Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. Karácsony És közben Magyarország évröl-évre hátrább kerül a versenyképességi rangsorban, csak a korrupció növeke­désében tör előre. 2006-ban a csodálatos 56-os forradalmunk 50-edik évfordulója alkalmával szembesültünk azzal, hogy hová jutottunk 50 év alatt. Akkor, 56-ban még volt Magyar- országnak értelmisége. Csak néhány név: Illyés, Németh László, Veres Péter, Bíbó, Kodály, Mindszenty ... Ma Magyarországon nincs értelmiség, melynek a nép előtt tekintélye lenne. A humán erőforrásnak Magyarorszá­gon már nincs feje... A „humán erőforrás” pedig vezetők nélkül nem sokat ér. Ma Magyarországon súlyos vezetési válság van. Ma is igaz, amit Kölcsey mondott: „Romiasz magyar nép, romladozol hazám, És lassan ölő féreg emészt belől...” Van aki nem ismeri e mai belső férgeket név szerint? Mohácsnál az ország elvesztette a katonai ütőerőt, az utóbbi 20 évben pedig a szellemi ütőerőt. Kiművelt em­berfők? Az ország egy negyede nem is érti miről be­széltünk, funkcionális analfabéta... De egy csomagért, egy gulyásért élnek szavazati jogukkal és szavaznak a „szociálisan” érzékeny milliomosok vezetése alatt álló baloldalra. Szegény, szegény magyar hazám ! Dr.Hasznos Miklós SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Az idén is „nagy pompával” emlékezett Budapest la­kossága október 23-ra. Volt díszszázad, zászlófelvonás, koszorúzás, ünnepi beszédek, operaházi előadás, kor­don, tüntetés, pfujolás, rendőrsorfal, gumibotozás, könnygáz, molotov koktél, és őrizetbe vételek, és egy kevés vér is folyt. Röviden, a szokásos „kellékek.” Akadt azért üde színfoltja is a főhajtásnak. Sólyom László köztársasági elnökünk beszéde az egyetemen, vagy a több mint ötszáz Magyar Gárda eskütétele a Élősök terén. Sőt, még ide sorolható a Fidesz tömeg- gyűlése az Astoriánál. A hatalom, mint a „régi szép Kádári időkben,” tudtunkra adta, hogy szélsőséges ele­mek megpróbálták megzavarni a dolgozó nép békés ünnepét. Most még hozzájuk csapódtak a futball huligánok is. Arról nem számolt be, a hatalom kilóra megvásárolt média, hogy vajon a nemzeti erők kormányzása idején, az előbb felsorolt kétes elemek hol voltak és miért nem zavarták meg a békés ünneplést? Arról is mélyen hallgattak az „arany száj kosár” díjazottal hogy köztársasági elnökünk, csekély kísérettel egy , jót” sétált az egyik ünnepség helyéről a Parlamentig, míg Gyurcsány Ferencet egy egész „zászlóalj” védi a ráhulló harminc forintos tojásoktól. Talán Rákosit és Gerőt gyű­lölte ennyire az „Isten adta nép,” mint ezt a pápai szél­hámost. Gyakorta hallani, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet érdemel. Ez hazugság. A ma­gyarság jobbat érdemel. Ahogy nemzeti imánkban írva vagyon: „Megbűnhődte már e nép a múltat és jövendőt.” Nehezen viseli el az „új arisztokrácia” kormánya, és a neoliberálisok Sólyom László államfő szókimondását. Pedig köztársasági elnökünk, az országot féltő kritikája, igen csak pártsemleges. Csak addig, amíg az ellenzék és mondhatjuk a nemzeti oldal megjegyzés nélkül tudomá­sul veszi a nekik címzett figyelmeztetést, a kormány- oldal egyre nehezebben tűri. A forradalom megemléke­zése alkalmával, elnök úr nem hagyta szó nélkül a ta­valyi zavargásokat, ugyanakkor nehezményezte a rend­védelmi szervek brutális fellépését, mondván, hogy az egyik törvénytelenség nem szülheti a másikat, és főleg nem az állam részéről. A hatalom nem nyúlhat jogtalan eszközökhöz és módszerekhez, mert az ő számukra a törvények betartása minden körülmények között kötele­ző. Lendvai Ildikó, a tőle megszokott alantas stílusban, többször bírálta Sólyom László szereplését, most vi­szont ebben a nemtelen viselkedésbe „beszállt” Takács Albert rendészeti miniszter is. Nyilvánvaló céljuk az volt, hogy elvonják a figyelmet arról, hogy a rendőr­terror áldozatai, a mai napig nem részesültek, sem jogi, sem erkölcsi, sem anyagi kárpótlásban. Pár hete, Gerő András, (már maga a Gerő név is rossz emlékeket idéz az emberben!) nevű, állítólagos törté­nész, egy SZDSZ-es „összeröffenésen,” beszari alaknak nevezte Sólyom Lászlót. Nyilván egy ilyen kijelentés, magát a kijelentőt minősíti, mégis azon el kell gondol­kodni, hogy az új szigorított gyűlölet beszéd árnyéká­ban, micsoda (jogos?) felháborodás lenne, ha valaki Ge­rőt csak ócska zsidóként emlegetné. Eőrsi Mátyás (aki szintén „zenész”) az SZDSZ frontembere, feltette a kér­dést: „Király-e a köztársasági elnök?” Ez alatt azt kell érteni, hogy ha nem király, nem élvez mentességet az al­pári kifejezések alól. Csak emlékeztetnék rá, hogy még a múlt században, kifütyültek egy Göncz Árpád nevű alig úriembert, mely után a balliberális sajtó, majd hogy nem, a világ végét emlegette. A történetben nem az, az érdekes, hogy a liberálisok folyamatosan kettős mércé­vel mérnek, hanem az, hogy ehhez a gyakorlatukhoz, oly görcsösen ragaszkodnak. Nem is olyan régen, kubai menekültek érkeztek ha­zánkba, ki tudja honnét, amerikai közreműködéssel. A Karib tengeri ország állami tévéje, Magyarországot csak, mint Amerika lakájaként emlegette. Arról viszont nem esett szó, hogy ennek a „lakáj országnak” Fidel pa­radicsoma, még mindig százmilliókkal tartozik anélkül, hogy remény volna arra, hogy valaha is megadják tar­tozásukat. Néhány hete Bicskén 28 kubai kapott szállást és teljes

Next

/
Thumbnails
Contents