Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11. szám
2007. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Pusztul a nép idehaza. Évente egy kisváros lakosságával lesz szegényebb az ország. A jelenlegi kormány minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ez a folyamat tovább gyorsuljon. Az állítólagos cél, hogy 2050-re már csak hatmillió magyar legyen. Aki pedig felemeli a szavát ezen folyamat ellen, az nacionalista, soviniszta, fasiszta, populista és az ördög tudja, hogy még mi minden. Azért ,jó hírem" is van. A fogyás csökkentését új bevándorlókkal pótolják. No nem moldvai csángók, vagy kárpátaljai magyarokkal, hiszen rájuk nincs szükség. Nem, hanem egy meg nem nevezett közel-keleti országból jönnek éjszakánként charter járatokkal, melyeket lefüggönyözött autóbuszok várnak. Főleg idősebb emberek telepednek le. Budapesten egyes becslések szerint, az utóbbi években, a luxus lakóparkokban 25,000 lakás épült számukra. Ezek a lakóparkok hermetikusan el vannak zárva az egyszerű halandók elöl. Mi magyarok oda csak cselédként, különleges engedéllyel léphetünk be. Az izraeli titkosszolgálat által kiképzett őrzővédő fogdmegek őrzik éjjel nappal az említett lakóparkokat. Sőt, még a legmodernebb elektromos biztonsági berendezésekkel is fel vannak szerelve. Az új jövevények, ahonnét jönnek, ott már kissé kinőlték az országot, és az amerikai támogatásból bőven telik arra is, hogy a már produktív munkát nem végző állampolgárainak így biztosítsanak nyugodt öregséget. A leírtakból könnyen rá lehet jönni, hogy nem Szíriáról vagy Tuniszról van szó. Annyit azért elárulok, hogy az ország hivatalos nyelve a héber. Néhány egészségesen gondolkodó ember idehaza, tudni véli, hogy a hazai lakosság „törvényes eszközökkel" való csökkentése, és az újonnan jöttek betelepítése között okozati összefüggés van. Félő, hogy majd két, három emberöltő után, ükunokáink belépve egy kávézóba, ahová egyébként akkor már nem teheti be a lábát, végső elkeseredésében felrobbantja a testére erősített szerkezetet. Szerencsére ez ma még csak fikció, de nekem úgy tűnik, mint ha már hasonló előfordult volna valahol a közel- keleten. Az elmúlt 50 évben, a hazai légierő szovjet gépekkel volt felszerelve, melyek típusa a MÍG 15-től a MÍG 29- ig terjedtek. Ezen változtatott az Orbán kormány, és a svéd SAAB cégtől, ha jól tudom 19 Grippen vadászgépet rendelt meg, melynek egy része már leszállításra került. A gépeket hazánk lízingeli, olyan formában, hogy a lízingdíj kiegyenlítése után, a gépek magyar tulajdonba mennek át. A szerződésben az is szerepelt, hogy a vadászgépek után kifizetett bérleti díjak egy részét, a svéd cég hazánkba fekteti be, hogy ezzel is új munkahelyek teremtődjenek. Ezt a logikus gyakorlatot változtatta meg a balliberális kormány, amikor hatalomra került. Módosította a szerződést olyan formába, hogy a gépeken változtatást hajtottak végre azért, hogy a levegőben is tudjanak üzemanyagot felvenni. A szakértők és a közvélemény érthetetlenül fogadta a kezdeményezést. Ugyanis Magyarországnak nincsenek tanker gépei. Trianon után a megkurtított ország határai, oly közel kerültek egymáshoz, hogy ezek a modern harci gépek, mire elhagyják a kifutó pályát és felgyorsítanak, már oly közel kerülnek a határhoz, hogy kénytelenek visszafordulni. Végezetül a NATO, semmi ilyen feltételt nem szabott a gépek vásárlásánál. Néhány hete Svédországban kirobbant egy korrupciós botrány, a gépeket gyártó konszern körül. Borítékolni merem, hogy ebben a söpredék kormányban valaki nagyot kaszált az új megrendeléseken úgy, hogy közben egy-két pártkassza is feltöltődött. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke Szlovákiába látogatott. Látogatásának célja, magán jellegű volt. Ahogy az már ilyenkor szokás, a szlovák sajtó figyelemmel kísérte az útját. Sőt, sajtótájékoztatót is tartott. Az egyik odaáti lap, nem hagyta szó nélkül a szlovák parlament által megerősített Benes dekrétumot, mely rég óta feszültség forrása a két ország között. Köz- társasági elnökünk kifejtette véleményét, mely megegyezik a kormány, és úgy gondolom az összmagyarság véleményével, hogy a dekrétum megalázó és idejét múlt a magyarsággal szembe. Végül is nem az egész dekrétum az, mely számunkra elfogadhatatlan, hanem a kollektív bűnösség elve. Most ne menjünk abba bele, hogy az első és a második bécsi döntés, mely visszajuttatott bizonyos területeket Magyarországnak, csak egy végtelenül embertelen és igazságtalan döntést, Trianon fájdalmát próbálta enyhíteni. A Felvidéken élő magyarságnak a megkérdezése nélkül, a fejük felett döntötte el a Felvidék (és a többi terület) elcsatolását, majd 1938-tól bizonyos területek visszaadását. A döntésekben, és azok végrehajtásában az ott élő magyarság nem vett részt, noha kitörő örömmel fogadta a bevonuló magyar honvédséget. A bűne is ez lett. Ezért üldöztek el Csehszlovákiából majd félmillió embert úgy, hogy ingóságától és ingatlanától megfosztva, 20 kilogrammos csomaggal, földönfutóvá tették. Mind ezt még tetézte a kollektív bűnösség elve, melyet ma már egy magára valamit is adó ország nem tűz a zászlójára. A jelenlegi szlovák kormány közösen kormányoz a magyar és Európát gyűlölő, és szélsőségeses uszító Ján Szlotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével, aki folyamatosan gyalázza a magyarságot, és azzal fenyegetőzik, hogy masíroznak még szlovák tankok Budapesten. Európában, ahol már rég a történelem szemétdombjára került a kollektív bűnösség teóriája, irulva, pirulva szégyenében, lehajtott fejjel hallgat, amit Ján Szlota és
