Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. Karácsony Harminchat óra Budapesten A napokban egy amerikai barátom jóvoltából, kézhez kaptam The New York Times egyik számából azt az oldalt, amelynek tetején 36 Hours Budapest címet olvastam. A színes képekkel illusztrált oldalon, Budapest térképe is megtalálható. A képeken, csodák-csodája csinos fiatal lányok láthatók, amint a belvárosi Gödör Klubban nagyokat kacagva remekül érzik magukat. A másik képen, fiatal hölgy kocog a Duna, Batthyányi tér felöli oldalán, egy másik hölgy biciklijének támaszkodva a mobilján traccsol, ugyanúgy, mint az a fiatalúr, aki harmadikként díszíti a fotót. Az életképnek a pompás Parlament épülete nyújt megfelelő hátteret. A középső képen idős urak sakkoznak, körülöttük az elmaradhatatlan kibicekkel a Széchényi fürdőben. A cikk írója Evan Rail péntek koraesttől, vasárnap délutánig számolja az időt, és vázolja a látni és tennivalókat. Egy ilyen cikk a világ legnagyobb napilapjában megfizethetetlen értékű hírverést ad szülővárosomnak. A szerző az első bekezdésben, nagy vonalakban felvázolja Budapest természetes szépségét, és kulturális változatosságát, majd azt fejtegeti, hogy mindezek köny- nyen megfizethetők az amerikai turisták számára. Péntek délután, Budán az Angelika Cukrászda teraszárán olcsó a Dréher sör, a kilátás a neogótikus Parlament épületére pedig csodálatos. Este 7 órakor a Sas utcában működő Dió Vendéglőben remek vacsorázó helyet talált. A mangalica sertés húsából készült rántott szelet - 3200 ft. valamint a szarvashúsból készített kolbászfalatok, a felszolgált különleges körítéssel együtt, 3700 forintos áron, elfogadhatónak bizonyult. Este 9 órakor a Erzsébet téren lévő Gödör Klub következett, ahol cigányzenétől kezdve, Liszt és Bartók klasszikus muzsikája hallható, valamint a szenzációs D.J. Yonderboi. Amerikai jellemzéssel: Budapest rocks, írta a szerző, amit magyarul Budapest tombol-xa fordítanám, s amely számára felemelő élményt nyújtott. Mindenesetre azt elérte, hogy felkeltette az érdeklődésemet a Gödör Klub iránt. Feltételezem, hogy a klub felettébb zajos, a fiatalok által frekventált helyek, mindig olyanok. Szombaton reggel 10 órakor a Király utcában, a Nagymező és Káldy Gyula utcai szakaszon butikokat nézegetett, helyeként antik, másutt újonnan készített bútorokkal teli üzleteket. Innen délben, a Városligeti fasorban található Ráth György Múzeumba ment, ahol ázsiai műremekek gyűjteményéről írt csalogató sorokat. Jómagam sosem jártam ebben a Múzeumban, ezek után valószínű szakítunk időt, a megtekintésre. Délután 2:30-kor az egykori Úttörővasútxa ültek, amelyen 1200 forintért gyönyörködhettek az erdők, parkok és a város panorámájában.. A következő állomás este 6-kor a Magyar Borok Háza (Szentháromság tér 6.). Az amerikai újságíró 700 különféle magyar bort említ, amelyekből 4000 forint lefizetése után két óra hosszat kóstolhat az ember. Már az olyan ember, aki két óra hosszat egyfolytában kóstolgat. Este 8 órakor, a nemrégen nyílt Csalogány 26 nevű vendéglő következett, a cím a restaurant nevében található. Itt nemcsak finom ételeket kaptak vacsorára, hanem jó ötletnek tartja, hogy egy monitoron keresztül látható volt az ételek elkészítése a konyhában. Innen éjfélkor értek a Nagymező utcában működő Piaf Klubba, ahol az éjszakai élet hajnali 3-kor indul igazán, és korareggelig tart. Edith Piaf mindig a kedvencem volt. Az életéről készült francia film, La Vie En Rose, amelyet nemrég láttunk, remekül ábrázolja a csodálatos hangú, felejthetetlen énekesnőt, akit viszonylag fiatalon ért el a gyógyíthatatlan betegségéből megváltó halál. Vasárnap Evan Rail előbb az Andrássy úton lévő Művész Kávéházat ajánlja reggelire, majd vele szemben található Callas Cafét. A Művész Kávéház ismerős, az Opera Házza\ szemközti cukrászdát esti operaelőadások előtt, illetve után szoktuk látogatni. Jó a kávé, a sütemények is frissek általában, bár késő délután és este inkább fagylaltot rendelek. Az új Callas Cafét nem ismerem, de ha alkalmam nyílik az Operába menni feltétlenül ellenőrzőm, a New York-i kritikus véleményét. Innen az Andrássy út 3 szám alatt található Posta Múzeumba vitte az útja a szerzőt, ahol érdeklődéssel szemlélte a 19. században épült palotát. Végül a Széchenyi fürdőben fejeződött be, a modern Budapest felfedezése. Amint a beszámolóm elején írtam, az effajta barátságos hangulatú tájékoztató The New York Timesban egyszerűen megfizethetetlen, az értékét nem lehet sem forintban, sem pedig dollárban kifejezni. Magyar újságírók, akár magam is jóval kritikusabb szemmel nézzük, a változó és tegyem hozzá szépülő fővárost. Kicsit elfogultak vagyunk, kicsit nagyképűek és Amerikát keressük Budapesten. Kritizálni ennek ellenére szabad, általában szoktam is, sokszor úgy érzem jogosan, de Evan Rail cikke után megpróbálom pozitívabb szemmel nézni a várost és országot és a magyar embereket. A nyugati újságíró 36 óra alatt a város kisebbik, talán szebbik részét látta. Mi amerikai magyarok másfelé is mozgunk, olyan helyeken is járunk, amelyek nem díszei Budapestnek. Jó érzés azonban, a pozitív beállítottságú beszámolókat olvasni, amint az is jó, hogy az ember amerikai ismerősei észreveszik és felhívják rá a figyelmet. Az állandóan mozgó, utazó és globalizálódó világban fontos a pozitív vélemény és tájékoztatás. Harmath István Ott ahol zúg az a négy folyó Ott ahol szenvedni jó Ott ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond regét a szél Zúg a kürt az ősi vár fokán Honvéd áll a hargitán Kárpát szent bércére zúgva száll Visszaszáll a magyar turul madár
