Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. júl.-aug. Búcsú a szülői háztól, Búcsúzom a kedves szőlői háztól, Amiben felnőttem, a kerttől, a fáktól, A számlálhatatlan sok játszóhelytől, És a családi tűzhely védelméről. Játszótársaktól, gyermekkacagástól, A szembekötősditől, bújócskától, Kertünk sokfajta virágágyaitól, S az egész boldog gyermekvilágomtól. Fáj búcsúznom a szobámtól, ágyamtól, Álmaimtól, osztatlan önmagámtól. Sajnálom elhagyni a megszokottat, De legjobban, drága jó Anyámat. Búcsúznom titkon, hogy ne lássa senki, Fájó könnyeimet, mely szememből hull ki. Letörlöm, és jókedvem mögé rejtem. Jaj Istenem! - De fáj innét elmennem! Milyen lesz az új, amit nem ismerek? Boldogság? - Szerelem? - Vagy mibe megyek? Ismeretlen világ az asszonyélet, Zavartalanságában alig hiszek, A sok ismeretlen már most megzavart, Gyermekéletem nem takart titkokat! A boldogság az, amit most választok? Nem! - Sokkal szebb volt az, mit most elhagyok! Búcsúzom, - Isten veled kis otthonom, Nálad nagyobb boldogság nem vár sehol! Mert nincs olyan asszony a világon, Ki gyermek maradt az asszonysorsában. Isten veled — te szép gyermekvilágom! Isten veled! - Boldog ártatlanságom! Sárköziné Németh Piroska Kicsi, fehér leányszoba, fehér, mint a hó, Benne ül egy szőke kislány, szíve hervadó. Levelet ír messze - messze, szíve megremeg: „Bocsássa meg, másé lettem. Isten áldja meg!" Meg van még a lányszoba, de megfakult már. Szőke kislány feje felett elsuhant a nyár. Visszagondol a levélre búsan, csendesen - : Legszebb emlék mégis csak az első szerelem. Gábler Antal: A BUJDOSÓ Naplómból Örvények közt a sziklás partokon, Evek óta megkínzott arcokon, Esőben, hóban ha jön a zivatar S hegyek ormán, mikor dühöng a vihar Bérceket tördelve felhőkön át: Viszi a hírt - nincs több jóbarát. Hamis az írás, meghalt minden ember, Kalmárok élnek: így mondja a tenger. Békét hirdető fukar krónikás, Aki arról beszél, a világ mily csodás S könnyeket hullató bátor hazafi „Van elég belőlük”: ezt mondja valaki. De hozzák a hírt - magyarok Hazája... Budapest, Eger és a Duna - Tisza tája Mily gyönyörű a Kárpátok alatt, S én arra dondolok, mig rohan a vonat. Hisz örvények közt, sziklás partokon Ezt látom húsz éve, a sápadt arcokon. —A Magyar Nemzet Kis-Lengyelország Nagy-Bri- tanniában címmel készített összeállítást arról, hogy amióta 2004. május 1-jén Nagy-Britannia munkaerőpiaca megnyílt a tíz új EU-tagország előtt, egyedül Lengyel- ország váltotta be - igaz, minden várakozást felülmúlóan - a kelet-európai munkavállalók inváziójával kapcsolatos félelmeket. A nagyságrendekkel nagyobb jövedelem és a javuló életminőség perspektívája azóta több százezer lengyel útját vezérelte nyugat felé. A cikk rámutat a nyelvi korlátokra is, hangsúlyozva, hogy azt az egyháznak is át kell hidalnia. A cambridge-i Von Hugel Intézet közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentése szerint több százezer új katolikus hívő igényli az egyház lelkipásztori szolgáltatásait - ők sok helyütt már anyanyelvükön is gyónhatnak. Az anglikán egyház néhány éven belül a második helyre szorulhat vissza a felekezeti létszám tekintetében. Skóciában már nem csak azért fordulnak anyanyelvükön az országrészben élő lengyelekhez, hogy növeljék a gyülekezeteket vagy megnyerjék a gyerekeket az egyházi iskoláknak. A regisztrált és szavazásra jogosult 40 ezer helyi munkavállaló lelkiismerete politikai tényezővé nőheti ki magát a skót parlamenti választásokon, ha hallgat Keith O’Brien bíborosra, aki régóta elégedetlenségét hangoztatja a kormány családpolitikájával szemben. Kérjük, legyen munkatárs, terjessze lapunkat!
