Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
2007. júl.-aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG ___U bérleti előadásán, Solti György vezényelte A kékszakállú koncert verzióját, amelyen a magyar Takács Klára mellett, a norvég basszista Aaug Haugland énekelt, és Simon Miklós tolmácsolta, ékes magyarsággal a prológot. Régi barátom, néhai Simon Miklós szövege hallható a Dautsche Gramaphon cég által 1998-ban kiadott CD-én. Az előadás felvétele azonban 1993-ban készült, és Pierre Boulez karnagy vezényelte a Chicago Symphoic Orchestra zenekarát, a két principális énekes, Jessye Norman és Polgár László közreműködésével. Jómagam mindkét koncerten jelen voltam, ezért jól tudom, hogy az 1993-ban Larry Russo nevű helyi színész angolul adta elő a prológot, az angol fordítás, bármilyen jónak is tűnt, meg sem közelíti a magyar eredeti szöveget. Az operában szereplő kanadai-magyar Szabó Krisztina 2004-ben, majd 2005-ben lépett a Chicago Opera Theater közönsége elé. Előbb Monteverdi Poppea megkoronázásában Octavia szerepét énekelte, majd két évvel ezelőtt Mozart Figaro házasságában, mint Almaviva grófnő lépett színpadra. Városunk kőszívű kritikusai, mindkét alkalommal dicsérő véleményt írtak a fiatal, tehetséges szopránról. A lírai szerepek után nagy változást és megmérettetést jelent Judit szerepe, amely drámai szopránt követel. Bízom benne, hogy Szabó Krisztina megoldja a nehéz feladatot. Noteszlap A zarándok Száz évvel ezelőtt, 1907. május 17-én született, s mindössze harmincegy esztendőt élt Dsida Jenő, a költő, aki 1933. május 2-án olaszországi zarándokútra indult, és három nap múlva eljutott a Szentatya elé, kétszázhetvenegy társával együtt. Erdélyből érkeztek mindannyian, és XI. Piusz pápa valamennyiük felé a kezét nyújtotta. Ez a Vatikán egyik legszebb termében történt, a bíbortrónusú Sala Dúcaiéban... A nagyváradi Erdélyi Lapok készítette elő, szervezte meg a tíznapos társasutazást Olaszországba, külön vonaton. Nemcsak Transzilvánia nagyvárosaiból jelentkeztek az utazásra, ritkán szereplő kisebb-nagyobb településekről is, mint például a szép nevű Mezőfény, Csíkszépvíz, Hagymádfalva, Szentivánlaborfalva, Gyertyános. Akadt olyan útitárs, aki a felvidéki Rimaszombatról érkezett a nagyváradi indulásra. Dsida Jenő hírlapíróként volt a kétszázhetvenkettő egyike, az Erdélyi Lapok kolozsvári dolgozótársaként, riportírási tervekkel és kedvvel. Krónikás... A Sala Dúcaiéban is szorgalmasan jegyzett. Szentév volt 1933, Krisztus urunk kereszthalálának ezerkilencszázadik évfordulója. Erről beszélt a pápa az erdélyi zarándokoknak:- Ez az év nem közönséges esztendő, és nem közönséges a jubileumok sorában sem. Éppen ezért nagy kegyelmet és eredményeket várunk. Az év programját maga a Megváltó adta meg, amikor azt mondotta: "Elmegyek, hogy megfeszítsenek, és életet adjak nektek..." Ez az élet nem a mindennapok élete, hanem a léleké, amely örök, és méltó arra, hogy Krisztus életét adja érte... Megerősödni Krisztusban, újraéledni őbenne: ez a keresztény életprogram teljessége, amelyért Jézus Krisztus meghalt a keresztfán ezerkilencszáz esztendővel ezelőtt... Hogy e szentév mennél áldásosabb legyen számotokra, megáldalak titeket, szeretteiteket, mindazokat, akikre most gondoltok, és akiket otthon hagytatok... Ez a váratlan pápai beszéd Dsida útiriportjainak, jegyzeteinek bizonyára a legemlékezetesebb része. A napló- és cikkrészletek, egybeszerkesztve még abban az évben megjelentek Nagyváradon; a kis kötet címe: Magyar karaván Itálián keresztül. Mert persze a zarándokok - araszolva vonatukkal - érintették Velencét is, Firenzét is, úgy jutottak Rómába. Onnét a társaság egy- harmada leruccant Nápolyba is, Pompejibe is. A vissza- úton háromórányi idő jutott Szent Antal városára, Pa- dovára is. A Magyar karaván Itálián keresztül elé bevezetőt írt Dsida Jenő. Csupa bájos mentegetőzés; hogy: ne keressek ezeken az oldalakon irodalmat, mert nem az. Nem is művészettörténet, vagy útikalauz. Nem, ez: útinapló, lehetőleg hű beszámoló, napilapba való könnyű kifejezése egy útiközösség és krónikásuk hangulatának; néhány villanó észrevétel. Dsida Jenő, a költő mégis jelen van, szinte minden mondatában! "Hitet kértem magamnak: a nyugodt és boldog ősök hitét, akik mosolyogva hajtották fejüket az Isten kebelére. Erőt kértem, a mártírok erejét. Szeretetet kértem, Fra Angelico angyalainak mosolygását..." Dsida Jenő, a költő a klaszszikus olasz poéta, D'Annunzio ódájának első szavaival búcsúzik Olaszhontól: "O, folytonos-újra-megifjult, / Világ színe, drága virága, / Földfűszere és aromája: / Itália! Itália!" Még ugyanabban az évben, 1933-ban megjelent Nagycsütörtök című verseskönyve is, ahol a zengő- zsongó Szerenád Ilonkának mellett ott a Krisztus című költemény szelíd realizmusa: "Krisztusom... /Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is / számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű / voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló..." Mind a két kötet itt lesz a kezem ügyében a százéves fordulón is. (ujember.hu) Dalos László —A balatonfüredi kikötőben felsorakozott vitorlásokra a Himnusz hangjaira felhúzták a nemzeti lobogót, a matrózok megkoszorúzták a tó vizét, és vitorlát bontottak a hajók, ezzel megkezdődött az idei vitorlásszezon a Balatonon. A tízezer hazai vitorlázó közül hétnyolcezren a Balatonon hódolnak ennek a sportnak.
