Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
2007. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 ment keresztül. Beleszeretett Buda egyik legszebb villájában, és kapott melléje egy apró (Antal) unokát, Klára asszonyt. Az ifjú ara, a volt zsidó tulajdonostól elorozott (melyet egy másik zsidó a párt nevében tulajdonba vett) villa mesebeli „királynőjeként tengette ott” az életét. Gyurcsány és a villa, úgy együtt a kijelölt Lenini útról letérve, szövögette politikai álmait. Emberi hitványságánál csak a hatalmi vágya volt erősebb. Az idő pedig neki dolgozott. Medgyessy Péter felfigyelt az ambíciós fiatalemberre és sportminisztert „csinált” belőle. „Fletó” pedig hálából 23 millió román mítoszával és egyéb nemzetellenes aljaságokkal hálálta meg kinevezését. Ősi magyar közmondás, hogy engedd be a tótot a házadba, és kitúr onnét. „Hősünk” az első adandó alkalommal „megpuccsolta” Medgyessyt és a rá jellemző gátlástalansággal, vagy a hernyó effektussal, nyomban a helyére ült. Ha pedig már ott volt, az ország kormányzása helyett, pozíciójának megszilárdítására törekedett. Ha kellett Jágó és kamélion módjára, vagy tavaly október 23-án, a hibbant Nérót utánozva, (csak éppen a várost nem gyújtotta fel) egyre mélyebbre ásta magát a hatalomba. Saját szolgálatába állította a médiát, a rendvédelmi szerveket, sőt még az adóhivatalt is. Mindezek mellett is az ország egyre jobban eladósodott, legatyá- sodott és elszegényedett. A csőd felé rohanó gazdaságot nem sikerült megállítani. A lakosság sarcolása, nyomorba döntése, melyet ő áldozatvállalásként emleget, feleslegesnek és hiábavalónak tűnik. Az egyre fokozódó rendőri terror mellett, (mozdonyvezetők rendőri megfélemlítése, válogatás nélküli telefon lehallgatások,) Gyurcsány az egyik külpolitikai baklövést a másik után követi el. Az elszakított területeken élő magyarság, először csak kíváncsian, majd kétségbe esve, végül gyűlölettel szemlélte miniszterelnökünk ámokfutását. Hogy hatalma teljes legyen, az MSZP elnöki székére is rátelepedett. Az ország idővel az ő arculatához kezd igazodni, sőt hasonlítani. Egyre korruptabbá, egyre gátlástalanabbá válik. Az adott szó elveszti értelmét. A becsületet, a tisztességet, a nemzeti érzést felváltja a deviancia, a másság tisztelete, az emberi aljasság és kétszínűség, mely reneszánszát éli. Az ország kettéválik, egyre többen rendet követelnek. Ma már Gyurcsány hatalma pártján belül is ingadozni kezd. Még csak halkan, de már lehet hallani olyan hangokat, hogy ha a gazdaság terén nyárig nem történik pozitív elmozdulás, Ferkónak útilaput kötnek a talpára. Időnként már az utódok is szóba kerülnek, és még nagyon óvatosan, de megkezdi holló a hollónak kivájni a szemét. Soós Géza „ Minden ember, akinek hatalma van, hajlamossá válik arra, hogy befolyását a horizontig kiterjessze. S azon bukik el, hogy rendre nem tudja, hol a határ. ” Kedves Testvéreim! rgg Szeretettel köszöntlek a Torontói repülőtérről, útban vagyunk Európa felé. Isten kegyelméből véget ért az Amerikai utunk. Szívem tele van hálával, örömmel, békével. Úgy éreztem, hogy Isten arra kért hogy jöjjünk el az újvilágban élő testvéreinkhez, és látogassuk hosszan azokat, akiik szeretettel hívtak. Eljöttünk, és hálatelt szívvel írhatom le, hogy minden meghívásnak kisebb testvéri szeretettel eleget tudtunk tenni. Volt idő elbeszélgetni, az embereket meghallgatni az itteniek örömeit, gondjait, de arra is volt mindenütt alkalmunk, hogy tanúságot tegyünk Isten végtelen szeretetéről, jóságáról. Ugyanakkor fontosnak láttam beszámolni az Amerikában, Kanadában élő testvéreink jóságából született Tusnádi Szent László gyermek védelmi központról, de mindenütt beszélhettem az egész alapítványunk működéséről, eredményeiről, de kudarcairól is. Örömmel írhatom le, hogy Árpád vezér lelkü- letével, egy asztalhoz ülve, szeretettel nagyon sok emberrel sikerült szövetséget kötnünk az élet szolgálatára. Nagyon megérte hosszan zarándokolni, imádkozni ezt a csodaszép világot, mely a maga csodálatosságával, újból és újból ámulatba ejtett. Úgy érezzük, hogy szívünk, kis világunk határtalanul kitágult, és eltelt reménnyel, új lendülettel, bátor hegyeket mozgató erővel, lendülettel. De a látottak alapján szülőföldünk iránti szeretet, ragaszkodás, megbecsülés is elmélyült. Alázattal, és örömmel le merem írni, hogy a szép, nagy embert próbáló útnak a végére értünk. Hála és ragaszkodó szeretet van a szívemben az élő Isten iránt, de az itt élő, nagyon sokszor hihetetlenül keményen dolgozó testvéreim iránt is. Hiszem, hogy minden találkozásból, átbeszélt estéből remény, hit, élet fakadt mindannyiunk számára. Isten áldása bőségesen áradjon ki az Újvilágban élő testvéreim életében. Hálás szeretettel, Csaba t. „ Gőg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S négis megkérdtem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? ” Ady Endre
