Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
2007. júl.-aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Bizonyítván, hogy a Kárpát-medence úgy földrajzi, mint történelmi szempontból egy szervezeti egység. A szív ma is Budapest, melynek vénái behálózzák ezt az egész összefüggő tájegységet s nincs az a döntés, diktátum vagy politikai érdek, mely ezt az egységet képes lenne megbontani. E munka természetesen rávilágít arra a szomorú tényre, hogy a közterületek névadó helyiségei, illetve történelmi nagyjainak szülőhelye, már régen nem tartoznak országunk jelenlegi határai közé. Annak ellenére, hogy a könyv nem ismerteti azokat a fájdalmas politikai okokat, melyek a mai helyzethez'elvezettek, a tények maguktól beszélnek. Vádirat ez a könyv azok ellen, akik 192o. június 4-én Versaille parkjának Trianon nevű kastélyában egyetlen tollvonással elvették Magyarország területének kétharmadát és a szomszédos országokhoz csatolták. Elvették a színmagyar Csallóközt, Bihart és Székelyföldet, elvették Klapka György legendás várát, Komáromot, koronázó városunkat, Pozsonyt. Elvették Rákóczi fejedelem várát, Kassát, Thököly fejedelem városát, Késmárkot, elvették Eperjest, Iglót, Nagyváradot, 17 királyunk temetkezési helyét. Szétdarabolták azt, ami összetartozott, egy késvágással levágták a vénákat a szívről, hogy megszűnjön a vérkeringés s elvérezzen a nemzet. Hogy mégsem sikerült, arra bizonyíték e könyv is. Részlet a könyvből: „GYERGYÓALFALU utca a XVII kerületben, Pesti út lakópark. Az utca névadója ma Románia, Hargita megye területén van, előzőleg pedig Csík vármegye gyergyó- szentmiklósi járásában elterülő nagyközség volt. Az 1910-ben tartott népszámlálás 65oo magyar ajkú lakót jegyzett fel. A község közel a Maroshoz, a Békény patak partján fekszik. Földrajzkutatók szerint a község nevét annak fekvése határozta meg, mivel Gyergyó- szentmiklóstól, Szárhegytől lefele, mint „alsó” falu helyezkedett el, lapályos területen. Takaros házai és a hozzátartozó belsőségek (telek, udvar, kert) a székely ember szorgalmát, munkaszeretetét bizonyítják. Meg volt szervezve a falu lakóinak mindennapi magán- és közösségi- élete is. Állami népiskola, inasiskola, tanműhely, postahivatal, csendőrőrs, téglagyár működött a községben a legrégibb időktől. Templomának építését az oklevelek a XIII. századra tették, melynek kapuja Árpádkori. Lelkész hivatalának irattárában találták azt az 1823-ban keletkezett okiratot, amely szerint barokk stílusban épült templomának alapjait 1213-ban tették le. Tornyában található felirat is ezt az évet tartja eredendőnek. Egy másik bejegyzés szerint a falu már 1332- ben pápai dézsmát fizetett .......” A könyvet sajnos egyelőre nem tarthattam a kezemben, mert mint hasonló esetekben, a házaspárnak nincs elégséges pénze a kinyomtatáshoz, a jelenlegi kormány és liberális városvezetésnek pedig nem érdeke egy ilyen munka támogatása. Azért fordulok a szerzők nevében támogatásért a magyar emigrációhoz, hogy adományaival segítse a könyv megjelenését. Hogy ne keresgessük többé könyvtárakban és a világhálón szűkebb pátriánk leírását, hanem egyetlen könyv fellapozásával elénk táruljon annak történelme, földrajza és társadalmi rendszere, a kezdetektől napjainkig. A szerzők ígérete szerint, a támogatás mértékétől függetlenül mindenki, aki támogatásával elősegíti a könyv kiadatását, egy dedikált könyvet kap ajándékba. Ditrói Csiby Éva (hol az a kor...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy Magyarország mentális és erkölcsi állapota javult-e az úgynevezett rendszerváltozás óta. Abban sem vagyok biztos, hogy az emberek közérzete az úgynevezett szabadságban és demokráciában alapvetően megváltozott-e. Egyáltalán beszélhetünk-e belső változásról azzal együtt, hogy a külső körülmények, életviteli lehetőségek látványosan átalakultak, az érvényesülés feltételei és módszerei látszólag szöges ellentétben állnak a Kádár-korban megszokottal, a társadalom nyíltabbá válni látszott, az óvatos, csendes manipulációk után a modus vivendit a brutális, hivalkodó sikerre törés határozza meg. Az új módi habitus természetesen nem csak a politikában terjedt el, döntő szerepet játszik az üzleti életben, a kultúrában és legfőképp a médiában. Rengeteg ilyen vagy olyan sztár emelkedett ki az általános nyomorúságból, döbbenetes bőmírtságok jutnak térhez a véleménynyilvánítás szabadságában, a törtetés az érvényesülés sarokköve, szinte úgy látszik, hogy a szabadság kedvez az agressziónak. Persze lehet, hogy mindez világjelenség, és nincs más oka, mint az, hogy egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka. Ha ezt hisszük, akkor is szembeötlik Magyarország kiemelkedő nyomorúsága, a népesség ellenséges, gyanakvó magatartása, kedvetlensége, s ebben a kedvetlenségben a bizalom teljes hiánya. Mindezt aligha lehet a politika számlájára írni; a baj múltunk mélyrétegeiben gyökerezik, s hogy egy krisztusi mondással éljek: terméséről ismerni meg a fát. Szocialista gyökérzet, szocialista fa, és a termés bizony silány. A kérdés e silányság láttán nem egyéb, mint az, hogy mindent újra kellene kezdenünk. És ebből következik a másik kérdés: miként és mikor kezdhetünk mindent újra. Ki lesz az, aki bevallja, hogy 1989 lehetőségével nem sokra jutottunk. Európához való csatlakozásunk vá
