Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-10-01 / 10. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. október MEG VOLT ÍRVA Nyári délután, árnyékos ligetben Sétáltam, hallgatva madarak dalát... Anyámra gondoltam - aki temetőben Álmodik — s haza várja bujdosó fiát. Leültem. Néztem a nyílt virágokat. A kelyhekböl mézet lopó méheket... Elmerengtem a teremtés szépségén S velem dúdolt a táj - régi éneket. „Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át Mert az árnyas erdő nékem vidám kedvet ád. Lomb a fán virág a fűben mintha intene Árnyaiban megpihenni vándor jöjj ide.” Nyarakra gondoltam. Szép hazámra... Könnyeztem — nem volt velem senki se - Mikor az egyik zöld bokor alól Ki bukdácsolt egy sebzett gerlice. Alig volt benne élet. Tört szárnya Földig lógott, hátából is vérzett, Remegett szegény, segítségre várt... S bennem a tehetetlenség égett. Aztán leült a fűre és. sírni kezdett...- Fájdalmában elveszett párját hívta - Fölemeltem -, simogattam lázas testét, De bekövetkezett ami megvolt írva: Ölemben elaludt, örökre! Viharos Viktor ÉRCNÉL MARADANDÓBB... A tudat, hogy az erdélyi városokat a mi őseink építették -ÉRCNÉL MARADANDÓBB. De ez a tudat, mivelhogy bennünk van, nem látható és nem lehet érvelni vele. A mi, belső tudatunkon kívül azonban vannak más, tapintható, kézzel fogható tanúink is arra, hogy ez a föld a miénk volt. Itt építettek őseink maguknak házakat, templomokat, iskolákat, kórházakat, színházakat és más középületeket. Ezek az épületek mind a mi tanúink, a mi örökségünk. Őrizzük meg és értékeljük ezeket. Tegyük mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy mindezeket a mi őseink tervézték, pénzelték, építették és használták! Trianon után erőszakkal elvették, eredeti rendeltetésüket megváltoztatva idegenek használták, gondtalanul kezelték, hiszen mindez a kincs ingyen hullott az ölükbe. De az épületek megvannak, állanak és ezek a mi bizo-nyitékaink. Nincs még eléggé beivódva a köztudatba, hogy mekkora értéket jelent számunkra - és az egész civilizált világ számára is - ez a bizonyító örökség. Harcolunk az épületek visszaadásáért, ami megy ugyan, de csak csigaléptekkel és különféle feltételekkel, záradékokkal “fűszerezve”. Addig is, amig ez a hosszadalmas huza-vona, adom- nem adom játék folyik, javasolom, hogy: MINDEN EGYES ÉPÜLETRE amit mi építettünk, EMLÉKTÁBLÁKAT helyezzünk, melyeken közöljük az építkezés évét, az építtető és az építész nevét valamint az épület eredeti rendeltetését. A demokrácia és az idegenforgalom okából legyenek e feliratok többnyelvüek - angolul, németül, románul és magyarul. Nemzetközi magyar összefogással ezt kellene tenni. Talán a jelenlegi magyar társadalom is segíthetne ebben a nemes vállalkozásban. Ércnél maradandóbb tudatunk így valósággá válhatna. Martin János Hol vannak a magyar zászlók? Dunára néző lakásunkból napok óta figyelemmel kísérem az augusztus 20-i készülődéseket. Naponta cikkáznak fejünk felett majd szlalomoznak a Lánchíd alatt a repülőgépek. A rakpartokon tömegek, felvonulási standok, .hogy csak néhámyat említsek. Vártam, hogy fellobogózzák a hidakat, a Bartók Béla útat. Ma 20-án reggelre lemondhatok e reményemről. 50-es évekbeli karácsonykor volt ilyen érzésem, amikor nem kaphattam meg a Jézuskától a játékot, amire vágytam. Ma már tudom, hogy ennek oka szüleim anyagi helyzete volt. De-a zászlók hiányának az idei Szent István ünnepségről más oka lehet, hiszen szemmel láthatólag van pénz az Andrássy úton Új Magyarország fesztivált rendezni. Van pénz emberéletet, a várost, hidakat, épületeket veszélyeztető repülő bemutatókra, a több pontról fölröppentett tűzijátékokra, de nem futotta nemzeti lobogóba öltöztetni a fővárost? Szégyen! Magyar Judith Budapest és New Jersey,'USA Kérjük, ne felejtse el előfizetését megújítani!
