Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
2007. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 A „humán erőforrás” A svédek valamikor nagyhatalomnak számítottak. Aztán akadt egy derék királyuk, aki nagyon szeretett háborúzni, és addig háborúzott, amíg elfogyasztotta a lakosság katonának alkalmas részét. Ezután Svédország már soha többet nem volt képes elérni a nagyhatalmi színvonalat. Szép példája ez annak, mennyire fontos, hogy egy ország mennyi és milyen minőségű „emberanyaggal” rendelkezik. A közelmúltban Franciaország és Németország „importból”, vendégmunkásokkal fedezte munkaerő hiányát. Ennek eredményeképp ma Franciaországban több millió mohamedán arab, Németországban több millió mohamedán török van. Ezek az emberek egyrészt nélkülözhetetlenek, másrészt óriási problémát jelentenek, mivel világszemléletük, mentalitásuk nagyon eltér a befogadó társadalométól. Mennél kisebb egy ország, annál nagyobb probléma, ha munkaerőhiány van, de az is, ha idegenekkel pótolják a hiányt. Magyarország kis ország. Szakképzett munkaerőből hiány van. A magyar lakosság fogyása és a cigány lakosság szaporodása nemcsak demográfiailag kritikusjelenség, hanem munkaerőpiaci szempontból is. A cigány népesség iskolázottság és szakképzettség szempontjából egyaránt nagyon alacsony színvonalon áll, ugyanakkor élen jár a törvénnyel való összeütközést tekintve. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem pl. Csehországban, Szlovákiában és Romániában is. A romániai cigányok legutóbb már Olaszországban is bemutatkoztak, hogy mennyire tisztelik a törvényt. (Érdekes, hogy az SZDSZ a cigányság nagy pártfogója — csak szóban persze — most hallgat, máskor minden cigány ügyben síkraszállt a cigányok mellett.) Problémák vannak tehát az emberanyaggal a volt szocialista országokban, de különösen Magyarországon. A valamikor széles körben használt „emberanyag” kifejezés persze joggal kifogásolható, mivel lealacsonyítja az embert. Nem jobb azonban az a szakkifejezés sem, amit ma használnak helyette, a „humán erőforrás”. Az egyik az embert az anyag, a másik az erőforrás színvonalára alacsony ítj a. Eltekintve a terminológia bajaitól, sajnos az is igaz, hogy súlyos bajok vannak magával az emberanyaggal, a humán erőforrással is. Nemcsak az, hogy a fiatal és középkorú jó szakemberek tömegesen mennek ki az országból. Ennél a nagy bajnál is nagyobb baj van az utánpótlással. Az általános iskolai és középiskolai oktatást annyira lezüllesztették, hogy az egyetemek már évek óta panaszkodnak, hogy milyen alacsony az egyetemre kerülő ifjúság színvonala. A felsőfokú oktatásból kikerülő emberanyag színvonala is zuhan, nemcsak a bekerülő „nyersanyag” gyengébb volta miatt, hanem amiatt is, hogy az egyetemi főiskolai képzés önmagában is gyengül, az oktatógárda hígulása miatt. A tehetősebbek már jelenleg is külföldre küldik fiaikat egyetemre. Azután persze, hogy itthon „elit” iskolába járatták őket. Nehogy azonban valaki azt higgye, hogy az „elit” iskola valami különlegességet jelent! A mai „elit” iskola megfelel a 30-40 évvel ezelőtti magyar átlagnak. Évek óta baj van nemcsak a „nehéz” tantárgyakkal, mint pl. a matematika, hanem már a közönséges szövegértéssel is. Pont tíz éve már, hogy muszáj volt megkongatni a vészharangot. A Magyar Hírlap 1997. okt. 14-ikei számában olvashattuk, hogy „A vidéki diákok lemaradása egyre nő”. Ugyanitt az egyik elit iskola vezetője is nyilatkozik: „A felmérések szerint 1985 óta a szövegértés és a matematikai teljesítmény drámaian csökkent.” Emellett még „A falusi, illetve a nagyvárosi környezetben tanuló gyerekek tudásszintje közt folyamatosan nő a különbség — állapítja meg az Országos Közoktatási Intézet (OKI) tudásfelmérése.” 1985 óta tart tehát ez a „drámai” folyamat, és a kormányok semmit sem tettek, csak megállapításokat! Napjainkra már ott tartunk, hogy kezd beérni a szörnyű vetés: Sólyom László is kénytelen volt beismerni, hogy „Magyarország lakosságának 23 százaléka funkcionális analfabéta, s ha meg is kapná például a Nép- szabadságot a kioszkban, nem tudná értelmezni az olvasott szöveget.” (Népszabadság 2007. október 6.) Tehát a felnőtt lakosság negyedének szövegértése is elégtelen. A rombolás tehát, amit a fejekben végeztek és végeznek, közeledik a beteljesedéshez. De nemcsak a lakosság értelmi teljesítőképességét rombolják, hanem rombolják az amúgy is rossz egészségét is, és nemcsak az egészségügyi rendszer rombolásával. Kevesen ismerik, hogy mit tettek a sport pusztítása terén. Egy jellemző példa a következő. Mezey György, ismert labdarúgó szakember. A vele készült interjú a Heti Válasz 2006. november 2-ai számában látott napvilágot. Mezey egyik megállapítása: „szétverték az UEFA által elismert edzőképzést és a Bozsik utánpótlásprogramot.” „A program először politikai csatározások áldozata lett. Beindítása az Orbán-kormányhoz kötődött: egy év után már hatvanezer újonnan igazolt gyerek futballozott. A Medgyessy-kormány idején, Gyurcsány Ferenc sportminisztersége alatt megszüntették a programot, és csak nagy nehézségek árán sikerült újraindítani az OTP és a Mól támogatásával.” Figyelem! Gyurcsány Ferenc már sportminiszterként is rombolt! De a vasúti szárnyvonalak megszüntetésével is rombolják az ország „humán erőforrását”. Több lesz a munkanélküli, nehezebb lesz a munkába és iskolába járás.
