Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. Karácsony pedig rendőrök sorfala előtt sétálgatni. Nem vagyok hajlandó túszként egy lelkileg sérült ember csapdájában vergődni azért, mert annak gyerekkorában senki sem mondta meg, hogy nem szabad felnőni bosszúvággyal a szívében. Nem vagyok hajlandó tovább nézni, hogy Magyar- ország miniszterelnöke egy tövig bebiztosított teremben, megfélemlített közönsége előtt szánalmasan rángatózik, miközben fűzögeti zavarosabbnál-zavarosabb mondatait. S nem vagyok hajlandó adóforintjaimat az ő biztonságára költeni, miközben az ország, akárcsak annak népe lassan a legreménytelenebb szegénységbe süllyed le. S abban is biztos vagyok, hogy nemcsak egyedül nekem telt be már a pohár. Ditrói Csiby Éva KISZ paraziták Magyarországon KI IS AZ A GYURCSÁNY FERENC ? Különös fazon ez a Gyurcsány Ferenc. Számomra egy picit III. Richárdot juttatja az eszembe Shakespeare művéből, aki őszintén bevallotta, hogy gazember lesz. Nyilván Feri is már régebben meghozta ezt a sorsdöntő elhatározást, csak talán nem fogalmazott ennyire sár kosán. (Vagy ki tudja?) Idehaza személyét az a kevés független orgánum, gyakran emlegeti úgy, hogy pojáca, jobb esetben bohóc. Amikor nemzeti imánk alkalmával, vagy a nemzeti zászló előtt a szívére teszi a kezét, szinte süt belőle a ripacskodás, mely már nevetséges. Valahogy úgy van vele az ember, mintha Matuska Szilveszter a vasút biztonságának fontosságáról beszélne, vagy Sztálin, „a népek tanítómestere” magát a legelkö- telezettebb demokrataként emlegetné. Itt egy pillanatra álljunk meg. Demokratát emlegettem. Bíbó István így definiálta a fogalmat: „Demokratának lenni annyit jelent, hogy nem félni.” Gyurcsány Ferenc viszont fél. Az idén október 23-án, több ezer rendőrrel, hermetikusan lezáratta azokat a területeket, ahol az ünnep alkalmával megfordult, így „szeretett népe” csak madártávlatból „üdvözölhette” a megszokott „kedves” stílusban, hogy “Gyurcsány takarodj, Gyurcsány takarodj, diktátor, diktátor”. Ennyi bevezető után, szaladjunk egy picit vissza az időben, honnét is jött ez a pápai „szépreményű” fiú. Apját ritkán emlegeti. Akkor is csak úgy (nem kevés megvetéssel) hogy italozott, és soha ki nem ejtette azt a szót, hogy ellenforradalom. Mindig következetesen forradalmat említett, amihez szerintem nem kevés bátorság kellett, és azt a veszélyt mely ezért járt, nem volt könnyű elviselni. Itt léphetett be az ital szerepe. Édesanyja Katus, szövőgyári munkás, akit fia csak úgy emleget, hogy nyugdíjfizetés előtt már élére rakja a garasokat, hogy ki tudja fizetni a köztartozásokat. Eközben fiának 2007- ben az évi tiszta jövedelme és vagyongyarapodása meghaladta a 9oo millió forintot. Állítsuk egymással szembe, a mama garasoskodik, míg gyermeke krézusként dúskál ajóban. Gyurcsány, aki valószínű jó eszű gyerek lehetett, az akkor már erősen rothadt szocializmus nyúlványain egyre feljebb kapaszkodik. Egy új generáció, egy tanultabb (bár azt nem állítom, hogy intelligensebb, vagy műveltebb) nemzedékre, égetően szüksége volt a regnáló hatalomnak. Ferinek pedig elege lett már a panelszocializmusból, (ahol a krumplileves az legyen krumplileves, mondta Kádár) és a KISZ-t, mint megfelelő „kapaszkodó eszközt” a maga szolgálatába állította. (A papa pedig szégyenében, esténként még egy pohárral többet ivott.) A Kommunista Ifjúsági Szervezet kinevelt egy fiatal, elszánt, szűk technokrata réteget, akik nem vetették meg a világ „hívságait,” és szép lassan elkezdtek tollasodni. Az a bizonyos új arisztokrácia, melyet a Fidesz oly gyakran emleget, akkor kezdett kialakulni. Ebben Feri vezéregyéniségnek bizonyult. Gátlástalanul, szinte szolgai módon kiszolgálta a régi garnitúrát, miközben valamiféle reform kommunista pózban kezdett tündökölni. Ezt a folyamatot szakította meg a rendszer- váltásnak csúfolt lépésváltás, ahol is a „Gyurcsányok” bátran az események élére álltak. No azért nem az ideológiai változásokban jeleskedtek, hanem a gazdaság lebontásában. Ez akkor annyit jelentett, hogy minden eszközzel, gátlástalanul az állami tulajdont a saját zsebük igénye szerint privatizálták. (Törvényesen? ellopták!) A semmiből ezek a KISZ-es apparátcsíkok, első számú gazdasági tényezőkké váltak, annak minden anyagi előnyeivel. Az ifjú milliomosok és milliárdosok, még meg is nyugtatták a régi „kipróbált elvtársakat,” hogy legalább a mi kutyánk kölykei kerültek helyzetbe. Ez ugyan Gyurcsány esetében, ismerve édesapja politikai nézetét, egy kissé halványra sikeredett. A Németh kormány, és bizonyos fokig az Antall kormány is, de főleg a Horn kabinet az erőgyűjtés időszaka volt. Akkor még csak a gazdasági hatalom megszerzése, a milliárdok szaporítása, és egy részének külföldre menekítése, és persze az olajozás, tocsikolás, bank konszolidációk jelentették az ifjú kommunisták gazdasági jelenlétét. Minden fellelhető eszköz igénybevételével, hogy olyan szilárd gazdasági bázist alakítsanak ki, melyre később rá lehessen építeni a politikai hatalmat. Közben áramlott az országba a tőke, a „karvalytőke” is, mely kitűnő szövetségest talált a feltörekvő „baloldali” ifjúságnál. Az ország kiárusításában a stróman szerepét őbennük találták meg. Eladó az egész világ, főleg az ország, mert az állam rossz gazda, zengték közben a balliberálisok. Ezzel egy időben magánélete is komoly változásokon
