Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-07-01 / 7-8. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 20°7- júl.-aug.

Harmath István

r

Április hónap elején

rövid híradást olvastam egy hazai internetes portálon, amelyben Hiller István kultuszminiszter arról tájékoztatta a hazai sajtót, hogy márciusban Washingtonban tárgyalt egy esetleges New York-i kulturális évadról. „Az Oktatási és Kulturális Minisztérium kiemelt figyelmet fordít a magyar kultúra külföldi megismertetésére. Ezzel kapcsolatban megismételte: amennyiben megvalósul az évad, nem kell arra törekedni, hogy egész Amerikát meghódítsák a magyar kultúra számára. Világszínvonalú kulturális teljesítményekre van szükség, mennyiség helyett a minőséget kell előnybe helyezni - hangsúlyozta Hiller István.” A kultuszminiszter híradásban arról is szólt, hogy Amerika alatt a főként New York és Washington városait és környékét érti.

Április 9-én, húsvéthétfőn a világhálót pásztázva, rá- kattintottam a NapTV adására, ahol a műsorban Orsós László Jakab, a New York-ban működő Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt az egyik vendég. A két évvel ezelőtt kievezett igazgató munkaköre, a címéről ítélve egész Amerikára szól, bár New York városán kívül nem hinném, hogy sokan ismerik akár az igazgatót, akár az intézmény nevét és működését. Az interjúból kitűnt, hogy magyar állam által finanszírozott kulturális tevékenység kizárólag New York városára irányul, megcélozva a tanultabb, müveit, más szóval a vájt fülű, elit közönséget, vagyis az elérhető publikum egy csekély szegmensét. Ekképpen, a New York-ba áramló magyar kultúra javarészt a kortársművészet modern irányzatait mutatja be, az érdeklődőknek.

Mondjuk, nekem nincs problémám az igazgató elképzelésével, elismerem a modem irányzatok fontosságát, amit hiányolok, ha kizárólag csak ezt prezentálják Amerikában, mintha csak ez lenne a jellemzője szülőhazánk kultúrájának. Azután, hiányolom azt is, hogy az itt élő magyarság kulturális igénye teljesen érdektelen Hiller miniszter és Orsós igazgató számára.

Úgy emlékszem 2005-ben, még az Amerikába való kihelyezése előtt Budapesten egy kávéház, vagy kiskocsma teraszán találkoztam Orsós László Jakabbal. Intelligens, művelt embert ismertem meg benne, aki már akkor kijelentette, nem az amerikai magyarság az ide irányuló magyarkultúra célközönsége. Igazat mondott, az itt élő magyarok körében úgy a személye, mint a neve két év után is szinte teljesen ismeretlen.

Talán azok hallottak működéséről, akik látták vagy olvastak valamit az 1956-os Forradalom 50 éves évfordulójára a Time Square-en kiállított monumentális plakátokról, amelynek költségei a rossznyelvek szerint több tíz, esetleg százezer dollárjába került a magyar adófizetőknek. A méregdrága hirdetés kampány pozitív eredményei ez idáig nem észlelhetők, sem a politikában, sem pedig a

közéletben. New York-ban, a Time Square-en, ha megkérdeznénk tíz járókelőt, a tízből kilenc ma sem találná meg Magyarország pontos helyét a térképen. Az intézet honlapját - www.magvarintezet.hu - kutatva, vajmi kevés információ látható a munkájukkal kapcsolatban. A Rendezvények szóra kattintva, 2005. júniusától kezdve igen kevés program található a honlapon. Az előző a leváltott igazgató, Márton András aktivitása alatt, egy hónap alatt több rendezvényre akadtam, mint Orsós László Jakab működése alatt az eltelt két évben.

Jómagam, a Chicagóban eltöltött negyvennégy év alatt rengeteg értékes magyar kultúrműsornak voltam tanúja városukban. Nincs elég helyem ebben a cikkben felsorolni, még a tizedrészét sem. Egyszer talán nekifogok, hiszen érdemes lenne emléket állítani a Chicagóban lezajlott magyarvonatkozású kulturális eseményeknek. A Michigan tó melletti metropolisból vizsgálva a magyar kultúra képét, meglepő eredményt kapok. Abból a városból, amely nem szerepelt ezelőtt, s nem szerepel ma sem, a kultusz- miniszter, vagy a magyarintézet igazgatója érdeklődési körében.

Alig néhány héttel ezelőtt, a fennállásának huszadik jubileumát ünneplő Chicago Chamber Musicians (CCM) kamarazenekar, magyar zeneszerzők műveiből összeállított programmal emlékezett meg az 1956-os Forradalom- ról, és egyben ünnepelték Bartók Béla 125. születésnapját. A zenekar műsorán, két Bartók kompozíció: a 6. Vonósnégyes, valamint a híres klarinét virtuóz Benny Goodman számára írt Contrast for Clarinet, Violin and Piano című ritkán előadott remekmű szerepelt. A CCM egyik alapítója, a klarinét varázslatos mestere, Larry Combs hosszú éveken át chicagói szimfonikusok zenekarának tagjaként működött, a felejthetetlen, Solti György karnagy és zeneigazgató vezetése alatt.

A magyar program másik két műsorszáma Kodály Zoltán Duo for Violin and Cello, Op.l, majd Kurtág György klarinét, mélyhegedű és zongorára írt rövid szerzeménye volt. Evekkel ezelőtt nehezen viseltem el az effajta modern klasszikus remekművekkel teletűzdelt programot. Az évek során, ha élvezhetővé nem is mindig, azonban elfogadhatóvá váltak számomra a magyar zenei géniuszok briliáns kompozíciói..

Májusban Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operája került bemutatásra a Chicago Opera Theater-ben, eredeti magyar szöveggel. Bartók remekművét 1974 adták utoljára Chicagóban, akkor angolul ment a Lyricben. Ezúttal magyar nyelven mutatták be. A Kékszakállú herceg szerepét, a világhíres basszba- riton Sámuel Ramey, míg Juditot a kanadai-magyar szoprán Szabó Krisztina énekelte. Az eredeti szövegben a fentieken kívül van még a Regős prológusa, amely legtöbbször kimarad az előadásból, magyar nyelven beszélő színészek kevesen vannak Amerikában. Legutóbb, amikor Budapesten jártam, az Állami Operaházban Oberferank Péter karnagy citálta a Regős szövegét, ami nem nyújtott számomra emlékezetes élményt.

Chicagóban 1989. januárban a chicagói szimfonikusok