Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-07-01 / 7-8. szám

2007. júl.-aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG ___U bérleti előadásán, Solti György vezényelte A kékszakállú koncert verzióját, amelyen a magyar Takács Klára mel­lett, a norvég basszista Aaug Haugland énekelt, és Simon Miklós tolmácsolta, ékes magyarsággal a prológot. Régi barátom, néhai Simon Miklós szövege hallható a Dautsche Gramaphon cég által 1998-ban kiadott CD-én. Az előadás felvétele azonban 1993-ban készült, és Pierre Boulez karnagy vezényelte a Chicago Symphoic Orchestra zene­karát, a két principális énekes, Jessye Norman és Polgár László közreműködésével. Jómagam mindkét koncerten jelen voltam, ezért jól tudom, hogy az 1993-ban Larry Russo nevű helyi színész angolul adta elő a prológot, az angol fordítás, bármilyen jónak is tűnt, meg sem közelíti a magyar eredeti szöveget. Az operában szereplő kanadai-magyar Szabó Krisz­tina 2004-ben, majd 2005-ben lépett a Chicago Opera Theater közönsége elé. Előbb Monteverdi Poppea meg­koronázásában Octavia szerepét énekelte, majd két évvel ezelőtt Mozart Figaro házasságában, mint Almaviva grófnő lépett színpadra. Városunk kőszívű kritikusai, mindkét alkalommal dicsérő véleményt írtak a fiatal, te­hetséges szopránról. A lírai szerepek után nagy változást és megmérettetést jelent Judit szerepe, amely drámai szopránt követel. Bízom benne, hogy Szabó Krisztina megoldja a nehéz feladatot. Noteszlap A zarándok Száz évvel ezelőtt, 1907. május 17-én született, s mind­össze harmincegy esztendőt élt Dsida Jenő, a költő, aki 1933. május 2-án olaszországi zarándokútra indult, és három nap múlva eljutott a Szentatya elé, kétszázhet­venegy társával együtt. Erdélyből érkeztek mindannyi­an, és XI. Piusz pápa valamennyiük felé a kezét nyúj­totta. Ez a Vatikán egyik legszebb termében történt, a bíbortrónusú Sala Dúcaiéban... A nagyváradi Erdélyi Lapok készítette elő, szervezte meg a tíznapos társasutazást Olaszországba, külön vona­ton. Nemcsak Transzilvánia nagyvárosaiból jelentkeztek az utazásra, ritkán szereplő kisebb-nagyobb települések­ről is, mint például a szép nevű Mezőfény, Csíkszépvíz, Hagymádfalva, Szentivánlaborfalva, Gyertyános. Akadt olyan útitárs, aki a felvidéki Rimaszombatról érkezett a nagyváradi indulásra. Dsida Jenő hírlapíróként volt a kétszázhetvenkettő egyike, az Erdélyi Lapok kolozsvári dolgozótársaként, riportírási tervekkel és kedvvel. Krónikás... A Sala Dú­caiéban is szorgalmasan jegyzett. Szentév volt 1933, Krisztus urunk kereszthalálának ezerkilencszázadik évfordulója. Erről beszélt a pápa az erdélyi zarándokoknak:- Ez az év nem közönséges esztendő, és nem közönséges a jubileumok sorában sem. Éppen ezért nagy kegyelmet és eredményeket várunk. Az év prog­ramját maga a Megváltó adta meg, amikor azt mondotta: "Elmegyek, hogy megfeszítsenek, és életet adjak nek­tek..." Ez az élet nem a mindennapok élete, hanem a léleké, amely örök, és méltó arra, hogy Krisztus életét adja érte... Megerősödni Krisztusban, újraéledni őbenne: ez a keresztény életprogram teljessége, amelyért Jézus Krisztus meghalt a keresztfán ezerkilencszáz esztendő­vel ezelőtt... Hogy e szentév mennél áldásosabb legyen számotokra, megáldalak titeket, szeretteiteket, mindazo­kat, akikre most gondoltok, és akiket otthon hagytatok... Ez a váratlan pápai beszéd Dsida útiriportjainak, jegyzeteinek bizonyára a legemlékezetesebb része. A napló- és cikkrészletek, egybeszerkesztve még abban az évben megjelentek Nagyváradon; a kis kötet címe: Ma­gyar karaván Itálián keresztül. Mert persze a zarándo­kok - araszolva vonatukkal - érintették Velencét is, Firenzét is, úgy jutottak Rómába. Onnét a társaság egy- harmada leruccant Nápolyba is, Pompejibe is. A vissza- úton háromórányi idő jutott Szent Antal városára, Pa- dovára is. A Magyar karaván Itálián keresztül elé bevezetőt írt Dsida Jenő. Csupa bájos mentegetőzés; hogy: ne keres­sek ezeken az oldalakon irodalmat, mert nem az. Nem is művészettörténet, vagy útikalauz. Nem, ez: útinapló, le­hetőleg hű beszámoló, napilapba való könnyű kifejezése egy útiközösség és krónikásuk hangulatának; néhány villanó észrevétel. Dsida Jenő, a költő mégis jelen van, szinte minden mondatában! "Hitet kértem magamnak: a nyugodt és boldog ősök hitét, akik mosolyogva hajtották fejüket az Isten kebelére. Erőt kértem, a mártírok erejét. Szeretetet kértem, Fra Angelico angyalainak mosolygását..." Dsida Jenő, a költő a klaszszikus olasz poéta, D'An­nunzio ódájának első szavaival búcsúzik Olaszhontól: "O, folytonos-újra-megifjult, / Világ színe, drága virága, / Földfűszere és aromája: / Itália! Itália!" Még ugyanabban az évben, 1933-ban megjelent Nagycsütörtök című verseskönyve is, ahol a zengő- zsongó Szerenád Ilonkának mellett ott a Krisztus című költemény szelíd realizmusa: "Krisztusom... /Én sok éj­szaka láttalak már, hallgattalak is / számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű / voltál, szürke, fáradt és hoz­zánk hasonló..." Mind a két kötet itt lesz a kezem ügyében a százéves fordulón is. (ujember.hu) Dalos László —A balatonfüredi kikötőben felsorakozott vitorlá­sokra a Himnusz hangjaira felhúzták a nemzeti lobogót, a matrózok megkoszorúzták a tó vizét, és vitorlát bon­tottak a hajók, ezzel megkezdődött az idei vitorlássze­zon a Balatonon. A tízezer hazai vitorlázó közül hét­nyolcezren a Balatonon hódolnak ennek a sportnak.

Next

/
Thumbnails
Contents