, nem mondott volna „némi biztatót” a nyugdíjasoknak. Talán Madách szavaival élve, „nem adhatok mást, csak ami a lényegem.” Ugyanis a levitézlett pártvezér frontálisan támadást intézett a tizenkettedik nyugdíj ellen. Igen jól írom, mert ugyan „Gábor bá” a tizenharmadikát emlegette, nyílván nyelvbotlásból, hiszen a január elseje után az országra rázúduló mérhetetlen mennyiségű és összegű állami dézsma, már régen elvitte ezt a még kézhez sem kapott Jótéteményt,” és már a 12. és a 11. havi nyugdíj megtartása a cél. Kuncze úr szerint az állami költségvetést, nem a mérhetetlen lenyúlások, a mindent elborító korrupció, melyről a D 209-es ügynök „olyan szépen dalolt,” és az SZDSZ-t mint főtolvajt emlegette, egy kissé kódolva. Nem is a szakértelem teljes hiánya, és az, az ötéves semmittevés, melyről hazudós miniszterelnökünk oly meghatóan beszélt Balatonöszödön, hanem a nyugdíjasok 13. havi járandósága veszélyezteti. Ugyancsak ez veszélyezteti a társadalmi békét, a költségvetést, és még talán unokáink jövőjét is. Mint ezt az a pártvezér mondta, akinek pártja hatalmas összeget kapott a Stra- baktól, attól az osztrák útépítő cégtől, akik már ott is megnyerik a kiírt tendereket, ahol el sem indulnak. Gondolom, hogy Strabak nem csak egy van. „Pártunk és kormányunk” most éppen azon töri a fe
